Ölájsz!

3. fejezet

  Hirtelen felkiáltott:

- Ott az egyik! – mutat máshova, mint ahol Miku van. Mindenki futásnak ered abba az irányba ahova előbb mutattak. Valami meg is mozdul és Miku felé közeledik. Miku megpillant egy lányt: ugyanolyan hosszú a haja, csak neki fekete. Körmei feketék és nem lakk miatt. A ruhái is feketék: egy rövidnadrág és egy egyszerű poló. Viszont a szeme, az más volt: egyik fekete, a másik pedig kék.

  A főhősnőnk megragadja a menekülő lány karját és lerántja a földre.

- Mi a…??

- Védj meg! – kiálltja Miku, növényzet rögtön reagál a kérésre. Mindkét lányt befedte, eltakarta, megvédte. – Most maradj csöndben! – suttogja az egyre közeledő lépések hallatára.

  Mikor minden ember elmegy melletük vártak még vagy 20 percet. Lassan előbújtak. Néma csendben állnak fel.

- Ren, nincs itt senki! – hallatszik a távolból.

- Mennyünk tovább, erre láttam futni! – válaszol a fiú.

  A két lány néma csendben állt. Miku némán elindult a kivágott fa felé. Szomorúan simította végig az öreg kérget. Keze alatt a fa zölden felvillant.

- Sokan éltek ebben a fában. – suttogja magának. Zörejt hall maga mögött, hátra pillant a válla felett. A fekete lány mászik fel az egyik gépre. Morgott valamit, majd felvillant a keze sötétszürkén. A gép műszerfalából dőlni kezd a füst, teljesen zárlatos lett.

  Miku is rongálni kezd, kilyukasztja a kerekeket. Néhányat teljesen összezúzott néhány fa, Miku kérésére. Csak akkor döbbent rá, hogy a lány egy Ölájsz.

- Kössz, hogy megmentettél. – fordul hozzá a lány.

- Nincs mit, de kérdezhetek valamit? – kérdezi barátságosan. A másik bólint. – Te ugyebár egy Ölájsz vagy. – ismét bólint. – De csak négy elem van, te pedig egyik sem vagy. Akkor te mégis milyen Ölájsz vagy?

- Hmm, hát nem is tudom… talán mondhatnám elektronikai. De nem vagyok teljesen biztos benne. De ha már itt tartunk. Neved… természet lánya? – válaszol a lány.

- Miku. Te? Gyere, menjünk el a többi Ölájszhoz.

- Black Rock Shooter. Hn, nem kell, hagyd, nekem van házam. Gazdag vagyok. – mosolyodik el. – Gyere és hozd a többieket is, itt nem biztonságos. – mondja, Miku bólint és elindul a visszafelé vezető úton.

- Hogy-hogy itt vagytok, menekültök? – kérdezi Black.

- Nem tudom tudod-e, de már csak öten, vagyis hatan maradtunk meg. Egyikünket bántották, de különben jól vagyunk. – mondja Miku érzelemmentes hangon, a másik megtorpan.

- Mi? Az nem lehet, hogy mind meghalt. Hiszen egy éve voltam Európában, egy csomóan voltak. – kiált fel keserűen.

- Egy éve még nem vadásztak ránk. Hol voltál, hogy nem tudsz erről? – Gyere, ne állj meg, már mindjárt ott vagyunk. – mondja Miku. Néma csendben mennek tovább.

  Mikor beértek a barlangba, mindenki felváltva nézte Blacket és Mikut.

- Ő kicsoda? – töri meg a már-már kínos csendet.

- Egy Ölájsz, egy ÚJ Ölájsz. Hmmm… elektronikai szülött.

- Sziasztok, Black Rock Shooter vagyok, de hívjatok csak Black-nek. – intett zavartan, majd elmosolyodott.

- Hali! – törte meg a csendet Rin. Black tétlenül leült egy sziklára, és könyökét a térdére helyezve támasztotta meg az állát. Közben érdeklődve figyelte a többieket. Kínos csend ereszkedik a kis társaságra, amit az új lány tör meg.

- Figyeljetek, itt nem vagyunk biztonságban. Nekem viszont van egy házam, a városban. Gyertek velem. Ott biztos nem találnak ránk. De akkor még ma el kell indulnunk. – mondja magabiztosan, mire feláll. – Na, akkor velem jöttök? – kérdezi.

   Miku bólint a többiek felé, ezzel jelezve, hogy bízhatnak benne. A többi némi habozás után bólintanak.

- Rendben, akkor gyertek. – mondja és elindul a kijárat felé. Óvatosan körbenéz. Senki. A többi felé int, hogy jöhetnek. Némán lépkednek az erdőben.

- Állj, valaki… nem valakik jönnek, futás! – szólal meg Rin. Black némi habozás után rohanni kezd. Mindenki utána, hirtelen lövés hangja szeli át a levegőt. – TOVÁBB! – kiabálja Rin rémülten. Black tovább rohan, egyre több lövés dördül el. Mögöttük egy autó jön. Kétségbe esetten rohannak.  Mire az erdő szélére érnek egy lövést sem lehet hallani.

  Átrohannak az úttesten, Black hirtelen fordul. Egy zsákutcába jutnak.

- Átvertél! – kiált a lányra Kaito.

- Nem, dehogy! Miku – fordul a lány felé. – emelj egy nagy tényleg nagy falat. Miku hátrafordul és mindenki magam mögé enged.  Gyorsan elmond néhány érthetetlen szót. Még látják az, hogy az autó megáll és Ren pedig kiszáll belőle. Ekkor a föld megreped és egy halatlan fa fal emelkedik ki a repedés mentén. Van vagy 6 méter magas. Közben Black a sikátor végébe fut, egy csatorna fedőhöz.

- Ide, ugorj rá! – utasítja Lent. A fiú engedelmesen ráugrik a hatalmas fedőre és el is tűnik. A fedő pörög, néhány másodpercig majd megáll. Ezek után Rin se Kaito is leugrik. – Miku, gyere már! – kiált oda a lányhoz.

- Nem, én vagyok az utolsó. – kiált vissza. Könnyedén bele üt a falba, de mintha csak gumiból lenne a fal. A túl oldalon eltalál egy embert. Black leugrik. Majd utána Miku is.

   A csatornában lassan haladnak. Black kezében egy térkép, úgy navigál.

- Ssss… - szólal meg Meiko. Egy percre mindenki ledermed. – Nem követnek. De, hogy találtak ránk?

- Az most mindegy, először jussunk el Black házához. – szólal meg Kaito.

- Igaz, mennyünk tovább. – mondja Len. Némán mennek tovább. 20-25 perc gyaloglás után Black megáll egy fedő alatt. Óvatosan felemeli. Sikátor és üres.

- Ez jó lesz. – suttogja. Black felmászik, és segít kiemelni Lent és Rint, majd kimásznak a többiek. Óvatosan közlekednek. Hamar odaérnek egy hatalmas házhoz. Black előhalássza a kulcsát és kinyitja a kaput.

   Beüti a riasztó jelszavát, majd beengedi a házba. Rögtön be is csukja, kulcsra zárva az ajtót. – Cipőt le, kérlek. – mondja. – Üdv a házamban. – tárja szét a karját Black mosolyogva.