Ölájsz, 2.fejezet

2. fejezet:
A bujdosás

       Len kelt fel először. A nap már magasan volt az égen. Körbenéz, mindenki alszik, mindenki halkan szuszog. Halkan feláll, és megkeresi a két tányért, majd kimegy a barlangból. Lassan sétál az erdőben, nesztelenül lépdel, mert félt, hogy elrablói az erdőben lehetnek. Hamar odaér, elkezdi szedni a málnát és a szedret, közben egy-egy szemet ő is megeszik. 

       Fél óra múlva 2 tányér friss gyümölccsel tér vissza. Rint ébren találta, megkönnyebbülten felsóhajtott a lány, majd halkan megszólalt.

- Hol voltál? – kérdezi fojtott hangon. Len felmutatja a 2 tányért. Rin bólint. Len leül a lány mellé, mire az ikertestvére enni kezd. Len mosolyogva fordul a többiek felé. Mind békésen fekszik.

- Egyél bátran, max megyek még egy kört. – mondja bátorítóan. Rin bólint egyet, halkan motyog egy okét, majd belefeledkezik az evésbe.

- Máskor ne menj el, tudod mennyire megijedtem, azt hittem, hogy elraboltak. – szólal meg egy két perc után.

- Bocsi, nem direkt volt. – mondja, halkan Rin bólint és tovább falatozik. Néma csendben eszegetnek. Közben Kaito egyszer csak felkel. Miku mellett elhaladva bambul. Nesztelenül ül le melléjük, majd enni kezd. Hamar kifogy az első tányér.

- Reggelt. - szólal meg, miután már teljesen felébredt. 

- Szia. – suttogja Rin. Len közben feláll és elmegy egy újabb adag harapnivalóért. Miután Rin jóllakott Elmegy fáért.

- Majd jövök, hozok fát, hogy ne a sötétben kelljen. – súgja, majd ő is távozik. Kaito eléggé unatkozik. Bambul kifelé a fejéből.

     Rin 20 perc múlva vissza is tér. 

- Szia, visszajöttem. – mondja az érkező, Kaito a hang irányába fordul. Egyik ujját a szája elé teszi ezzel jelezve, hogy halkan mivel a lányok még alszanak. 

– Len?

- Nem tudom. – megrántja a vállát, és tovább eszik. – Mindjárt visszajön, elment kajáért.

- Oh, értem. Minden rendben?

- Nem, nincs, csak szokatlanul sokáig alszanak. 

- Ez érthető… hisz nagy sokk érte mind a kettőt. Mikut miattunk való aggódás miatt, Meikot pedig minden bizonnyal bántották. 

- Rin, Kaito, csendet, láttam valakit a málnásnál. – Kaito bólint, Rin ijedten húzódik össze. A fiú feláll és a két lány felé indul. Felkelti Mikut. 

    Miku álmosan pislog néhányat, majd visszacsukja a szemeit. Kaito megrázza a lányt a vállánál fogva, hogy tényleg felkeljen. Nyűgösen kel fel. Ilyenkor olyan, mint egy gyerek. Odabújik Kaitohoz. A fiú elmosolyodik, Átkarolja a lányt és lassan felemeli, odamegy a többiekhez és leülnek. Miku a fiú ölében szuszog. Szeme ugyan nyitva, de még nem volt ébren.

- Szia, ébren vagy? – kérdezi halkan Rin. Miku lassan megrázza a fejét. Len elmosolyodik. Kaito ismét rázogatni kezdi. Erre az ölében lévő halkan mordul egyet jelezve, hogy elég mostmár. De az ifjú nem hagyja abba. Miku kiegyenesedik és a fiú nyakába fúrja arcát. 

- Miku! – szól rá fenn hangon Rin.

- Mi van? – kérdezi Miku még mindig Kaito nyakába temetve arcát. 

- Egyél, kellj fel! – szólal meg Len. A lány ismét kiegyenesedik és körbevizslatja a tekintetét. Majd megpillantja a 2 tányért, lassan enni kezd. Közben Kaito kipakolja az öléből a lányt, feláll és Meikohoz megy. Kelteni kezdi őt is. Halk nyöszörgéssel megébred és görnyedten felül. Szemeit dörzsölve a többiekhez bukdácsol, majd leül. Körbe néz. Beletelik, mire rájön, hogy mi történt. Majd megpillantja a málnát és szedret és ő is enni kezd.

     Hosszú percek telnek el néma csöndben. Hirtelen erőteljes hang töri meg a csendet. Miku lefagy. Lélegzet vétele hiperventilálásba kezd. Egész teste megremeg, szemei felfelé vándorolnak, majd fenn akadnak és eltűnik a két írisz. Hangos reccsenés zavarja meg a többit. Kaito hirtelen feláll. Az egyik fához sétál. Tekintetével a keresi a fagyilkost. Nem lát senkit, nyugtalanul leül, közben Mikut figyelik. Nem hallanak több hangot. Miku remegése abbamarad, szemei visszavándorolnak a helyére. Mikor teljesen magához tér testében teljesen megremeg. A levegőt szaporán veszi, de már nem olyan sűrűn. Percekig nem mozdul, nem beszél, csak néz és remeg. Nem ér hozzá senki sem. 

- Megölték… a… legöregebbet. Pedig őket, őket soha nem bántják. Soha! – mondja. Rin biztatóan a vállára rakja a kezét.

- Lehet nem véletlen vágták ki a legöregebbet. – súgja Meiko Kaitonak. A fiú a remegő lányra pillant.

– Azt hiszem, hogy ezzel akarnak minket megfélemlíteni.

- Lehet, beválik. Csak nézz rá. – int a fejével Miku felé. – Miku nyugodj meg. – motyogja Meiko. – Kaito, csinálj vizet… - a fiú bólint, majd motyog, szemei felvillannak és néhány másodperc múlva az edény tele lett friss vízzel. Meiko megfogja a tálat Miku háta mögé megy és önt a vizet a hajára. 

- Hééj! 

- Nyugi. – mondja, majd kezeit felmelegíti és végighúzza az ujjait egy tincsen. A haja frissen száradt és tiszta. Miku némán tűr, miközben ismét enni kezd. Elméje még mindig a fa körül forog és a sajgó szíve körül.    

     Meiko egy bő fél óra alatt végez. Utána megmosták az arcát is.

- Köszi… - motyogja, hangja erőtlen és gyötört. – Megnézem ki volt az. - szólal meg erősebb hangon. – Muszáj megnézni, megyek, rám fér. – mondja.

- Miku, ne menj! – kapja el Len a karját. A lány lerázza a fiú kezét a karjáról. 

- Tudok magamra vigyázni. – szólal meg eddiginél ijesztőbb hangon.

  Kilép a barlangból. Lassan lépdel a gondolataiba merülve. Közben egy kis ösvényen halad az erdő belseje felé. A legöregebb fa felé, vagyis a volt legöregebb felé. 

- Jó, most azt a fát. – hallatszik egy ismerős hang. Miku megbújik az egyik bokorban és némán figyel. – Valami azt súgja, hogy itt vannak a közelben. - mondja tovább a férfi.  

  Miku hangtalanul ül, csinál helyet a jelnek, a növények maguktól arrébb mennek. Gyorsan rajzol egy kört és három jelet. Eltátog néhány szót. Körmei felvillannak. Kezével az egyik gép felé mutat. Soha nem érzett düh járja át a lányt. A gépbe bekúsznak a különféle növények. Rácsavarodik mindenre, majd szorosra fogják a helyet, a gép összeroppan. 

   Miku elégedetten elmosolyodik. Mindenki zavartan kiabál. Akkor látta azt a fiút, aki majdnem visszavitte. Hirtelen felkiáltott:

Ölájsz!! (Bocsi a késésért, csak nem volt időm)

Ölájsz

1.fejezet
Elraboltak, de megszöktem

Réges-rég, amikor még az ember javarésze nem volt természetpusztító, akkor az Ölájsz nevezetű faj tartotta fenn a természeti békét. Kedves teremtések voltak. Senkit nem bántottak soha! Persze, tartották a távolságot, de volt, akit egész közel engedtek magukhoz.
4 faj volt. Közülük egy, aki a szél nyelvén értett, aki a tűzzel táncolt, s mégsem esett baja, egy, aki a természettel értett egy nyelvet, és egy, aki vízzel cseveghetett.
De egy gonosz ember elkezdte őket irtani, hogy minél magasabb rangú legyen. Így egyre kevesebb és kevesebb Őlájsz maradt. Végül 5 élte túl az éveken át tomboló mészárlást. Len és Rin (ikertestvérek) a szél gyermekei. Kaito a víz neveltje. Meiko a tűz leánya. És Miku a természet szülöttje.
De egy kárhozatott napon a természetnek parancsolóját elfogták és vele együtt a többit is. Egy gonosz és önfejű ember, aki csak ura parancsát követte. Szegény lány nem tehetett semmit az altató lövedék hatása ellen. Lassan elaludt. Néhány perc múlva előbukkant néhány ember, felkapták a lányt és ketrecbe helyezték. Majd felpakolták a furgonra s elindultak.
A földön feküdt, amikor felébredt. Zöldes árnyalatú haja körül ölelte, mintha megvédené a lányt a kinti ártalmaktól. Lassan nyitotta ki a szemét, bántotta az erős fény. Felült, körülnézett, kiutat keresett, sikertelenül.
- Sokáig tartott, míg felkeltél. – szólal meg a rádió. Miku hirtelen összerezzen, majd felkapja fejét. Hosszan mered az ajtó irányába. Többször megpróbál felállni, de nem sikerül, az altatóhoz pluszba beadott bénító még nem vesztette el a hatását.
- Még 7 perc – gondolja Miku – 7 perc és vége a hülye bénítójuknak, már csak ki kell jutnom innen. – gondolkodik tovább, majd tekintetét az üvegre emeli, nem lát semmit, viszont tudja, hogy ott vannak az emberek.
- Hogy hívnak? – faggatózik, a férfi.
- Miku… - motyogja, - 6 perc-
- Rendben Miku, látsz engem? – faggatózik tovább. Miku megrázza haját. Ismét próbálkozik egy felállással. Mikor ismét összecsuklik, a keze kérdőn néz a sötétségbe. - Puszta elővigyázatosság. Nem akarunk súlyos sebeket szerezni… De térjünk inkább a feladatunkra. Természet elemű vagy ugye? – kérdez, ismét nem kap választ. – 5 perc. – Remélem, tudod, ha nem segítesz, kénytelenek leszünk erőszakkal kiszedni belőled a válaszokat, vagyis árammal. – Miku rezzenéstelen arccal hallgatja végig az embert – 4 perc és már itt sem vagyok – biztatja magát. És feláll, megtámaszkodik, a falnál és vár.
- Ne engedjétek ide! Vigyétek innen! – ordibál valaki a háttérből. – Hé, oda ne menj be! – ordít, de már késő. Az ajtóban egy fiú jelenik meg majd becsapja az ajtót és bezárja. Meredten nézik egymást, majd a fiú szólal meg először.
- Szia, te meg ki vagy?
- Miku, ne válaszolja, mindjárt kiviszünk onnan.
- Szia, Miku vagyok? Te?
- Ren, egy Ölájsz mi? - kérdez tovább. – 3 perc – Miku bólint. - Nem is tudtam, hogy itt van egy Ölájsz, pedig nekem ezt el kellett volna mondani! – mondja jó hangosan Ren, hogy a kint lévő emberek is hallják.
- Lehet nem véletlen, hogy nem tudod. – sziszegi vészjóslóan a férfi.
- Igen, látom rajta, hogy minden vágy, hogy megöljön engem, tisztán látszik rajta, hogy veszélyes. Egy légynek nem tudna ártani. – mondja, közben Miku-ra mutatva. Majd minden felgyorsul, két izmos ember ront be az ajtót és a fiúra vetik magukat, Miku kihasználja az alkalmat és kirohan az ajtón – 1perc – és rohan, összevissza kanyarodik, hogy lerázza a mögötte hallatszó lépeteket. Hallja, hogy utána kiáltanak. De ő rohan, ahogy csak tud, de hiába kanyarodik el minden alkalommal, nem sikerül leráznia azt az egy embert, aki még mindig követi. Majd valaki belekap a hajába és úgy húzza vissza. Miku szívszorítón felsikolt a fájdalomtól. Majd egy kar öleli körbe hátulról, majd még egy és elindulnak visszafelé.
- Neeem, nem megyek vissza! – sikoltja, közben lábával összevissza kalimpál. Már látja az ajtót. – Lejárt – Gyorsan kiszabadítja a kezét. Mond gyorsan néhány érthetetlen szót, majd Ren karjára teszi tenyerét. A lány tenyere felizzik.
-ÁÁÁÁÁ!!! – engedi el Miku-t. Miku elugrik a fiútól és eltűnik. Csupán füstöt hagyva maga után.
Újra felbukkan ott ahol elfogták. Leült a földre és jeleket rajzolt a földbe, mikor kész volt leült a kör közepére és ismét idegen szavakat kezdett mormolni. Ismét felragyogott, de ezúttal a szeme is kékeszölden ragyogott. Majd kilépett a testéből. Egyenesen Kaito-hoz vitte a lelke. Mivel minden Alice között van egy bizonyos kötelék, így megtalálhatják egymást, ha akarják.
- Kaito. – simítja végig a fiú arcát. Végig mérte a fiút. Kezeit kikötötték egy oszlophoz. A fiú felkapta a fejét majd körbenézett. Szemeit Miku-n felejti, nem látja, de tudja, hogy itt van. – Ugye nem bántottak? Ugye még van erőd ahhoz, hogy eljöjj innen? – kérdezi, majd Kaito némán bólint. Ajaki megmozdulnak, néma kántálásba kezd. – Kérlek, siess, még kiszúrják, hogy használod az erőd. – mondja – Vissza kell mennem a testembe, mert még baja esik – Kaito ismét bólint. – Nemsokára találkozunk. – súgja a fülébe, majd eltűnik. Lelke visszatér a testébe. Teste megborzong, pislog néhányat. Elméje lassan tisztul ki.
Majd újra elmondja azt a pár sort, amit az előbb. Lelke ismét kilép a testéből, de most sokkal nehezebben. A lelke ismét ugyanahhoz az épülethez repül. Csak egy másik szobába.
Meiko a földön ájulva feküdt. A hátán óriási égési nyom. Miku ajkait néma sikoly hagyta el.
- Meikooooo. – sikoltja a lányt, majd arcát maga felé fordítja. Meiko felnyögött kínjában. – Életben vagy, hál’ istennek.
- Se- segíts... Kér-kérlek.
- Így nem tudok, nincs itt a testem, van még erőd ahhoz, hogy el gyere innen?
- Mé-még talán-talán van. De nem biztos… - suttogja Meiko. Majd nyílt az ajtó és egy ember jött be rajta, kezében egy eddig nem látott tárggyal. Meiko összeszedte a maradék erejét és eltűnt, vele együtt Miku is. Visszament a testébe, néhány kusza pillantás, majd magához tért.
- Meiko!! – kiabálja, rémülten körbenézett, - semmi – ismét egy kiáltás. – Kaito, hol vaagy?? – kiált fel Miku, majd körbenéz, egy fiú lépett ki a fák sűrűjéből. – Kaito, végre valaki!! –mondja a fiúnak, majd odarohan és átöleli.
- Ne félj, itt vagyok! De hol vannak a többiek? – kérdezi Kaito még mindig magához szorítva a lányt.
- Nem tudom, Meiko már itt van valahol az erdőben, lehetőleg a szélén nem maradt sok ereje. Bántották azok az emberek, az Ikrek még nincsenek itt mivel még nem volt időm és erőm szólni nekik. Én megkeresem Mei-t te szólj Len-nek és Rin-nek. Nekem már eléggé fogytában van az erőm. Kaito bólint és leül. Miku elindul az erdőben.
- Miku! – hall, meg egy gyenge és erőtlen hangot. – Se-segíts. Kérlek! – nyögi, majd eszméletét veszti.
- Meiko! Jesszusom, jól vagy, Meiko! Meiko? Meiko! – kiabálja, miközben odarohan a lányhoz. Óvatosan emeli fel, visszamegy Kaitohoz. Lassan halad, de nem érdekli. Biztonságos helyre kell menniük, vagy végük. Beletelik vagy 20 percbe, míg visszaér Kaitohoz. Már az ikrek is ott vannak.
- Miku-chan!? – kiáltják egyszerre, mikor meglátják a lányt. A két szöszi odasiet Mikuhoz, hogy segítsenek egy kis széllel. Hosszasan bolyoganak az erdőben. Mire találnak egy barlangot. A földön nincs egy szikladarab se, kényelmes lesz. Míg Miku készít egy hosszú, viszonylag kényelmesnek bizonyuló falapot, amire Meikot fektetik addig Kaito a környéken keres némi fát. Miután Meikot sikeresen elhelyezték a falapon, Miku a barlang falához vonul és motyogni kezd, ujjával a föld felett néhány centire körözve. Körmei felvillannak, majd kialszanak. Néhány növény bújik ki a föld alól. Egész magasra nyúlnak, majd megállnak és termést hoznak, egész nagy bogyókat hoznak, de még zöldek.
- Ennyit tudok segíteni. – motyogja Miku. Majd visszamegy a többiekhez. Leül Meiko mellé és megtörli a homlokát. Miután elveszi a kezét, Meiko kinyitja a szemét, már félig ül. Miku finoman visszanyomja a falapra. – Még ne kelj fel.
- Viszont kéne a segítséged. – szólal meg Kaito. – Tudod használni az erődet? – kérdezi Kaito, Meiko nehézkesen bólint. Kaito arrébb lép majd Meiko rámutat a fára, mire az kigyullad.
- Hogy érzed magad? – kérdezi Miku, és leguggol a lány mellé.
- Figyi, Miku tudom, hogy nem a legalkalmasabb, de ezeket mi csórtuk el… - motyogja Rin, majd felmutat 4 poharat, Len pedig 2 tányért. Kaito pedig egy nagy tálat. Miku megfordul, boldogan elmosolyodik.
- Jaj, ez szuper. – mondja boldogan. Körbenéz a barlangban, és megpillant egy fémesen csillogó tárgyat. Lassan megközelíti meg, majd leguggol mellé. Egyszerű fém tárgy. Négy lába van és ez egy nagy lapon találkozik, a nagy tál amit Kaito hozott bőven elfér rajta. – Len, Rin, segítsetek arrébb vinni Meiko-t. – áll fel Miku. Az ikrek természetesen boldogan segítenek a lánynak. Mikor ezzel végeznek, Miku a bejárathoz sétál és mormolni kezd. Mindkét karját kinyújtja és szemét becsukja, mikor ismét kinyitja, mindkettő zöldesen ragyog.
Hirtelen fák bújnak elő a föld alól, és gyors ütemben törekednek az ég felé. Egészen a barlang tetejéig, ott szépen megáll. Miku elégedetten elmosolyodik és visszafordul a többiekhez.
- Szép munka! – dicsérik a többiek. Körbeülik, a tűzet és szótlanul néznek.
- Kész a víz. – töri meg a csendet Kaito. Miku feláll, megvizsgálja, a növényeit majd leszed egy-két darabot, ami már megérett. Beleszórja a poharakba és leül, Kaito kitölti a forró vizet a poharakba és alaposan elkeveri őket. Len és Rin picit lehűti őket.
Az este az éjszakába fúlt, mindenki aludt, csak Meiko szemére nem hullt álom. Lassan és óvatosan állt fel, és indult kifelé. Nekidőlt egy fának. Fülelt. Hallgatta az erdő éjszakai hangjait, ami kellemesen ellazította.
Minden olyan békésnek tűnt.
- Mei, gyere vissza aludni. – szólal meg Rin. AZ említett összerezzen a hirtelen hangra és megfordul, Rinnel visszafekszenek aludni. Mindkettő hamar elalszik.

15. fejezet

15. fejezet

Az ébredés szörnyű volt, teste mintha több tonnát nyomna. Nem tud felkelni. De a szemét azt lassan nyitja ki. Arra számított, hogy rögtön visszacsukja, de nem. Az égen a fényes napkorong helyett szürke felhők gyülekeznek.
Bágyadtan dörzsölte meg a szemét. Közben ülésbe tornázta magát. Ásít egy nagyot, és kinyújtja az elgémberedett végtagjait. Nem törődik a szoba közepén ülő fiúval, aki nagyban ír valamit. Óvatosan mozogva teszi le a lábát, a szőnyeghez érve megérezte a szörnyű izomlázat.
Egy ideig gondolkodik rajta, hogy elküldje, de nem teszi meg, csak észreveszi, hogy útban van (Mondjuk, már most útban van, a szobám közepén ül.) Lassan áll fel, hosszasan kutat a szekrényében, majd egy törülköző társaságában bevonul a fürdőszobába. Azonnal elfordítja a kulcsot a zárban. Megnyitja a meleg vizet, ledobja a ruháit és felköti a haját. Gyorsan letusol és felöltözik. Mikor végez, felöltözik és végig méri magát a tükörben. Szeme körül a bőre pirosas, bőre sápadt, szemei smaragd zölden csillognak, haja kissé kócos, de szög egyenesen áll.
Felkapja a törülközőt és kinyitja az ajtót. Némán rakja a kezében hordozott tárgyat a radiátorra. Majd kimegy a szobából. Egyenesen a konyhába, kivesz magának az egyik hűtőből egy üveg narancslét. Magához vesz még egy adag müzlit, majd vissza a szobájába. Hang nélkül lépdel a folyosón. Remélve, hogy senki nem jön ki és elegyedik szóba vele. Szerencsére így is történik, gyorsan besurran a szobájába. Leteszi azt, ami a kezében van és felnyitja a laptopját. Beírja a jelszót és felmegy MSN-re. Sai-tól volt egy üzenete:
Sai üzenete: Tsunade örül, hogy elfogtad Gurent. Ugyanis egy nagyon keresett bűnöző és bérgyilkos. Gratula.- írja, Sakura ejt egy halvány mosolyt. Majd egy tömör, köszi és kiikszeli az ablakot. Megleste kik vannak fenn. Hirtelen egy ablak villant fel.
Sasuke üzenete: Minden rendben?
Sakura üzenete: Tippelj. – írja, majd tovább lép. Ír Tsunadenak néhány sort, majd az ANBUnak is, hogy Gurent elfogta és sűrgősen jöjjön valaki érte. Miután végez, kényelmesen hátradől. Lábait törökülésbe fontja és a müzlit kezdi enni.
Sakura üzenete: Amúgy meg lusta vagy megszólalni?
Sasuke üzenete: Igen, különben is te mondtad, hogy maradjak csöndben. Zavar?
Sakura üzenete: Nem igazán. De ha nem zavar elmegyek futni.
Sasuke üzenete: menny…
Sakura üzenete: Ezzel arra akartam utalni, hogy igazán leléphetnél, mert nem szívesen hagylak a szobámban, amíg én nem vagyok itt, nem tudom, hogy vagy vele, de nem a te szobádban dobálták szét a ruháidat.
Sasuke üzenete: Ne félj, nem csinálom meg újra. Nyugodtan elmehetsz futni, nem bántom a szobád.
Sakura üzenete: kössz…
Gyorsan kikapcsolja a gépet, majd elmegy a szobáját bezárva. Közben MP4ét nyomkodva megy. Elindítja a zenét és belép az edzőterembe. Fellép az egyik futógépre és nyom rajta párat mire a gépezet elindul.
Hosszú órákon keresztül itt tartózkodik. Kisebb szünetekkel. Ez idő alatt hamar rájön, hogy így sem verheti ki a fejéből azt a bizonyos személyt. Hiába edz bármilyen keményen is nem tehet semmit. Végül visszatér a szobájába.
Ahogy Sasuke ígérte nem esett semmi baja a szobájának. Egy gyors zuhany utána pedig ki a konyhába, hogy az edényeket elmossa.
- Hozz nekem is! – kiált Sakura után Sasuke, mikor megy ki. Halkan lépdel és bemegy a konyhába, Naruto épp rament készít magának.
- Sakura-chan, szia! – kiált boldogan.
- Szia.
- Tegnap nem válaszoltál, pedig tudom, hogy benn voltál a szobádban. Hallottam. – mondja csalódottan.
- Gondolom akkor mentem aludni. – füllenti Sakura és bocsánatkérően elmosolyodik.
- Kár, pedig nagyon jó volt. – mondja. – De majd máskor eljössz.
- Ja, majd máskor. – mosolyodik el megint. – Na, de én elkészültem, szia. – mondja Sakura és int egyet, majd kezébe veszi a tálakat és elmegy.
- Szia! – köszön el Naruto. Sakura visszamegy a szobájához. Halkan belerúg az ajtóba, mire Sasuke kinyitja az ajtót. Beengedi a lányt és ismét becsukja az ajtót. Elveszi a tálat és a kanalat és falatozásba kezd. Sasuke visszaül a földre, Sakura pedig a székre. Csendben esznek mindketten a gondolataikba mélyedve. Mit kezdjenek egymással, ha megszegik a szabályokat és ráadásul még le is buknak annak halálos kimenetele is lehet. (Vissza kell építenem a falam és akkor minden rendben lesz.) Jut egy végső döntésre.
- Elmennél?
- Nem. – jön a közvetlen válasz.
- De Sasuke, most menny el. Azt akarom, hogy menny el!
- Minek?
- Mert, most egyedül szeretnék lenni, nem veled. – mondja indulatosan.
- Ja, persze, megint sírni akarsz. Azt hittem, hogy te ennél erősebb vagy. Nem pedig egy ilyen Ino féle kis gyenge nyuszi. Bármi is történt tedd túl magadat rajta.
- Könnyű azt mondani, nem rád támadott az apád gyilkosa, nem téged állítottak le, mintha egy veszélyes ember lennél. Igazad van, te vele egy oldalon állsz! – ordítja magából kikelve. Sasuke arcára néhány másodpercre döbbenet ül ki. Visszatérnek a régi képek.
- Ha nekem sikerült, akkor neked is. – mondja, hangjában némi együttérzéssel.
- De én nem vagyok te. – mondja dühösen, majd belever a falba. Nem túl erősen, de beleüt. Majd még egyszer és még egyszer. Sasuke eközben Sakura mellé sétál.
- Most már elég lesz. Tudom, hogy dühös vagy, de elég! – mondja halkan, majd megfogja mindkét kezét. Sakura nem figyel rá. Direkt nem figyel rá. Tovább üti a falat. Sasuke megszorítja a karját, majd maga felé fordítja. – Nyugodj meg! – parancsol rá.
- Nem! Te ezt nem értheted!
- De! Velem is megtörtént! – ordítja.
- Ooo, bocsánat, hogy nem tudok semmit az életedről. Bocsánat, hogy szomorú merek lenni. Bocsánat, hogy bánt, hogy nem ölhettem meg azt, aki megölte az APÁM! – ordibálja Sakura. – Engedj el! Engedj el!! Most!
- Nem!
- De! Sasuke Uchiha, most azonnal engedj el. – fújtat dühösen Sakura.
- Nem, amíg nem nyugszol meg. – néz a szemébe a lánynak. Sakura vesz egy mély levegőt és a fiúra néz. Vesz még egy mély lélegzetet és most a földet nézi. Majd ismét Sasuke sötét szemeibe.
- Jó, most engedj el! – mondja akaratosan. Sasuke vonakodva, de elengedi. Sakura gyorsan fordult, és ismét belevágott a falba. A falon lecsorgott a lány vére.
- Ez mire volt jó? – kérdezi szemrehányóan Sasuke.
- Düh levezetésre. – mondja, majd leül az ágyra.
- Ajj, most nézd meg mit csináltál. – mondja, közben a lány kezét méregeti. Csorog belőle a vér. A lány szórakozottan nézegeti a kezét. – Gyógyítsd meg!
- Nem!
- Mért vagy ilyen makacs? – teszi fel a költői kérdést. Berángatja a fürdőbe kinyitja a csapot és kitisztítja a sebet és beköti. Majd útjára engedi. – Mehetsz, de még egyszer ne csinálj ilyet!
- Majd én eldöntöm, mert nem vagy az apám. – sziszegi.
- Mi lenne, ha abbahagynád? – kérdezi, majd megragadj a csuklóját.
- Nem értem miről beszélsz. – mondja nemtörődöm stílussal.
- Ne szórakozz velem.
- Sose tenném. – mondja, majd leül az ágyra, végül elfekszik, a plafont bámulja. Sasuke némán figyeli, majd leül mellé.
- Na, most mi legyen?
- Nem tom, csinálj, amit akarsz, úgy se tudlak visszatartani.
- Hagyd abba!
- Még mindig nem értem miről beszélsz.
- Inkább hallgass úgy mindenkinek sokkal jobb.
- Miért, ez nem az én szobám!? – kiabál, és már folytatná, de Sasuke elnémítja, közel hajol hozzá.
- Hallgass már. – súgja, és még közelebb hajol. Megcsókolja a rózsaszín hajút. (Na, ez az amit többé nem teszel meg!) Sakura felemeli a kezét és pofon vágja a fiút.
- Tűnj el! – suttogja halkan. - Tűnj el! – mondja hangosabban.
- Nem. – tagadja meg ismét a parancsot.
- De. Ne vitatkozz állandóan.
- Nem megyek el!
- Jó akkor majd én! – veszi fel a kabátját. Bevágja az ajtót és dühöse léptekkel indul kifelé. Kilép a hóba és besétál az erdőbe. Halk morajjal lépdel a ropogó havon. Csak vitte a lába.
- Hová mész?
- Istenem, nem tudom. De szerintem menny vissza nem vagyok a legjobb hangulatban.
- Jó. Jó csak kérdeztem Sakura –chan.
- Köszönöm, Naruto.
- Nincs mit. – mosolyodik el halványan. Sakura tovább megy. Hamar egy dombhoz ér. Ott feltépi a kötést, vele együtt a sebet is. Vére a hóra csöpög. De nem törődik vele.
- Erős leszek. – mondja magának. Lenyalja a vérét a kezéről és gyógyítani kezdi. Elindul vissza.
- Hol a francba voltál? – támad neki szóban Sasuke. Eközben Sakura leveszi a kabátját.
- Semmi közöd hozzá! – sziszegi a másik.

14. fejezet

14. fejezet





Hiszen, hiszen ő ölte meg az… apámat.
Guren ismét felnevetett. Majd komoly arccal indul Sakura felé. Képez néhány jelet, majd a karján egy kristálypenge jelent meg. Sakura elővesz egy kunait.
Guren indult meg először. Próbálta megütni a nőt, de ő ügyesen hárított. Guren morgott egyett, Sakura ijedten vette körbe a testét chakrával. A következő pillanatban egy hatalmas rózsaszínes kristály vette körbe a karját. Sakura kibillent az egyensúlyából, a kristály súlya miatt.
- Mi ez? – néz a nőre Sakura. Guren ismét felnevetett.
- Kristály elem, szerintem törd el, hátha széttörsz, mint egy kis fruska. – motyogja, az orra alá. – Köszi, a tippet. – mosolyog Sakura. A karját a magasba emeli és a tető cserepéhez csapja. Guren gúnytól csöpögően felnevet és boldogan nézi a lányt. Megvetően várja a lány haláli sikolyát. De elmarad, Sakura Gurenre néz, kihasználva ellenségének meglepettségét megtámadja. Egy könnyed mozdulattal eltöri a kristály pengét, majd ezzel egy időben minden erejét beleadva hasba rugja, Guren vért köpve zuhan le a tetőről. Hangos puffanással ér földet, vért köhögve ül fel. Nincs ideje védekezni. Sakura egy másodperc alatt ott terem, hatalmas jobbost adva Gurennek. Egyre jobban és jobban üti, mire egy kígyószerű tintapaca és megállítja. (Sai!!??)
- Vidd el Tsunade-nek. – motyogja Sakura. Majd eltűnik.
Az erkélyen bukkan fel legközelebb. Dühödten megáll, majd a következő percben a másik férfi jelent meg. Torkához kunait fogva. Sakura lassú mozdulattal vesz elő egy injekciós tűt. Belevágja a férfi combjába, mire felkiált.
- Bocsi, de ez nem jött be. Nem igazán hatnak rám az efféle hülye mérgek…
- Fura, én nem is tudtam, hogy az ellen is, amit most kísérleteztem ki. Max másfél órád van, és viszlát. – mosolyog diadal ittasan, mire a másik eltűnik. Sakura fáradtan beesett az ágyába, majd ismét megzavarják.
- Sakura én vagyok, Naruto, jössz esti sétára?! – kopog be Naruto, majd válaszra várva hallgat. Sakura megrázza a fejét. Tüntetőleg bemegy a fürdőszobába és beáll a zuhanyrózsa alá. Idegesen engedi le haját. Sokáig áll ott. Nekidőlt a jéghideg csempének, gondolataiba merülve bámult. Dülöngélve lép ki a fürdőből, amikor meghallott egy halk koppanást, gyorsan belebújik a felsőjébe. Az ablakhoz támolyog és homlokát az üvegnek támasztva néz ki. Kinyitja az erkélyajtót. Elindul az ágya felé:
- Csak akkor maradhatsz, ha csöndben maradsz. – mondja erőtlenül Sakura. Sasuke bólint, majd leül. Sakura elfekszik az ágyán. Befordul a fal felé, majd minden, amit eddig visszatartott, kitör belőle. Hangtalanul, és mozdulatlanul fekszik az ágyon. Némán sír, arca sós könnyével áztatott. Hirtelen felül. Rettenetesen szédült, eltámolygott a fürdőig ott iszik, nem keveset, majd vissza. Halkan szipogott egyett, ezzel elárulva magát. Sakura bedőlt az ágyba, szipogott még egyett, majd Sasuke a vállára tette a kezét. A párnát markolászva és temeti az arcát a párnába.
Sasuke leült Sakura mellé, végül tétlenül elfeküdt, átölelte Sakura-t, mire a lány ösztönösen felé fordult.
Sakura egész éjjel sírt. Mindent kisírt magából. Hajnal 2 körül hagyta abba, akkor is csak azért mert, álomba sírta magát. Sasuke óvatosan elengedte a lányt, óvatosan felállt, ivott néhány kortyot, majd leült egy székbe, és ott virrasztott. Lassan világosodott, a szürke hófelhők miatt még sötét volt 7-kor is.
9 körül Sasuke gyomra hangosan követelte az ételt. Halkan távozott az ablakon. Gyorsan csinált néhány szendvicset és vitt magával narancslét Sakura-nak. Még mindig aludt. Lerakta a szendvicset, majd enni kezdett. De még mindig semmi. Lassan és egyenletesen lélegzett. Sasuke halkan nyammogott, Sakura halkan szuszogott, teljesen megnyugtató légkör. Semmi, nem zavarta a két fiatalt. Miután befejezte az evést hangtalanul, áthozta a laptopját, a lányhoz. Bepötyögte a jelszót. Majd chat-elni kezdett. Sakura pedig aludt, sokat kivett belőle a sírás. Néha-néha megmozdult, de ezen kívül nem történt semmi különös.

13.fejezet, már csak azért is felrakom had egyen titeket a fene :))

13. fejezet

Amikor Sakura felébredt nem nyitotta ki a szemét. Azt hitte, hogy egy pár hideg tekintettel találkozna. Nem akart belenézni, nem akart egy embert se látni.
Ekkor érezte meg fa kérgét. Hirtelen ült fel, mintha csak rosszat álmodott volna. Félve nézett körbe a csarnokban. Teljesen üres volt. Lassan áll fel. Óvatosan leugrik a faágról és támolyogva indul a kijárat felé.
A konyhába indul, lassú léptekkel éri el a konyhát. Csinál magának néhány szendvicset, és a szobája felé veszi az irányt. Feltűnés nélkül jut be a szobájába. Gyorsan lerakja a szendvicseket. Bemegy a fürdőszobabába és a zuhanyzó helyett a kádat választja. Enged magának meleg vizet és leveszi, a ruháit szerez egy nagy tálcát és belefekszik a vízben, közben elveszi egy szendvicset a tálcáról. Órákig ázott mire teljesen ellazult. Akkor kimászott a kádból. Letörölte a tükörről a párát és leszedte az arcáról a maradék sminket. Kifésülte az arcára ragadt rózsaszín tincseket. Majd a fejére csavart egy törülközőt, majd egy másikat magára. Keresett egy kényelmes melegítőt. Természetesen feketét.
Leült a laptopja elé és bekapcsolja. Fellépett MSN-re, hátha tud beszélni Tsunade-val, nem sikerült. Viszont egy csomóan felvették a partnerlistájára. Kuba, Hinata, Naruto, Sasuke, TenTen, Temari… szépen egyesével elfogadta a felkéréseket. De csak Hinata volt fenn.
Hinata üzenete: Hali, vagy?
Sakura üzenete: Szia, itt vagyok
Hinata üzenete: Hova tűntél, hiába hívtalak nem vetted fel. Nem találtalak sehol sem. Ugye nem történt semmi közted és S. között??? Vagy megint történt valami? – írja Hinata, Sakura döbbenten, hosszan elgondolkodik az este történteken. Elmondhatja-e tegnap este történteket. (Egyáltalán mi is történt, semmi „beszélgettek” csak ez történt. Semmi más!!) Hinata rezgő üzenetet küldött neked.
Hinata üzenete: Sakuraaa!!! Itt vagy?
Sakura üzenete: Itt, itt csak elgondolkodtam. De m1, nem történt semmi rossz. – Hirtelen üzenet. Sai bejelentkezett. Írja a gép.
Sai volt az egyik beépített ember. Egy ANBU ninja, három éve már itt tanul, természetesen kitűnő, hisz ezt már egyszer megtanulta, így jobban tud összepontosítani a beépülő ellenségre. De ebben az évben egyedül nem tudja megoldani, mert másik osztályba jár, mint ez. Így kellett egy másik beépített. (Vagyis én) harcban gyakorlatilag verhetetlen.(Talán még engem is legyőzne. A tinta technikát alkalmazza leginkább. Nehéz ellenfél, egyszer majd talán küzdünk egyszer, kíváncsi vagyok, hogy ki nyerne…)
Hinata üzenete: Ennyivel nem úszod meg. Bővebben!
Sakura üzenete: Sejtettem XD. Najó, nem volt kedvem táncolni az este ezért eljöttem, átöltöztem és kimentem az edzőcsarnokba. Ennyi.
Hinata üzenete: Ahha, értem és nem találkoztál Sasuke-vel? Mert ő is eltűnt...
Sakura üzenete: Nem, nem találkoztam senkivel. Bocsi, nem jött be a terved nem Sasuke-val voltam.
Hinata üzenete: A francba! XD...
Sakura üzenete:  Bocsi, majd legközelebb…
Hinata üzenete: Vigyázz, még leverem rajtad...
Sakura üzenete: Persze, persze 
Ráír Saira.
Sakura üzenete: Sai, vagy? Ha igen akkor, ha tudsz, szólj Tsunade-nak, hogy a húzás napján láttam egy embert: szürke hajú, szemüveges, asszem metálkék szemű. De csak én láttam. Ja, és óvatosan, nehogy meglássanak Tsunade-sannal.
Sai üzenete: Szia, értem, nem lesz baj. ^^ - ír vissza Sai, majd kikapcsolja mindkettő ablakot, majd megkapcsolja a hangszórót és zenét hallgatva gondolkodik.
Halkan koppan az első kavics az ablaküvegen. Sakura ijedten néz az ablak felé. Rosszaló pillantást vet az ablakra. Még egy kavics. Lassan áll fel közben végig az ablakon tartva a tekintetét. Óvatosan közelíti meg az ablakot. Kiles a függöny csücskénél.(Tiszta…) Kinyitja az erkély ajtót és kilép a hideg, téli időbe. Körbenéz, semmi, néma csendben vár. Fejébe húzza a kapucnit. Ismét körbenéz. Meglát egy embert, beugrik a szobájába. Felveszi az edzőcipőjét. Magához vesz néhány kunait, surikent, és a laptopjához lép, ráír Saira:
Sakura üzenete: valaki van az udvaron, az én oldalamon. Készülődj, alaposan meg kell nézned az embereket, mert le kell, rajzolnod Ha harcba keveredek, akkor NE védj meg. Neked most az infógyűjtés a feladatod.
Sai üzenete: Rendben, 5 perc és kész vagyok. Várj meg.
Sakura üzenete: Ne gyere ide, túl feltűnő lenne. A szobádból indulj és az erdőben menj, úgy hogy ne vegyenek észre.
Sai üzenete. Ok, vigyázz magadra. – írja, majd Sakura kikapcsolja a gépet. Ha meghal, akkor már ne tudjanak semmien adatot megszerezni. Csak Tsunade.
Az adrenalintól túlfűtve lépett ki az erkélyre s ült le egy székre. Közben az embereket, nézi. Eddig csak 3 embert látott.(Az első a korábbi betolakodó, a másik Sasuke pont háttal neked, Sai nem fogja megismerni, a harmadik, na, azt nem láttam még eddig…) Elmosolyodik, végre nem kell finomkodnia.(Nee, ne menj el…francba, elment a szürkehajú.) Idegesen pillant körbe. Halk zörej…Sai megjött.
Ideje kezdeni. Sakura idegesen mozgolódik.
- Mi legyen? – suttogja Sai úgy, hogy csak ő hallja. Sakura óvatosan megrázza a fejét.
- Megfigyelted már őket?
- Nem. – suttog ismét Sai.
- Menj. – utasítja Sakura. Majd Sai eltűnik, és Sakura is feláll. Felugrik a tetőre, és elindul az ellenség felé. Majd leül és töprengeni kezd. (Na, mi legyen…Miért ne lenne egyszerűbb az életem.) A holdat nézve, kérdezgeti őt. Töprengve simítja végig a felkarját. (Kezdek fázni, nagyon hideg van… Biztos kiszúrtak már…)
- Héj, te ott, kis csitri! Mit keresel itt? – hallja a nő haragos hangját. Lassan fordul felé. – Süket vagy tán? Várj, mindjárt odamegyek, hogy jobban halljad. – mondja gúnnytól csöpögően. Ugrásnak lendül és eltűnik, majd Sakura mögött tűnik fel ismét. Sakura közben feláll és megfordul. – Na, szóval, válaszolj szépen. Mit keresel, itt, ha jól tudom, neked már fellőtték a pizsamát.
- Miért is érdekel? Ha jól tudom akkor kettőnk közül te vagy a betolakodó. Vagy netán én tévednék, várj, nem nem hiszem, igen én itt lakok, te viszont NEM itt laksz, szóval tűnj innen. – mondja néd édesen, hangja mégis vészjóslóan hangzik.
- Milyen nagy a szád, csak vigyázz nehogy befogjam. – mondja dühödten. Majd mintha átfordítottak volna benne egy kapcsolót. – Hallottál bármit is? – kérdezi hűvösen. – Kiket láttál?
- Te is ott voltál, láttál te mindent. Sőt hallottál.
- Szóval végig itt voltál és láttál mindent és mindenkit. – hosszasan felsóhajt - Nem akartam, de meg kell, öljelek. Pedig nem szeretek ünnepkor ölni. De a munka az munka. – mondja, majd megigazítja a kezén lévő kesztyűt. Sakura ijedten pillant le. De Sasuke eltűnt.
- Ne félj ő nem fog megtámadni. Már elment. – felnevet.
- Hát kezdődjön a harc. Sakura végig mérte a nőt.
Mint a villámcsapás hasított bele a felismerés: Ő ölte meg az…

12. fejezet

Kezdődik a buli

15:02
- Hinata, készülődj!! – dörömböl Sakura a lány ajtaján.
- Igen, csak még egy ragasztás, am nyitva van, gyere be! – kiált vissza. Sakura benyit és leül Hinata mellé és kicsit túlragasztott csomagot figyeli.
- Kezdj el készülődni, mert nem leszel kész.
- Jaj, tudom, tudom csak még egy ragasztást had. – mondja majd egy szép nagy ragasztócsíkot ragaszt a dobozra. – Na, kész is. Sakuraa... ugye segítesz nekem választani?
- Jó, jó, na, mutasd azt a ruhásszekrényt. – mosolyog Sakura majd kitárja a szekrény ajtaját és pakolni kezd. Majd válogatni kezd. – Ezeket mindjárt visszarakom.. viszont.. ezt próbáld fel. – tolja be a fürdőszobába Hinata-t. Majd visszapakolja a ruhákat, közben Hinata gyorsan felöltözik és kilép az ajtón. Sakura végig méri, majd hosszasan gondolkodik.
- Szerinted.. milyen?
- Hmm…. szerintem jó, de még azért próbáld fel. – mondja majd a kezébe nyom egy mell alatt kötős felsőt és egy rövidnadrágot. Gyorsan átöltözik a fürdőben és végig méri magát tükörben.
- Jó lesz. – lép ki az ajtón Hinata.
- Szerintem is. Már csak cipő kell.
- Az könnyű ehhez van egy tökéletes cipőm. – mosolyog Hinata majd leguggol egy kisebb szekrényhez. Széttárja a két ajtót, majd kutatni kezd. Hosszas keresések árán meg is talált.
- Jó, most, hogy én megvagyok, most te jössz.
- Oké… - bólint, majd átsietnek Sakura-hoz. Hinata kinyitotta a két ajtót és szinte szó szerint eltűnt benne.
- A buli után el kell mennünk, vásárolni már bocsi, hol vannak a bulizós ruháid… Ahh, megvan! – kiáltja boldogan és még inkább eltűnt a szekrényben. Végül kitett Sakura ágyára egy rózsaszín felsőt és egy tüllös szoknyát. Sakura gyorsan elővett egy hozzá illő cipőt. Majd bevonult a fürdőszobába. Felvette a pánt nélküli felsőt és a szoknyát és belebújt a magas sarkúba. Végig mérte magát a tükörben és elégedetten lépett ki a fürdőből. Hinata sokáig gondolkozott a megfelelő válaszon.
- Hát ez… gyönyörűen áll. Tök jó, valakinek biztos nagyon fog tetszeni. – motyogja Hinata.
- Mi nem hallottam a végét tisztán?- kérdezi és közelebb lép Hinata-hoz.
- Áh, semmi, semmi. Mindegy. Na, van sminked, vagy hozzam ide az enyémet.
- Nyugi van. – mosolyog és elővesz egy dobozt. Mindketten bemennek a fürdőbe és Sakura leteszi a dobozt a márványra. Majd kinyitja, és szépen mindent kipakol belőle. – Na, akkor kezdjük. – motyogja, majd felnyitja a szemhéj festéket. Mindketten nekiállnak a munkálkodásnak. Némi szempillaspirál, szemhéjfesték, egy kis ajakfény. Miután végeznek, végigmérik magukat a tükörben. Majd elindulnak. Gyorsan lépkednek végig a folyosón. Tétován belépnek a közös helységbe, Hinata rögtön elindul Naruto és Sasuke irányában. Mindkettő iszik valamit. Sakura megtorpan, hosszan nézi a két félig lévő poharat. Majd megfordul és kimegy. Sasuke lehúzza a maradékot és utána megy. Sakura gyorsan lépked a folyosón, hallja maga mögött a lépteket. Majd megtorpan.
- Ne kövess.
- Hmm, már a szobámba sem mehetek?
- Nem, főleg akkor, ha én, mert valahogy kell neked is menned… ugye? – sziszegi. Majd ismét elindul, szinte már fut.
Amint odaér, az ajtajához beront és bezárja az ajtót.(17:30ig még van bőven időm.) Beállít egy ébresztő órát 17:20ra és átöltözik és melegítőbe és a haját összefogja. Majd az ablakon távozik. Felugrik a tetőre, onnan pedig a kéményre. Kellemes meleg árad belőle. Így nem fázik. Motoszkálást hall a szobája erkélye felől. Áthajol az esőcsatornán, így a felső teste lóg. Megpillantja Sasuke-t. A fiú némi szöszölés után bejut. Sakura hangtalanul leugrik az erkélyre, úgy hogy a fal takarja. Gyorsan berántja az ablakot így Sasuke benn ragad. Majd vissza a tetőre.
Kis idő elteltével még egy személy megjelenik a tetőn. Sakura felhúzza a kapucniját, hogy elrejtse a haját. Majd feláll és futni kezd, leugrik a tetőről, közben erősen megkapaszkodik az esőcsatornában. Berúgja az ablakát, de nem az üveget célozva így az nem törik be. Halkan landol a földön. Becsukja az ablakot és elhúzza a függönyt. Felkapcsolja a lámpát, bemegy a fürdőbe és lemossa a sminkje maradékát. Majd ismét felveszi a bulis ruháját. Óvatosan kiles az ablakon, nem lát senkit. Megkönnyebbülten felsóhajt és az ajtaja felé veszi az irányt. Kilép a szobájából és bezárja az ajtót. A közös helyiség felé igyekszik.
- Szia, hol voltál? Csak úgy eltűntél.
- Bocsi, nagyon sajnálom.
- Miért tűntél el?
- Áh, mindegy, de léci ejtsük a témát.
- Jó rendben, de ugye nincs semmi baj? – kérdezi aggódó tekintettel.
- Nem. – hazudja, szemrebbenés nélkül. Lassan elindulnak.
- Mindenki üljön le valahova. Mindegy, hogy hova. – mondja fenn hangon az ofő.
- Sasukee- kuun mellééééé. – visítja Ino és mindenkin át haladva indul, Sasuke felé. De megtorpan. – Te kis dög. Hogy merted? – sziszegi dühösen.
- Elég legyen. Ülj le és ne hisztizz. – mennydörgi Tsunade.
- De. De…igen Tsunade-sama. – suttogja, még egy gyűlölködő pillantást vet Sakura-ra, majd leül Shikameru mellé.
- Most, hogy a kedélyek lenyugodtak. Üdvözlöm az iskola tanulóit a karácsonyi ünnepélyen. Mindenkinek boldog ünnepeket és téli szünetet kívánok. – mondja szívélyes mosollyal az arcán, majd kivonul a teremből. Kakashi az osztálya felé fordul. Szerintem kezdjük is el. Nyissuk ki az ajándékokat. Utána pedig kezdődhet a lakoma. – mondja. Mindenki magához vette az ajándékát, majd leültek. Mindenki síri csendben ült és egymást nézték. A tanár törte meg a csöndet.
- Ki szeretne kezdeni?
- Juuuj, had én. – nyávogja Ino. És a csomagolásnak esik. Manikűrözött körmével gyorsan feltépi a csomagoltást. Majd ismét síri csend, szemében egy cseppnyi boldogság sincs. Inkább düh tükröződik.
- Mit kaptál Ino? - töri meg a csendet Lee. Ino felmutatja a könyvet: „Hogyan viselkedjünk normálisan?”. Az osztály halk kuncogásba kezd.
- Elég legyen, ostobák! – förmed rájuk a szőkeség. Majd ledobja a könyvet a földre. Durcás arccal néz körbe, majd a legjobban röhögőn megakad a tekintete. – Te voltál, te szemétláda.
- Na, de Ino, hogy kéépzelheted, hogy én tettem? Amúgy se nekem köszönd Sasuke- kuun ajánlotta. – röhög fel Naruto. Ino morog, egy bunkót aztán csendben marad. Naruto kezdi nyitogatni a csomagját. Felnyitja a doboz tetejét és egy üveget emel ki belőle. Alaposan megnézi, majd magára fújja az üveg tartalmának egy kicsi részét. – A kedvencem. – jegyzi meg Naruto. Majd Hinata-ra néz. – Köszönöm. – mosolyodik el, majd feláll. Megpuszilják egymást, majd mindketten leülnek.
Hinata gyorsan felkapja az ajándékát és óvatosan lehámozza a csomagolást. Csillogó szemekkel nyitja ki a doboz fedelét. Kiemelte a ruhát a dobozból. Az a ruha volt, amit felpróbált a ruhaboltban.
- Úúristen ! Sakura, annyira, annyira széép.. Te vagy a világ legjobb barátja. Egyszerűen imádlak. – ugrik a nyakába a lánynak, aki a neve hallatán felállt. Boldogan ölelete át barátnőjét.
- Tudtam, hogy beleszerettél, gondoltam, hogy megfelelő ajándék lesz.
- Jól tudtad – mondja Hinata. Majd még egyszer gyorsan megöleli Sakura-t majd leülnek. Most ő kezdi bontani a csomagolást. Már akkor ledöbbent, amikor meglátta a cég logóját. Aztán felnyitotta a doboz tetejét és megpillantotta a ruhát. Félig kiemelte, és csillogó szemmel nézte a ruhát.
- Nem tudom, kitől van. – jelenti ki, majd ismét körbe néz.
- Ki ajándékozta Sakura-t? – kérdezi fenn hangon Kakashi. Egy szék csikordul. Sakura ösztönösen feláll, de még nem nézett fel. Félúton volt, amikor felnézett. Rögtön ledermedt, de nem állt meg. Túl feltűnő lett volna. Mereven megpuszilták egymást majd leültek a helyükre. Ezek után mindenki kibontotta az ajándékát, de Sakura teljesen magába dőlt.(Hogy lehet ilyen mázlim?!!)
Az ajándékosztás után kezdődött a bankett, Sakura és Hinata gyorsan átöltözött. És helyet foglaltak a 7 fős asztaloknál. Így csupán 2 asztalt foglaltak el. Lassú falatozásba kezdtek, az étel isteni volt. Mindenki megette, voltak, akik repetáztak. Utána pedig kezdődött a tánc. A kilencedikesek közül sokan indultak el, köztük Naruto-val és Hinata-val. Míg ők keringőztek (Wow, Naruto tud keringőzni.) Sakura elhagyta a közös helységet. A szobájába igyekezett.
Gyorsan bezárta az ajtót, mintha valaki üldözné. Agya lázasan kattog: ha kimegy, akkor tuti, hogy találkozik valakivel. Ha itt marad, akkor talán nem lesz látogatója.
- Ki kell szellőztetnem a fejem. – suttogja magának, majd feláll és átöltözik a melegítőjébe. És az edző terem felé indul el. – Ott biztos nincs senki se, főleg ilyenkor. Igen itt biztos, hogy jó lesz. – győzi meg magát a lány, majd kinyitja az edzőcsarnok ajtaját és becsukja maga után.
- Ez eddig életem legrosszabb karácsonya. – összegzi, közben a fák között bolyong. – Megszegtem életem legfontosabb törvényét Csókolóztam is vele. Mi jöhet még? – kérdezi az egyik fáktól. Majd felugrik rá.
- Rosszabb is lehetne.
- Például? – kérdezi élesen.
- Meg is ölhetett volna.
- De nem tetted meg. És most, hogy nem öltél meg itt vagyok tele problémákkal. És mind ki miatt, miattad, mert nem tudod eldönteni, hogy kinek az oldalán állsz. – mondja dühösen. – Talán így egyszerűbb lenne. – motyogja, és elővesz egy kunait.
- Tudod, hányan sírnának utánad? – a lány megvonja a vállát, majd belenéz a hold által megvilágított fekete íriszekbe. Sokáig nézik egymást, majd Sakura gondol egyett ledobja a kunait ami bele áll a földbe. Tovább ugrál, a fákon majd egy jó sötét helyen telepedik le, lefekszik a faágára és bámul a semmibe. – Ne menekülj a válasz elől. Amúgy is… látlak. – hallatszik a fiú hangja. Sakura oldalra fordul és sóhajt egy nagyot.(Menny el, tűnj el messzire, nem akarom, hogy itt légy. Mért olyan nagy kérés, hogy hagy legyek egyedül?) Hirtelen megszólal a telefonja. Előveszi, Hinata az.
- Bocsi, de most egyedül szeretnék lenni. – suttogja, majd kinyomja. Most Sasuke felé fordul. - Sasuke, menj el. – mondja magabiztosan. Nem kap választ, hiába vár rá. Érzi a fiú jelenlétét, hogy ott van a fa tövében. Szomorúan sóhajt egyet, halkan feláll, és arrébb ugrik néhány faággal. Ott már nem lát el az orráig sem. Ismét elterül egy faágon, és álmosan fordul oldalra. Hallotta a felé közeledő fiú lépéseinek zörejét, de nem törődött vele.
Hirtelen mintha elvesztette volna az erejét. Kimerültnek és végtelenül fáradtnak érezte magát. Ásított egyett és elaludt.

11.fejezet

A Karácsony reggele


- Boldog Karácsonyt! – kiált fel boldogan Naruto.
- Kussolj már, nem bírod aludni!!! – hallatszik tompán Kiba hangja. Naruto összehúzza magát. Majd kiront a szobájából és Hinata ajtaját kezdi püfölni. Hinata álmosan kinyitja az ajtót.
- Sziaaa! Boldoog Karáácsonyt!! – kiáltja Naruto, és Hinata nyakába ugrik.
- Te..jóó..ég! Naruto….őő neked s boldog karácsonyt. – mosolyogja Hinata.
Sakura reggele koránt sem volt ilyen boldog. Megint nem ott kelt ahol elaludt. Már reflexből lefelé nézve gördült. De Sasuke nem volt ott. Csak egy levél: Visszamentem hozzád, de te már aludtál. Szóltam Narutonak, hogy helyezzen az ágyadra. Puszi, Hinata! Sakura halványa elmosolyodott. Boldogan öltözött fel. Lassan csomagolni kezdett.
- Bejöhetek? – kérdezi halkan valaki. Hinata volt az, Sakura gyorsan bedobta a csomagot a szekrénybe és kinyitotta az ajtót. – Szia! Látom nem rég keltél fel. – mondja – Amúgy Boldog Karácsonyt! – kiáltja, és barátnője nyakába ugrik.
-Őő, szia, neked is Boldog Karácsonyt! – mondja, meglepetten majd megöleli barátnőjét. - Na, és mizu? Tényleg, mikor lesz az ünneplés?
- 15:45-17:00 ajándékosztás ééés evéés… 17:00- addig, amíg el nem küldenek minket addig táncolás blabla.
- Ó, remek.
- De még lehet, hogy fordul a program… sőt biztos, szóval először diszkós ruhában gyere. Szerintem megyek is és szólók mindenkinek. Na, akkor megyek… szia. – mondja, majd megáll. – Ugye minden rendben van?
- Csak fáradt vagyok. – feleli. Hinata bólint. Majd Sakura becsukja az ajtót. Fáradtan felsóhajt, majd ismét csomagolni kezd. Egy egyszerű kis csomagocskát készít, majd félre rakja. Lassú lépetekkel elindul a zuhanyzó felé. De hirtelen megtorpan és megfordul. Leroskad, arcát a tenyerébe temeti és hosszasan gondolkozik. Lenyúlik az ágyon és nem sokkal később már alszik is.
Az ajtó felől kopogás hallatszik. A szoba tulaja nem válaszol.
- Ugyan Sasuke, tudom, hogy ott vagy! – kiabál Naruto. Megint néma csönd fogadja. - Antiszoc. – morogja, majd elcsörtet. Sasuke hosszan felsóhajt, majd rendes ruhákat vesz fel. Elmegy reggelizni, és csomagolni kezd. Egyszerű pirosba csomagolja rajta zöld fenyőfákkal. Majd ellátja a húzott névvel.

10 fejezet

10. fejezet


Karácsony előtti balhé


Az ablakhoz sétált és megpillantott két embert, az egyiket ismerte: Uchiha Sasuke, a másikat pedig megtámadta és elmenekült.
- Sasuke? – kérdezi magától, a lány. Még nem vették észre, legalább is nem úgy tűnik. Lassan leül az ablak alá, hogy ne bukjon le. (Most már biztos… De… mi van, ha csak egy küldönc… vagy valami más.) Agyában ezekhez hasonlók száguldoznak. Nem érti ezt az egészet, hiszen megmentette. (De hát… megmentett, de miért?) Halk zörej zavarja meg a gondolkozásban. Kinyílik az ajtó.(Jön!! Észre fog venni!!) Halk mégis hallható lépések zaja, amely egyre közeledik. Egyre hangosabb és hangosabb. Majd megpillantja, Sasuke-t az ajtóban. Néhány másodperc kínos csend és Sakura eltűnik.
XXX Reggel XXX
Reggel Vakura az ágyában ébredt, furcsamód nem emlékszik a tegnap este történtekre, csak annyi, hogy egy különleges képességével eltűnt… utána semmi. Csodálkozva gördült át a másik oldalára. De mielőtt még lerakta volna a lábát megpillantotta a földön fekvő Sasuk e-t.(Mi a frász?? Ez már a szokása lesz. Vagy mi van?) Visszagördül a hátára és a plafont kezdi tanulmányozni. Néma csendben, még Sasuke halk és egyenletes szuszogását is hallja.
Vagy fél órát bírt így Sakura, majd mikor megunta a plafon bámulását óvatosan átlépte a betolakodót és besétált a fürdőbe, gyorsan megfésülködött, majd leült az asztalához. Az asztal közepén lévő mappát nézte. Majd Sasuke hirtelen megmozdult. Sakura azzal a mozdulattal vágta be a mappát a fiókjába. Ha még nem nézte meg akkor ne is nézze meg. Rápillantott az órájára 8:00. (Hinata ruhája csak 9kor jön… van még időm.) Elmosolyodik és előkeres magának egy kényelmes fekete melegítőt. Halkan nyitotta ki az ajtót, nehogy felkeltse Sasuke-t. De mikor kinyitotta egy ébren lévő Sasuke-val találkozott. Sakura nyelt egyett majd az asztalához sétált. Papírokat tologatva agyalt mit is tegyen most?
-Miért vagy itt- kérdezi végül – Mondjuk amúgy is beszélni szerettem volna veled.
- Na, mond…
- Szerintem van tipped, de hagyjuk ezt. Kivel voltál tegnap odakint? – kérdezi élesen a lány.
- Az egyik haverommal.
- Ne hazudj! – rivall rá. Sasuke tesz egy lépést előre, de vissza vagy ötöt, hatot. Majd az ajtóhoz szegezve fürkészte a lányt. – Tudom, hogy kémkedni jöttél! – ordibál vele. Sasuke gúnyosan elmosolyodik, és érzelem mentesen válaszol.
- Most tagadjam? Lebuktam. – mosolyog tovább. Sakura ismét elfordul, hogy eltakarja a fiú elől az arcára kiült döbbenetet. Erre a fiú gyorsan kirántotta kunait a vállából és a lányra támadott: egy határozott rúgással belérúgott. Sakuranak a még védekeznie sem volt ideje. Így a falnak csapódva a földre esett. De mintha ez nem lenne elég az asztalon díszelgő kristályváza a földre esett és millió darabra zúzodott. Sakura ezzel mit sem törődve felállt és a fiúnak rontott. Talpát a kristályok szétcincálták, de nem törődött vele. Sasuke az utolsó pillanatban kapta el a lány kezét. Arcuk szinte összeért.
- De, akkor te sem vagy egy átlagos lány.
- És ha nem? Mit teszel? Orochimaruval megöltök vagy mi?
- Jól hangzik… - vigyorogja, a lány arcába ezzel együtt eltaszítja magától. És a kunait is felé dobja. Félre megy, Sakura arrébb ugrott, de rosszul érkezett. Elvágódik a földön, de Sasuket is kigáncsolja. Aki Sakurára esik. (Ismét ez a helyzet, túl közel van) Sakura próbálja letolni magáról a fiút, de ezzel csak annyit ér el, hogy a kristálydarabok csak még jobban a hátába fúródnak. Ajkaik egyre közelebb érnek egymáshoz, végül összeérnek. Ismét csókolóznak.(Utálom, amiért ilyen gyenge vagyok vele szemben!!!! UTÁLOM!!!!) Mégis hagyta magát. Végül Sakura húzódik el tőle. Szomorúan néz azokba a fekete szemekbe. Sasuke gyorsan fordult át karolta a derekát s felállt vele. Lerakta az ágyra és leült vele szemben. Némán fürkészték egymást.
- Mi a baj? – kérdezi halkan. Sakura meg sem szólalt.
- Ez… ez túl sok! – fakadt ki. Sasuke oldalra billentette a fejét és így nézte tovább Sakurát.- Előbb rám támadsz, aztán megcsókolsz, döntsd el megakarsz-e ölni vagy nem!! – kiabálja. Sasuke némán hajtotta le a fejét. Majd felnézett, Sakura ujjával tett egy körkörös mozdulatot, ezzel jelezve, hogy forduljon meg. Sasuke így is tett. Némán hagyta, hogy kiszedje az üvegszilánkokat. Gyorsan meg megtisztított. Majd egy kis charkra használattal begyógyította a hegeket.
- Kész… - motyogja Sakura.
- Kár…, hogy most pont te vagy az ellenségem. – mondja a fiú. Sakura meg válaszol, homlokát megtámasztja a fiú jéghideg fehér bőrén. Néhány percig így gondoltak, majd Sasuke felállt és némán kiment a szobából az ajtót használva! (Most szegtem meg életem legszentebb törvényét….A kurva életbe!! ELBUKTAM!!! BELESZERETTEM AZ ELLENSÉGEMBE!!!!)
- A kurva életbe! – sikolt fel önmagából kikelve Sakura.
Sasuke meglepett fordult vissza az ajtó felé. Hosszasan elgondolkodott, de nyílt Hinata ajtaja, ezért inkább bement a szobájába.
- Sakura nyisd ki! – dörömböl Hinata az ajtaján. (NEM NYITOM HINATA!!!) Erre a levendula szemű bement a szobájába és ki a teraszra, gyorsan átugrott Sakura terszára, belökte az ablakot és beugrott a szobába. Gyorsan körbe nézett, nem látta sehol se Sakurat.
- Hahó, Sakura!
Szipogás a válasz. Hinata a fürdő felé veszi az irányt és a zuhanyzó fülkében megtalálta. – Mi történt? –kérdezi halkan. Sakura nem válaszolt. – Sasuke volt? – semmi válasz. Végig simította a barátnője hátát. Ujjai megakadtak a szilánkokban. – Sakura mi történt? - sikítja, amikor meglátja a lány hátát. Sakura megrázza a fejét. Hagyja, hogy kiszedje a hátában lévő üveget és megkötözze.
- Magamra hagynál? – kérdezi fojtott hangon – Gondolkodni szeretnék.
- Jó, de csak ha megígéred, hogy nem csinálsz semmit.
- Jó, oké. Na…. Megyek. – mondja, majd tétlenül feláll és kimegy. Sakura lassan áll fel. Kikászálódik a fürdőről. Rápillant az órára és a porta felé indul. (A RUHA!!)
3 halk kopogás.
- Sasuke én vagyok! - kopog még egyszer. Némi idő után Sasuke kinyitotta az ajtót. Át veszi a dobozt, ami eddig a lánynál volt.
- Köszi, Hinata! – mondja, némi kedvességgel a hangjában. Hinata besétált a szobába, karjait összefonta és úgy nézett Sasuke-ra.
- Nincs mit, de lenne egy kérdésem. Mit tettél Sakurea-val?
- Semmit. – csukja be az ajtót a fiú. – Lehet, nem tetszik neki valami, de én nem csináltam vele semmi, és ha lennél olyan kedve és távoznál, igazán örülnék. – mondja, és ismét kinyitja az ajtót. Hinata elindul, de megáll Sasuke mellett.
- Ha bántani mered, meghalsz! – sziszegi és távozik.

9.fejezet

Visszatértem!

1 hónap. Pontosan annyit volt benn Sakura, hála a gyors gyógyulásának.
- Szia, mehetünk? – érdeklődött boldogan Hinata.
- Persze, figyu te már megvetted az ajnádékot annak, akit húztál?
- Aham, ha nem vetted meg akkor húzz bele, mert már nincs sok időd. Haakarod, elmehetünk a plázába, itt van közel, szívesen segítek. – ajánlkozik a lány boldogan.
- Mmm… Nem kell csak érdekődtem, de azért elmehetünk nézelődni.
- Felőlem, nekem édes mindegy. – legyint a másik és feláll. Sakura gyorsan belegyűri a táskájába a kezében lévő ruhadarabot, majd gyorsan kisétál. Megvárja Hinata-t és elindulnak a kijárat felé. Illedelmesen elköszönnek, majd a pláza felé indulnak a hideg, kihalt utcákon. Gyorsan sétálnak az utcákon. A hideg kicsípte arcukat, pedig csak 10 perce sétálnak.
Megkönnyebülten lépnek be a meleg térségbe. Levették kabátjaikat, elkezdtek nézelődni. Sok helye bementek, próbálgattak ruhákat, cipőket. Jól elszórakoztak. Épp a mekiből jötek ki, kezükben egy-egy üdítővel, amikor Hinata nagyon sóhajtva nézett egy üzletre.
- Mi a baj? – kérdezi a rózsaszin, Hinata a fejével egy üzlet felé int. Sakura követi az irányt, és egy alkalmiruha boltot pillant meg. Hinata-t a kezénél fogva húzza be az üzletbe. Nem telet bele sok idő mire Sakura ez gyönyörű kékes ruhát talál. Hinata kezébe nyomja.
- Próbáld fel! – mondja bátorító mosollyal az arcán. Hinata ejt egy halvány mosolyt és besiet az öltözők egyikébe. – Itt megvárlak. – mondja félhangosan Sakura, majd elsiet egy eladóhoz:
- Elnézést, száálítanak önök házhoz?
-Igen, hölgyem, melyik ruhát szeretné?
- Azt a kéket, amiben a barátnőm nemsokára kijön, majd látni fogja. Ja, és lehet ott fizetni?
- Termászetesen, mindjárt hozom a papírokat. Egy pillanat. – mondja az eladó, és egy papírral a kezében tér vissza. Átnyújtja a papírt, majd gyorsan kitölti. Visszaadja a nőnek a lapot, majd az öltöző fülke elé siet. Hinata, kibújt a fejével, körülnézett és előbújt. Gyönyörűen kiemelte az alakját a ruha, a csillogó flitterek miatt elég feltünő ezért észreveszik.
- Hát ez gyönyörű, nagyon jól áll. Csodás egyszerűen leírhatatlan. – dícséri a lányt, majd elpillant a válla felett, az eladó nő ott állt tőluk néhány lépésre. Kérdőn felvonta az egyik szemöldökét, Sakura bólint, majd mosolyogva néz végig újra barátnőjén. – Kurva jól áll. – jegyzi meg.
- Jaaj, köszi, de szerintem és visszaveszem a normálisat, Te is felveszel egy ruhát. – mondja, ártatlan mosollyal az arcán. Hinata visszhúzódik a fülékjébe és gyorsan átöltözik. A kezében a ruhával jelenik meg újra. Az eladó gyorsan kikapta a kezéből
- Majd én elrakom. – mondja kedvesen. És el is tűnt. Hianta vállatvontva állt neki a ruhakeresésnek. Pár ruha utánmegtalálták az igazit. Gyorsan beküldte öltözni. Keresett egy eladót, majd megrendelte a ruhát, amiben a barátnője van. Kitöltötte a lapot, majd visszasietett Sakura fülkéjéhez.
- Kész vagy? Már nagyon kiváncsi vagyok!! – mondja indulatosan Hinata.
- Jó, jó már kész vagyok! – lép ki a függöny mögül. – Na milyen? – kérdezi kínosan.
- Hmm…ez…nagyon jóóóó!! – mondja. – Basszus nem is hittem, hogy ilyen jól áll. – mondja boldogan, Sakura elmosolyodik. És visszabújik a függöny mögé. Gyorsan átöltözik, és haza indulnak.
XXX Kollégiumban XXX
Sakura-t az szinte az egész osztály boldogan üdvözölte. Persze Ino, nem, de ő nem is volt ott, mert nem tudott róla, hogy hazajön Sakura. Vajon miért? Még Sasuke is ott volt, bár ő rá nem igazán számítottak. De ott volt a háttérben.
MiutánSakura bejutott a szobájába letusolt és bement a társalgóba. Csak ő volt ott, a lámpa se égett, de kinti táj a fehér hó miatt látszódott. Az ablakhoz sétált, homlokát a hideg ablaknak nyomva figyelt, és megpillantott két embert. Az egyiket ismerte….

Tudom sokat vártatok rá...

8. fejezet


Ismét egy halál közeli élmény

ELŐRE SZÓLÓK: nem vagyok jó az orvos tudományban és a szereplőim NEM ebben a világban élnek!!!

….A távolság egyre kisebb volt a gyerekek és Sakura között.
Sakura is észrevette a felé száguldó gyerekeket. Már nem volt ideje semmire. Azt hitte itt a vég. A jégre fog zuhanni és ott meghalni. Vagy átmennek a kezén vagy valami máson, ami az övé.
De az utolsó pillanatban valaki egy ugrással a falnak csapódva megmentette az életét. Még nem érzett semmit, felnézett. Megmentője fekete szemeibe, aki aggodalmasan figyelte a lányt. Itt ért véget ez a másodperc. És Sakura tarkóját zsibbasztó fájdalom járta át. Fejéhez kapott, majd megnézte vörösre festett ujjait. Remegve figyelte a véres kezét. A saját vérét. Megérezte, ahogy folyik le a vörös folyadék. A hófehér jeget így vérvörösre színezve. Fejéből csorgott a vér. Gyógyítani próbálta magát, de ereje is fogyott, csakugyan, mint a vére.
Megmentője gyorsan felkapta az ölébe és elindult kifelé, már nem volt rajta korcsolya.
- Valaki hívjon mentőt!
- Már hívtam. – szólal meg egy nő remegő kézzel. Néhány perc múlva megérkezett a mentő, azonnal felrakták a félig ájult lányt az ágyra és elindultak.
Hinata sírva rogyott össze Naruto mellett. A fiú óvatosan felállította és kifelé terelgetve vígasztalta. Leültek egy padra hosszú perceken keresztül vigasztalta a síró lányt. De addig ügyeskedett míg Hinata csöndesen szipogva öleli a fiút. Átkarolva mondogat neki mindenféle jót.
Sakura éppen beért, egy csomó ember várta őket a bejárati ajtónál. A megmetőt rengeteg kérdéssel halmozzák el, amire igyekszik válaszolni, de mégis az ájultan fekvő lányt fürkészi. De egyszer csak egy arccal találja szembe magát.
- Sajnálom, de ide nem jöhet be. – mondja a nő és belép a műtőbe. Üveges szemmel bámulja a lengőajtót, majd gondol eggyet és leül.
- Mond.
- Hali! Nyugtasd meg Hinata-t kérlek. – mondja Naruto a telefonba. Az említett kikapja Naruto kezéből a telefont.
- Hogy van? Mi történt vele? Magánál van?
- Rosszul, most vitték be a műtőbe, majdnem elcsapta egy csapat taknyos, de én „megmentettem”. Nem nincs magánál. Gyertek, ide itt majd mindent részletesen elmondok. – mondja a fiú. Megszakad a vonal.
Hinata megtörli az arcát, kifújja az orrát és kibújik a korcsolyályából. Naruto is így tesz. Fognak egy taxit és elindulnak a kórház felé. 10 perc alatt ott is értek.
Hinata kiszáll a járműből és beszalad az épületbe. A fiú pedig kifizeti a taxit és csatlakozik Hinata-hoz, aki éppen a portánál lévő nővel osztja meg akartatát: látni akarja Sakura Harunot.
A nő türelmesen végig hallgatja a lánykát. Miután befejezte elmagyarázta, hogy most nem láthatja mivel az elmített személyt műtik, de megvárhatják a műtő elött. Hinata biccent eggyet majd elkezdi keresni a műtőt. Naruto néhány méterre mögötte halad.
- Hali.
- Szia, mióta van benn?
- Nem tudom, nem néztem az órát… szevasz Naruto. – néz a levendula szemekbe. Naruto int neki és kisvártatva leül.
- Mi- mi történt Sakura-val?
- Hááát… éppen menekültem kifelé Ino elől, amikor megláttam azokat a gyerekeket fogocskázni. Háttal haladt a legelső ezért nem látta Sakura-t. De Sakura se látta őket, de a fiúk nem figyeltek senkire… mindenki ilyedten ugrott el előlük. Elindultam Sakura felé, gondoltam még elérem. Hát el is értem csak aza baj, hogy nem gondoltam volna, hogy nekicsapódik a falnak. Nemtudom… lehet nem lett volna akkora baj belőle hanem „mentem meg” .
- Ne is mondj ilyen ostobaságot. – csattan fel Hinata, döbbenten néznek a lányra. – Igenis jó, hoyg mementetted! – folytatja.
- Jó, oké nyugi… akkor meg se szólaltam. – mondja komoran a fiú, mire Hinata komoran bólint.
- Ha nem mented meg akkor ráesnek, vagy hárman akkor szintúgy bevei a fejét, akkor még durvábban is. Vagy netán átmennek a kezén, amikor elesik. Sasuke, jól tetted! – érvel a szőke.
Hirtelen kinyilik a lengőajtó, egy nő lép ki rajta. Épp veszi el a maszkját.
- Mi van Sakura-val? – kapja fel a fejét a levendula szemű Hyuuga.
- A műtét sikeres volt, nem maradt maradandó agyi probélmája. De egy ideig még pihennie kell. Nagyon gyenge, vigyázni kell rá.
- Mennyi ideig kell itt lennie?
- Sajnos nem tudom megmondani. De láttam a korlapját, miszerint kitűnő medika ugye?
És ha ez így van, akkor nagyon gyorsan fog felépülni. Nem kell aggódni miatta, hogy visszaesik. Vagy, hogy nem tud majd irni minden rendben lesz vele. – mondja bíztatóan a nő.

7. fejezet

7 . fejezet


A váratlan látogató


Másnap reggel ismét korán kelt a főhősnőnk. Valami mozgásra lett figyelmes, óvatosan kinyitotta smaragd szemeit. Egy fekete ruhás embert pillantott meg, aki a laptopja előtt ült. Még nem törte fel a jelszavát.
Egy hirtelen, de határozott mozdulattal felé hajította a párnája alatt lévő kunait. A férfi a vállához kap a fájdalomtól.
- Hülye vagy? – szisszen fel az Uchiha, és kihúzza a vállába fúródott fegyvert. – Csak én vagyok! – villan a lányra dühös tekintete.
- Csak te vagy? Mi a francot keresel itt?! – kérdezi dühösen, közben felül. – És mit szeretnél a laptopomtól?
- Aki húzott megkért, hogy derítsem ki, hogy miket szeretsz. – sóhajt ingerülten Sasuke. – De többet nem teszem meg, főleg ha minden egyes alkalommal kapok egyet. - mondja, és felemeli a kezében lévő kunai-t.
- Aha, persze. Én is ezt mondanám, na, gyere, meggyógyítalak. – mondja a lány morcosan. A fiú elindul felé. De valahogy megcsúszik. Néhány másodperc leforgása alatt Sasuke az ágyon támaszkodik Sakura mögött. Arcuk szinte összeér. Csak néhány cennti választja el őket egymástól. Egymást fürkészik. (Túl... közel… túlságosan ….közel van) Sasuke lassan még közelebb hajol. Míg nem ajkuk összeér. Sakura meglepettem csókol vissza. A csók egyre vadabb és vadabb lett. Végül levegőhiány miatt elváltak egymástól. Majd újabb csók és újabb.
Hirtelen kopogás zavarja meg a két ifjút.
- Ki…ki az?
- Én vagyok, Hinata!
- Mindjárt megyek! – kiált vissza, majd Sasuke felé fordul. – Kérlek, menj el. – súgja a fiúnak. Sasuke egy gyors búcsúcsókot lehelt a lány ajkaira, majd távozott az ablakon. Sakura a csóktól bódultan nyitott ajtót. Beengedte Hinata-t és leültek.
- Őőő… Sakura… van neked korcsolyád?
- Basszus… nincs. A roha…- kezd bele Sakura, de Hinata beléfolytja a szót. A kezébe nyom egy fehér dobozt. Sakura kérdő pillantást vet barátnőjére.
- Nyisd csak ki. – mondja Hinata. Sakura engedelmesen kicsomagolja a dobozt. Egy pár korcsolyát rejt. Fehér alapon kék hópelyhek díszítik. A lány kiemeli a bodozból az egyiket és forgatni kezd.
- E-ez ez gyönyörű.
- Gondoltam, hogy nincs ezért vettem neked egyet, mint karácsonyi ajándék. – mondja mosolyogva.
- Nagyon szépen köszönöm! – borul a nyakába Sakura.
- Na, de én megyek is még gyorsan összepakolok. – mondja és távozik. Sakura még egy ideig bámulta a csodás ajándékot. Majd ráeszmélt, hogy be kell pakolnia. Gyorsan felöltözött betette egy viszonylag nagy táskába a korcsolyát. Egy rongyot és a konyhában készített meleg teát.
Pár perc múlva készen állt a folyosón. Meg még néhányan. 10 perc múlva már mindenki ott állt. Készen ácsorogtak és várták, hogy induljanak. Kisvártatva megjelent Hinata.
- Indulunk! – kiabálja hangosan. Majd lassan baktatva mentek Hinata után. Sakura a földet egrecírozva lépdelt. A reggel történteken járt az agya. A külvilágot teljesen kizárta. Nem figyelt semmire és senkire. Egészen addig, míg egy hógolyó fejbe nem találta.
- Juuuj, ez meg ki volt? – kiált fel. – Ez nagyon hideg. Ki volt? – kérdezi dühösen és a mögötte álló csapathoz fordul. Egyik jómadár sem teszi fel a kezét. Mind bambán vigyorog. Sakura vett egy mély levegőt, hogy csillapítsa dühét. – Ki volt az? – kérdezi tagoltan.
- Én, én voltam az Sakura- chan. – mondja halkan Lee. Pár másodperc múlva: zöld ruháját teljesen beborította a hó. Ami immár fehér volt. Sakura szótlanul sétált tovább, egyszer csak megtorpant. Egy hegyoldalhoz értek. Az út elkanyarodott a hegyoldallal. Gyönyörű kilátást nyújtott. Lassan indult el az enyhe lejtőn. A lába magától mozgott. Hamar leértek, mindenki vett magának jegyet és átvették a korcsolyáikat. Amit ezzel megvoltak a jégre mentek.
Sakura minimális sebességgel, de haladt. Néhányszor megingott, de nem esett el. Hinata mellette siklott és mosolyogva nézte Sakura-t és Naruto-t, aki még életében nem korcsolyázott, sőt még jégen sem volt. De egy idő után, már kapaszkodás nélkül csúszott.
Sakura kipirult arccal kereste táskáját, hogy igyon egy kis meleg teát. Ino éppen jött ki a boltból, egy adag forró teával a kezében. A szőke lány gyilkos pillantásokat vetett ellenségére. A rózsaszín hajú lány ügyet sem vetve rá, ivott néhány kortyot, és a jég felé vette az irányt.
- Gyűlöllek, remélem, tudod. – mondja ezzel megállítva a másikat. Sakura mély levegőt vett, majd szembe nézett ellenségével. Smaragd szemeit az övébe fúrta.
- Tudom és nem értem, hogy miért!
- Sasuek miatt. – mondja közömbösen Ino. Sakura agyán bevillan a reggel történtek. – Hmm… látom, igazam van. – mosolyodik el gúnyosan. Tovább fürkészi Sakurat. Mire ő is felnevet.
- Ugye, ezt nem gondolod komolyan? – kérdezi gúnytól csöpögően. – Nem hittem, hogy ennyire hülye vagy. – gúnyolódik, majd faképnél hagyja a szőkét.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezi Hinata.
- Áh, csak Ino provokált. – mondja, és körbe néz. Sasuke közvetlen mögöttük, zenét hallgatva figyeli a körülötte lévő embereket.
-… volt? – faggatja tovább Hinata.
- Tessék, nem figyeltem?
- És mi volt?
- Semmi érdekes tisztáztam, hogy ugye nem hiszi azt, hogy el akarom venni tőle Őt. – mondja, és óvatosan hátra biccenti a fejét. Az ifjú Hyuuga bólint. – Figyu, Hinata nyugodtan menj oda Naruto-hoz.
- Nem akarlak itt hagyni. – Sakura ellentmondást nem tűrően rápillant. Majd kicsit meglöki a fiú felé. Hinata kedvesen rámosolyog majd Naruto mellé siklik. Sasuke rögtön megjelenik mellette. A fekete hajú épp megszólalna, de egy zavaró tényező közbe lép.
- Szió, Sasuke! – nyávogja Ino.
- Tűnj el. – morogja a fiú. És lerázza magáról a kezét. – Nem látod, hogy beszélgetek valakivel?
- Kivel, én nem látok senkit. – értetlenkedik a lány.
- Sakura-val! – morogja a fiú. A név tulajdonosa lassít, majd lemarad. (Nem akarok belekeveredni!) A többit már nem is hallja. Egy ideig egyedül siklik. Majd valaki mellé siklik és egy kis idő múlva meg is szólal.
- Szia, rózsaszín! – köszön rá kedvesen.
- Szia… Temari.
- Drágám már egy ideje már figyellek, nagyon lógatod az orrod. Látom rajtad, hogy nagy a baj. Nem azt szeretném, hogy elmond, hanem azt, hogy ne törődj vele. Főleg ha egy fiú miatt van. A pasik miatt sose szomorkodj, nem érdemlik meg. – mondja együtt érzően. Sakura alig láthatóan bólint eggyet. – Figyelj, arra gondoltam, hogy el kéne terelni a gondolataidat, szóval, ha szeretnéd… taníthatok neked valamit.
- Ömm, miért is ne? Rendben. Akkor mondjuk, taníts meg forogni. – mondja a smaragd szemű és felemeli a fejét.
- Na az még könnyű is viszonylag. – mondja, és hosszú magyarázásba kezd. Először Temari elmagyarázta, hogyan is kell csinálni. Majd megmutatta többször is. Majd Sakura következett. Így teltek a percek. Másfél óra kemény munka után Sakura elsajátította a forgást és a biztos haladást. Miután végeztek Sakura megköszönte a lánynak a tanítást, majd elindult kifelé. Csak az ajtóra koncentrált, mert nagyon fáradt volt.
De nem vette észre, hogy a pályán volt egy csoport, akik fogócskáztak, de nem figyeltek a többiekre így Sakura-ra sem. A távolság egyre kisebb volt a gyerekek és Sakura között.

6. fejezet

A húzás

- Gyere be! – kiáltja el magát automatikusan.
- Szia, nemsokára húzunk, gyere. – jelenik meg egy kontyos barna hajú lány.
- Mindjárt megyek TenTen, csak egy pillanat!
- Oké, megvárlak – mondja és kilép a szobából. Sakura gyorsan belebújik a cipőjébe és kisiet. Gondosan bezárja az ajtót és TenTen-nel együtt indulnak a közös helység felé.
- Tök jó, hogy együtt megyünk korizni. Te tudsz korcsolyázni?
- Háát, maradjuk annyiban, hogy nem esek pofára a jégen kivéve, ha fellöknek. És te?
- Én még most is műkorcsolyázok, nagyon szeretem. Szerintem te is jöhetnél, mert megvan hozzá az alakod és a hajlékonyságod is. – mondja büszkén TenTen. Időközben megérkeztek a közös helységhez. Szétváltak, TenTen leült Neji mellé Sakura pedig csatlakozott Naruto-hoz és Hinata-hoz. Intenek, egymásnak majd leülnek. Körbenéz, megpillantja Ino-t, aki éppen felé igyekszik (mi van, minek jön ide?). Csak akkor vette észre, hogy nem felé jön, amikor már elment mellette. Hirtelen ő is felállt, odasétált az ablakhoz, homlokát az üvegnek nyomva bámulni kezdi a téli tájat. Egy ideig csak bámul, majd észreveszi, hogy az egyik bokor mozog. (A szél nem fúj, állat nem merészkedik ilyen közel egy iskolához, csak egy ember lehet. De nem az iskolából, csak nekünk van ma 4 órájuk, és mindenki itt van.) Agya lázasan kattog. Vár, egy másik bokor ismét mozogni kezd. Rohanni kezd, ahogy csak bír. Kilép a szabadba és felugrik a tetőre. Onnan figyel tovább. Ismét megmozdul az egyik bokor. Sakura abban a másodpercben odahajít egy kunait. Majd egy fémes csattanás. (A rohadt életbe kivédte) Egy szürke hajú fiatal férfit pillant meg, de csak egy másodpercre azután el is tűnik.(Soha ne gyere vissza)
- SAKURA! Hol a francba tűntél, gyere vissza, mindenki rád vár! – ordibálja Naruto. Amint meghallja ott is van mellette. – Sak…
- Itt vagyok, mehetünk – mondja, és elindul vissza. Már Kakashi is ott van.
- Hol voltál, Sakura? – kérdezi, és ráemeli a tekintetét. (Csak nem láttál valakit?)
- Mindegy.(Láttam egy embert!)
- Rendben, akkor kezdjük. (Jelentem Tsunade! Ügyes vagy!) Mindenki fogjon egy darab papírt és írja fel rá a nevét. Utána dobjátok bele ebbe. – mondja, és egy zacskóra mutat. – Utána körbe megyek, mindenki húz magának egy nevet. És a többit úgy is tudjátok. – mondja unottan. Miután ez megtörtént Sakura leült mellé pedig Sasuke mellé pedig Sai. Ino rögtön megtorpan.
- Ezt. Nem. Hiszem. El. Azonnal állj fel te büdös ribanc! Eddig mindent lenyeltem, de azt, hogy mellé ülsz azt nem! – ordítja Sakura-nak.
- Ino, maradj csendben! – mondja indulatosan Sasuke.
- Ino, beszéljük meg. – mondja, nyugodtan Sakura.
- NEM! Nem beszélek veled! – csattan fel Ino. Megindul Sakura felé. Sakura védekezésre kényszerül mivel olyan ruhában van.
- Most azonnal fejezd, be vagy nagyon megbánod! – ordítja Kakashi. De a szőke ügyet sem vetve támadja ellenfelét. Néhány kézmozdulatot formáz, majd összeesik. Sikamaru gyorsan elkapja.
- Térj vissza a testedbe! – sziszegi a lánynak.
- Kényszeríts! – mondja Ino Sakura hangján. Majd mézédes hangon újra megszólal: - Ugye Sasuke így már sokkal jobb? – hízeleg.
- Tűnj el, vagy olyat teszek, amit még én is megbánok. – mondja a fiú és rávillantja a Sharingantól izzó tekintetét
Eközben a Sakura belül keményen harcol a szőke liba ellen.
- Tűnj el ez az én testem, ez az én elmém! – ordítja Sakura közben hatalmas ütéseket mérve a lányra.
Néhány perc múlva Ino teste megvonaglik. Lassan magához tér, feláll és leül Sikamaru mellé.
- Ezt még megbánod! – sziszegi fogai közt a lány.
- Na, szóval én körbemegyek és ti húztok. – mondja a tanár mintha mi sem történt volna. Lassan elindul körbe. Sakura belenyúlt a zacskóba és megfogott egy papír cetlit. Majd amikor kiveszi, szétnyitja ez áll rajta: Hinata Hyuuga. Örült neki, mélyen elgondolkozott, hogy mit is vegyen neki.
- Szia, min gondolkozol ennyire? – ül le mellé a barátnője. Sakura a zsebébe süllyesztette a papírdarabot.
- Hm? Ja, semmin. Jössz majd velem vásárolni ajándékot.
- Végül is, miért ne. Rendben, akkor korizás után elmehetünk vásárolni.
- Oké, nekem az tökéletes. Akkor úgy pakolok. Na, szia. – mondja a lány és elindult a szobája felé.
Gyorsan átöltözött. Kényelmes melegítőt vett, melyben tudott normálisan mozoghatott. Odaült az ablakba úgy, hogy ő mindent lásson de belőle keveset lássanak. Figyelt, türelmesen ült ott várt. Már besötétedett. (Gyerünk, már tudom, hogy itt vagy bújj elő) De mintha csak erre várt volna az idegen. Hirtelen meg mozdult az egyik bokor és egy férfi búj elő belőle. Gyorsan lefényképezte az arcát. Gyorsan feltöltötte a képet és elemezni kezdte, hogy tudja kivel áll szemben. Ismét a szürke hajú férfi volt az.
Már 23 óra körül járt. Csak most jött rá, hogy holnap korán kel. Így letörölte a képet mindenhonnan, és kikapcsolta a gépet. Majd aludni tért.

5. fejezet

Gyógyulás, visszatérés a rendes kerékvágásba
(November van a hó esik)

Pár nap múlva Sakura már nagyon jól érezte magát, de tanulni nem tanulhatott. Hinata minden nap ellátogatott hozzá, hogy barátnője le ne maradjon. Utána persze órákon keresztül beszélgettek.
-Sasuke nagyon aggódik érted. Minden egyes nap odajön hozzám amikor egyedül vagoyk és megkérdezi, hogy mi van veled. Már baromi idegesítő.
- Oh, ez nagyon meglepő Sasuke-től. Mond meg neki, ha annyira aggódik értem jöjjön be és ne téged kérdezgessen... Uh inkább ne lehet hogy tényleg bejön - mondja, majd halk kopogást hallani és belép rajta az igazgató.
- Szervusztok! Hogy vagy Sakura?
- Már teljesen jól vagyok.
- Ennek örülök. Akkor holnap már mehetsz is az iskolába. De ha baj van rögtön szólj nem szeretnék még egy ilyen alkalmat.
- Rendben, ígérem szólni fogok. - mosolyog Tsunade-ra, mire a nő távozik.

XXX Másnap; reggel 5:46 XXX

Próbált sokáig aludni a kis beteg. Hát, nem sikerült neki. Telefonja eljátszotta a néhány másodperces hangos sms zenét, amire a lány tökéletesen felébredt.
Elbotorkál az asztaláig.
- Ki az a balfasz...WTF? Ez mi a halál? - kérdezi magától.Elolvassa az első sort majd idegesen lecsapja az asztalára. Gyorsan letusolt majd felöltözött. Az asztalára pillantott. A kémjelölteket rejtő mappa hevert ott kinyitva. A legfelső lap tetején a név: Sasuke Uchiha. Dühösen összecsukja a mappát és az egyik fiókba rejti(Mért mindig csak az Ő arcát látom mindenhol?). Sokáig töpreng ezen majd feladja. Lefekszik az ágyára és elalszik.
6:28-kor újra felébred. Sokáig fekszik az ágyában gondolataival játszva. Majd hirtelen feláll, felkapja a táskáját és kisiet. Közben bezárja az ajtaját. A konyha felé veszi az irányt. Készít magának egy kávét. Közben a téli tájat bámulja, néha-néha kortyol egy kis kávét. Majd mintha megérezné, hogy valaki figyeli hátra pillant a válla felett. Egy-két lépésnyire mögötte az Uchiha áll.
- Szia! - köszön kedvesen.
- Szia! - motyogja a másik. - Hogyhogy jössz tanulni?
- Tsunade elengedett. Már nem kell Hinata-t kérdezgetned.
- Oké, nekem mindegy. - motyogja ridegen. - Hogyhogy ilyen gyorsan kigyógyultál?
- Tudod én gyógyító vagyok ezért nem meglepő, hogy gyorsan regenerálódon. - mondja érzelem mentesen.
- Minden reggel ilyen ellenszenves vagy csak velem vagy ilyen?- kérdezget tovább.
- Igen, minden reggel ilyen vagyok. - mondja egy nagy sóhajtás közepette. (Többet ne kérdezz vagy megöllek!)Iszik egy kortyot az immáron HIDEG kávéjából (Kösz Sasuke:@)- Szép a táj. - bukik ki a lányból.
- Ahha, az.
- Na jó, én megyek.- mondja megilletődve a lány és kisiet a konyhából. Az edzőcsarnok felé veszi az irányát. Ott lesz az első három órája.

XXX 8:20 XXX

- Szóval akkor Neji és Gaara fognak harcolni.- mondja. A többi gyerek már ösztönösen elindulnak a helyeikre. Sakura, Sasuke, Hinata elindultak az edzőterem felé. A két lány egy-egy futógéphez vonultak és lassú futásba kezdtek. Közben beszélgettek.
- Képzeld járunk Narutóval. - mondja boldogan a Hyuuga.
- Basszus, eddig mért nem mondtad?
- Veled voltam elfoglalva. Amúgy csak tegnap este jöttünk össze. Képzeld majdnem elájultam. Szegény Naruto pedig halálra rémült.
- Képzelem, hogy mi lehetett.
- Jut eszembe jössz velünk korcsolyázni?
- Aha, semmi pénzért nem hagymán ki.- mondja boldog a lány. Hinata bólintott, gyorsan leszállt a gépről ivott néhány kortyot és visszament barátnőjéhez.
A második órán...
- Akkor most Sikamaru és Ino harcol, ti pedig mentek poloskát gyűjteni mindenhol ahol csak lehet. Akkor mondom is a párokat: Hinata Naruto, Sakura Sasuke, TenTen Neji, Gaara Kankuro, Chouji Shino,Lee és Temari. Na menjetek. A harmadik órára jöjjön vissza mondjuk Lee és Tamari. A többiek pedig gyűjtögessetek.
- Menjünk a szobáinkba és nézzük át...
- Én már megcsináltam ez első napon kiszúrtam őket.
- Akkor jó, mert én is. Akkor nézzük meg a közös helységet.- mondja és elindul az említett hely felé. Amint beérnek elváltak egymástól. Sasuke fellép az asztalra és a lámpát kezdi piszkálni. Sakura a bárpulthoz siet és az nézi át.Találta vagy 20 darabot.
- Mindjárt jövök hozok néhány zacskót. - töri meg a néma csendet a fiú.
Sakura bólint, majd az egyik szekrényhez sétál. Könnyedén felpattintja a a zárat. És kitárja az alkohollal teli szekrény ajtaját. Ezt is tüzetesen átnézi majd visszazárja.
- Megjöttem. - morogja a fú.
- Remek.
- Látom jó a hangulatod. Pedig már nincs reggel.
- Milyen jól látod.- jegyzi meg csípősen Sakura. Nem kap választ, ezek után összeszedte az összes poloskát amit csak talált és egyik zacskóba helyezi. De előtte megszámolja.
Miután végeztek a a közös helységgel a tantermeket, már amelyikben nincsen óra. Persze mindenhol találtak valamit.
Amikor kicsöngettek gyorsan visszamentek a csarnokba és leadták a gyűjteményüket. Visszaöltöztek normális ruháikba.
Sakura belépett tantermébe amit előző órán nézett át Sasuke-vel. Egyből megpillantotta Hinata-t. Lerakta az egyik hátsó padhoz a táskáját és odasietett a táblára író lányhoz.
- Mit csinálsz?
- Megkérdezem a többieket, hogy jönnek-e korizni. - mondja és leírja az utolsó betűket is, majd kiált egyet, hogy mindenki felé forduljon és észre vegye a táblát.- Hééé, aki igen írja alá a papírt!- kiabálja és meglóbálja a papírlapot ami eddig a kezében volt. Sakura gyorsan hátra rántja Hinata-t. Nehogy elsodorják. Néhány perc múlva Hinata kezében szorongatta a lapot és a helyén ült.- Mindenki aláírta. - mosolyogja.
- Az jó. Te tudsz korcsolyázni?
- Aham, miért te nem? Mű korcsolyáztam régen kb. 2 éve.
- Oh, én utoljára 7 évesen korcsolyáztam. A többiekről mit tudsz?
- Háát, Ino még most is műkorizik és TenTen és Temari is. Naruto, Sika, Kiba, Shino,Chouji, Neji ők nem tudnak. Ééééés aaaaaaa Gaara, Sai, Sasuke tud.
- Honnan tudod? - kérdezi értetlenkedve. Hinata megfordítja alapot: Tudsz korcsolyázni/ műkorizni??. Sakura elismerően bólint. Ekkor lép be a tanár: Asuma. Hirtelen csend uralkodik el a teremben. Asuma elsétál az asztaláig és tanítani kezd. Sakura oda se figyel hisz már mindent tud a témáról. A mai húzáson járt az esze. Észre sem vette, hogy kicsengettek. Ma 4 órájuk volt, elindultak az ebédlő felé. Gyorsan megebédeltek, majd lerakták a cuccaikat a szobájukba. Sakura csak akkor döbbent rá, hogy holnap mennek korcsolyázni. Nagyon örült neki. ÉS már havazik is.
Halk kopogás zavarja meg gondolatmenetét.

4.fejezet

Fájdalmas sérülés
Sakura alig 10 perce futott ismét jöttek a fájdalmak. A lábát épp letette a futószalagra amikor a lába alól kicsúszott a talaj.- Csak ne most!- sikítja némán.
A gerincébe ismét belenyilallt a fájdalom Lezuhant a földre, hangosan sípolva vette a levegőt mikor Sasuke odaért hozzá. Hátára fordította a sérültet, hogy megnézze magánál van-e.
- Mi történt? -kérdezte. A lány nem válaszolt semmit. Megrázta a fejét enyhén jelezve, hogy fogalmi sincs.
- Hí...hívd ide.... Tsunade-t -nyögi elhaló hangon.
- Mindjárt jövök ne félj. - suttogja fülébe a nyugtató szavakat.
Sasuke néhány perc múlva visszatért nyomában Tsunade és néhány segéd egy hordágy. Óvatosan felhelyezik rá a sérültet, majd a közelébe engedik az igazgatót. A lány homlokára helyezi a kezét és zöld ragyogás veszi körül a nő kezét, ezzel csillapítva Sakura fájdalmait. A segédek lassan felemeltél a lány és egyszerre elindultak vele.
Sasuke az igazgató mellett sétált, közben folyamatosan beszélt mégis a lányt nézte aggódó tekintetével.
- Érdekes. Már korábban is említette, hogy fájdalmai vannak, de nem hittem, hogy ennyire komoly.
- Meg tudja gyógyítani?
- Természetesen, csak meg kell tudnom mi az oka a szenvedéseinek. De ez általában gyorsan megy. Szinte biztos vagyok benne, hogy mérgezés. Már csak azt kell megtudnom, hogy milyen méreg. De erre is van egy tippem. Ki volt a legtöbbet Sakura-val?
- Hina...ta.- suttogja alig hallhatóan. Tsunade ismét a fiú felé fordul.
- Hívd ide, most azonnal!- parancsolja, mire Sasuke eltűnik.
- Ki...ki volt?- nyögi a beteg.
- Orochimaru kémje. - mondja a nő, a szeme sarkából látta, ahogy a lány teste megfeszül és kihagy egy levegő vételt.
- Itt vagyok!- mondja Hinata és beront a vizsgálóba.
- Rendben, Sasuke nyomás órára! Te- mutat egy emberre- menny őrködni nem jöhet be senki! Hinata, tegnap este Sakura mit evett?
- Rament.
- Volt, hogy nem figyelt senki a ramen-ra?
- Nem, mert amikor Sakura kiment akkor én figyeltem rá. De Sasuke is volt benn de ő nem tett bele semmit. Láttam. Közben Ino-val beszéltem.
- Mutasd a telefonod.- mondja a lehető legnyugodtabb hangon. Hinata gyorsan előhalászta a zsebéből és átnyújtotta az igazgatónak. Egy két nyomkodás és vissza is adja.
- Hogy...hogy van Sakura?
- Rosszul, de segíthetsz használd a képességed és keresd meg a mérget. - utasítja a nő, mire a lány engedelmesen kézjeleket formál és a szem körüli erei kiduzzadnak. Szemével végig néz Sakuran és a hasának egy részére mutat.Eközben Tsunade kever egy löttyöt és hozzá szerez egy másik tálat.- Lefogni!- mondja fennhangon mire 4 segéd lefogja Sakurat.
Tsunade lassú mozdulattal benyomja a lány hasába a folyadékot majd néhány másodperc múlva lassan kihúzza. Sakura hirtelen felsikolt a fájdalomtól. De a segédek moccanni se hagyják. A folyadék közepén valami lila lötty gomolyog.
- Még van. . mondja halkan Hinata. AZ igazgató egy másik tálba helyezi a használt gyógyszert. Egy újabbat nyom a lány hasába. Majd a kihúzza. Sakura ismét felsikít. És ez így megy. Már az ötödik alkalommal sikít a lány, de hiába. Mellette könnyes szemekkel Hinata áll nem mert rá nézni.
- Nagyon sajnálom,de ez az utolsó ígérem.- motyogja Tsunade a lánynak. És lassan belepréseli a lány hasába.És némi vacilálás után kihúzza. Sakura szívszaggatóan felsíkít és ájultan az ágyra zuhan. Hinata-nál eltörött a mécses sírva roskad egy székre ami nincs ott. Egy ajtónállók kapja el. Majd Sakura-tól pár méterre lévő ágyra fekteti.
- Pár hónapja van itt már megmérgezték.- mondja Tsunade magának, majd kivonul és haggya a két lányt.

3.fejezet

3. fejezet

Hajnali 4-5 óra
Sakura hirtelen zajra kelt.(Ennyit a sokáig alvásról) Egy darabig hallgatózott: újabb hangok (mintha ajtó csapódás lenne). Felkelt ágyából és halkan elfordította a kulcsot a zárban és résnyire kinyitotta az ajtót. Mikor látta, hogy tiszta a terep egy határozott mozdulattal kitárta az ajtót, hogy ne nyikorogjon. Halkan kiosont és a falnak lapulva fülelt. Hallotta, hogy valaki liheg, mint a kutya. Közvetlen a falnál. A lány kihajolt és egy lihegő Sasukevel találta magát szembe. Kezeit a térdén támasztva veszi a levegőt.
- Te mit keresel itt? – suttogja értetlenkedve. Sakura kilép a fal mögül a fiú elé.
- Zajt hallottam. Megnézni jöttem, hogy mi lehet, de csak téged találtalak. És te miért vagy itt?- kérdez vissza Sakura fojtott hangon.
- Futottam, de nem kell aggódnod csak TenTen járt Neji-nél.
- Ó, értem, jaj, jut eszembe elfelejtettem a jutalmad a tegnapi kis „vicced” miatt. - mondja a lány. Sasuke értetlenkedve felhúzza a szemöldökét. Sakura várt néhány percet és egy hatalmas pofont kevert le a fiúnak. Hangosan csattant a fiú arcán. Ezzel a lány faképnél hagyta őt, Sasuke pedig mint a márványszobor ált ott arcán ott éktelenedett Sakura pofonjának helye.
Sakura gyorsan felvette a melegítőjét és elindult az edzőterem felé. Mp4-ét a kezében szorongatta. Gyorsan és hangtalanul futott a folyosókon. A kulcsot leakasztotta a szögről kinyitotta a konditermet felakasztotta a kulcsot, majd egy boksz zsákot kezdett püfölni.
Sasuke közben magához tért. Irtó dühös volt. Agya lázasan kattogott, mit is tegyen most. Hangosan csapkodva indult az edzőterem felé nem érdekelte, hogy ha valaki felkel. Nagyon meglepődött mikor meglátta a kis rózsaszínhajú Harunot, aki már a futógépen futott.
- Te mindenhova követsz? –kérdezi a kis rózsaszínhajú.
- Pont azért jöttem ide, hogy ne lássalak, de nem sikerült. –mondja az Uchiha haragos tekintettel, most ő kezdi püfölni a boksz zsákot.
XXX 6: 36 XXX
Sasuke kimerülten indul a kondi terem ajtaja felé. Az ajtóban állva rápillantott a futógépen futó lányra. Már több km-t futott kitartóan. Egy gombot megnyomva egyre lassított a gép, majd megállt. Lihegve szállt le a gépről. Egy vizes kulacsot jól meghúzva támolygott a kijárat felé. Útközben felszedte a kulcsot és a fiú mellett elhaladva a kezébe nyomta. Kilépett a teremből és az ajtónak dőlve lihegett. Fáradtan indult a szobája felé, rápillantott az egyik faliórára 6:40. A tanítás 8:15-kor kezdődik.(Addig van még bőven időm) Fáradtan nyitja ki a szobája ajtaját és egyből a fürdőbe megy, kinyitja a meleg vizet. Lassan ledobja a ruháit és belép a meleg víz alá. De egy óvatlan lépés után a lábai remegni kezdtek. Rögtön összecsuklott, Sakura hangosan lihegve próbált felállni sajnos sikertelenül. Gerince rettenetesen fájt neki mintha belelőttek volna.(Mi a szar? Mi történt? Hisz meggyógyítottam magam) Lassan kivonszolja magát. Nagy fájdalmak árán felállt és felöltözött. Lefeküdt az ágyra és megnézte a falióráját 7:00 próbált pihenni, elaludni.
- Sakura, nyisd, ki el fogunk késni! –kiabálja Hinata. Mogorván kikel az ágyából és kinyitja az ajtatját.
- Hány óra?
-8:10.
- Mi?? Jaj, ne elaludtam!- kiált fel, majd visszarohan a táskájáért, nem foglalkozik a fájdalommal, amit még mindig érez. Kirohan, az ajtón gyorsan bezárja és rohanni kezdenek. Hinata szorosan mögötte. Még bőven a tanár előtt beérnek.
- Melyik óra lesz?
- Biosz. De a tanár nagyon perverz, nem fog sokat tanítani mind végig Ino dekoltázsát fogja bámulni.
-És az utána következők?
- Föci Tsunade-val dupla tesi Kakashi-val és egy egészségtan Asuma-val.
- Asuma az, aki dohányzik, ugye? Elég érdekes, hogy ő tartja az egészségtant és ő dohányzik.
- Ja. - mondja Hinata, de elhallgat, mert megjelenik a tanár: Jiraiya. Leül az asztalához, és ahogy Hinata mondta elkezdte bámulni Ino dekoltázsát. Sakura Hinata-val beszélgetett. Közben azon gondolkozva, hogy ki lehet a beépülő ügynök.
- Tökre sajnálom Ino-t, mert szerintem neked is feltűnt, de szerelmes Sasuke-ba, aki tudomást sem vesz róla. Jó mondjuk az ő viselkedése se egy angyali, de akkor is.
- Szegény (Akkor Ino kilőve). – mondta Sakura, de teljesen nem a lányra figyelt.(Hinata is)
- Sakura! Figyelsz te egyáltalán rám? –érdeklődött a barátnője.
- Hm. Mi?- kérdezett vissza, és tekintetét levette a terem másik végében ülő fiúról. Észre sem vette, hogy őt nézi.
- Óó, csak nem tetszik neked?- somolyog Hinata.
- Úristen, meghülyültél?
- De annyira bámultad. Biztos tetszik neked? Biztos. - mondogatja.
- Jól elvagy? Bármit is mondok, azt mondod, hogy: De neked tetszik.
- Igen. – mosolyott.
- Akkor neked meg Naruto ennyi erővel. Hah, most megvagy! Ide látszik, hogy fülig szerelmes vagy belé.
- N- Nem is, Sakura ez nem is igaz.
- De, de.- mondja az említett, Hinata lassan de biztosan rák vörössé-színűvé válik. – Abbahagyom, ha te is abbahagyod.
- Jó, jó, de amúgy is igazad van. - suttogja még skarlát vörösen.
- Tudom
- De áruld el, hogy mit eszel rajta? – kérdezi, majd szemeit a fiúra emeli.
- Semmit, mondtam, hogy nem tetszik, fogd már fel.
- Persze, mondjuk, szerintem összeilletek, te biztos ki tudnád olvasztani azt a jégszívet. – mosolyog mintha a mellette ülő nem mondott volna semmit.
- NEM TETSZIK! – mondja túl sok indulattal a hangjában.
- Khm. Haruno kisasszony valami problémája van? – emelkedik fel a tanár.
- Nem, nincs semmi problémám. – feleli ridegen.(Hurrá most már mindenki engem bámul) Sakura az óra hátralevő részén erőst a padot fixírozta mintha valami nagyon érdekeset talált volna. Érzi magán Sasuke és a többiek tekintetét. Lassan felé sandít, pontosan őt nézi. (Hurrá)
- Gyűlölöm a mázlidat! – megy oda hozzá Ino.
- Oh, miért is? – kérdezi érdeklődve Sakura.
- Sasuke egész órán téged nézett. De engem még le se szart. – nyavalyogja osztálytársa. – De ugye nem tetszik neked.
- Nem! – mondja, dühösen majd faképnél hagyja a megilletődött lányt.
Becsöngettek. Mindenki a helyére ült, Tsunade rögtön beért az órára. Tanulni kezdtek. Főhősünk gerince viszont mindultalan fájt az előző órán észre se vette a Hinata-val folytatott vita miatt. A lábáról nem is beszélve. Minden egyes perc hosszú kínos órának tűnt a lánynak. De kicsöngettek, egyből odament Tsunade-hoz.
- Szia, valami baj van?
- Igen, ma reggel óta rettenetesen fáj a gerincem és a lábaim főleg a térdkalács résznél. Reggel a lábaim fel is adták a szolgálatot, alig tudtam kijönni a fürdőből. Pedig rendesen meggyógyítottam magam.
- Hm, ez nagyon aggasztó, pedig nagyon is ügyes gyógyító vagy. Kérlek, gyere a vizsgálóba az órák után. Sasuke nem panaszkodott?
- Nem, legalábbis nekem nem.
- Sasuke, egy percre gyere ide.
- Mondja.
- Fáj a gerinced vagy a lábad? – kérdezi a nő kimérten. A fiú megrázta üstökét és némán elvonult. – Menj te is még elkésel. - mondja, majd a lány így is tesz. Lemegy az öltözőbe. Megkeresi a szekrényét. Kiveszi belőle az összehajtogatott ruhát és a rajta lévő tiszta cipőt. Besuhintja a táskáját, gyorsan átöltözik és csatlakozik a többiekhez.
- Hol voltál?
- Beszélnem kellett Tsunade-val. – suttogja, mert megérkezett a tanár. Sakura smaragd szemeivel körbenéz majd Sasuke tekintetével találkozik. A fiú szemei dühösen csillannak meg, majd elszakítja a tekintetüket.(Mi van, Sasuke mérges vagy a pofon miatt, hehe)
- Hékás, idefigyelnétek!? A mai páros, aki harcol?
- Van. – mondja egyszerre Kiba és Naruto. Egymásra néznek, majd ördögien elmosolyodnak. Mindkettő azt hiszi, majd ő nyer.
- Osztály ti vagy edzőterem, vagy a „kilátó”. – mondja és megvárja, míg elindulnak és elindítja a csatát. Sakura az edzőterem felé veszi az irányt Sasuke mögötte néhány méterrel. A lány rögtön a futógép felé veszi az irány és lassú futásnak kezd. Sasuke pedig karerősítésbe.
Sakura Alig 10 perce kezdte el a futni, de megint rettenetesen fájni kezdtek lábai. És lábai alól kicsúszott a talaj, a gerincébe az ismerős és rettenetes fájdalom nyilallt majd a földre zuhan.

2.fejezet

A () jelben lévő dolgok, azaz ember gondolata leginkább a Sakura-é lesz, de mindig azé, aki éppen beszél!

2. fejezet

Szeptember 1



Az ünnepély hamar lezajlott: az igazgató elmondta hosszú és unalmas beszédét, majd jöttek a kisgyermeki előadások. Majd megnyitották az évet. Sokak kárára.
Az ünnepély után az ifjak termeikbe sereglettek és ott várták az osztályfőnököket. Sakura némi kérdezgetés után eljutott a termébe: mikor belépett keresett magának egy üres padot és leült. Majd társait méregette közben pedig magában sorolta a róluk tanult dolgokat.
-Szia!-zavarja meg egy szőke hajú kék szemű fiú.–Új vagy?-ül le mellé a szőke.
-Aha, most költöztük ide.(Uzumaki Naruto nem túl eszes, de harcolni azt tud)- mosolyogja Sakura.
-Naruto Uzumaki vagyok!-nyújtja illedelmesen a kezét
-Sakura Haruno-viszonozza a lány majd kezet ráznak.
-Gyere, bemutatlak a többieknek.-mondja, majd feláll és a lányt egy kisebb csoport indul. Sakura gyorsan megkerüli a padot és Naruto után megy.
-Sziasztok! Ő itt Sakura.-mutat a mellette álló lányra. A lány mosolyogva integet, majd mindenki bemutatkozik:
-Szia, én Hinata vagyok!-mondja a levendula szemű lány és rámosolyog Sakura-ra.
-Sikamaru.
-Kiba.
-Neji.
-Sai.
-TenTen.
- Temari.
- Chouji.
- Juuuj, szia, nem is mondták, hogy új lány jön. Amúgy Inoo vagyok.- nyávogja egy hosszú szőke hajú idegesítő lány.
-Öööööööö….szia.És ő?Ő kicsoda?-mutat Sakura egy padban ülő fekete hajú fiúra.
-Ő Sasuke nagyon bunkó és mindenkivel nagyin utálatos. Jobb, ha vigyázol vele.
-Oh, értem.-mondja a rózsaszín hajú lány és fejben átgondolja, milyen erőléten van.(Ch hát ezt simán legyőzöm)
Sakura gondolatmenetét a csengő zavarta meg, mindenki a helye felé indult. Senki nem sietett hisz az ofő: Kakashi, nem volt híres a pontosságáról. Természetesen 10 perc késéssel meg is érkezett egy halk pukkanással és némi füst kíséretével.
-Ó, látom az új diák már meg is érkezett. És már helye is van.-néz a smaragd szemekbe. Majd a többi szavát az osztályhoz intézi:-Valaki majd vezesse majd körbe. Na, hát akkor menjünk is az edző terembe. A bekövetkező hetekben erőfelmérés lesz a fő tárgy. A harc addig megy, míg azt nem mondom elég.
-De ebben nem tudok harcolni, de Kakashi-senseiii.-nyavalyogja a szőke Yamanaka.Többen végig mérik a lányt egy fekete miniszoknya és egy fehér blúz meg fekete magas sarkú.A tanár rá se nézett „elpukkant” az edzőterembe. Az ifjak elindultak az edzőterem felé. Sakura csendben ballag hátul.
Amint belépett szája tátva maradt. A terem óriási volt. 4 részből állt. Volt, ahol folyók csörgedezett, volt hol sziklák emelkedtek ki a talajból, de olyan is volt ahol pusztaság uralkodott. De a legkiválóbb hely a harcra az erdő volt. Volt még egy helyiség, a sarokban. Odamehettek a tanulók figyelni a történteket, az épület nagyon magas volt.
- Önként jelentkező?- kérdezi Kakashi. Néhány perc néma csend után:
- Majd én. - mondja Sakura.
- Még valaki vagy nekem kell választanom?
- Én. - búgja a fekete hajú fiú unottan.(Úgy sincs esélye ennek a csajnak)
- Rendben, Sasuke.(Ebből mi lesz? Hajjaj) Sakura Haruno, Sasuke Uchiha …mehet.-mondja ki az indító szót. Erre mindkettő fiatal eltűnt az erdőben. Egy ideig semmit nem lehetett hallani.
Sasuke elrejtőzött egy fa mögé, míg Sakura egy macskát megszégyenítve lopakodott a fiú rejtekhelye felé. Sakura egy ütéssel támadott, amit az Uchiha egyszerűen hárított. Most a fiún volt a sor, pár kézjel és máris egy hatalmas tűzgömb közeledett Sakura felé. Ám a lány sem ácsorgott tétlenül. Testcserét használva megmenekült a tűzgömb elől. Sakura klónok segítségével bekerítette a fiút, és hatalmas ütéssel támadott. Ám az, épp az utolsó pillanatban elugrott. Az ütés nyomán megrepedt a föld, és egy kráter keletkezett. Az ütés erejét még az erdőn kívül ácsorgók is megérezték. Talpuk alatt érezhetően remegni kezdett a föld.
- Heheheeee…
- Mi az?- kérdezi Hinata Ino-t fürkészve
- Sakura-nak semmi esélye Sasuke-kun ellen.
- Chh.hogy lehetsz ilyen gonosz, nem is ismered még Sakura-t.
Eközben az erdőben folytatódott a csata. Az Uchiha ismét elrejtőzött, ám ezúttal Sakura nem finomkodott, meg se próbálta hátulról támadni. Egyenesen a fiú rejtekhelye felé rohant, majd egy hatalmas ütéssel keresztbe törte a hatalmas fát. A fa nagy recsegés-ropogás közepette kidőlt. Sasuke újra meg újra egy-egy fa mögé rejtőzött, ám Sakura nem tétlenkedett. Egymás után döntötte ki a nagyobbnál nagyobb fákat. Az erdőben Sasuke tovább folytatta a bújócskát.
- Ennyire megijedtél? – kérdezte Sakura nevetve. – Ha így folytatod nem lesz fa, ami mögé elbújhatsz – intett körül Sakura. A látvány igencsak siralmas volt. A fák nagy része kidőlve feküdt a földön. Haruno ismét egy újabb fát döntött ki, egy jól irányzott ütéssel. - Akkor kezdjük… Ha mindenáron veszíteni akarsz… Nekem megfelel – mondta gúnyosan az Uchiha. Gyorsan támadott, de Sakura tartotta vele a lépést. Olyan kecsesen hajladozott, mint aki több évtizedes gyakorlattal rendelkezik. Kakashi is meglepetten figyelte a küzdelmet Sakura pár perc után megunta a kettőjük között kialakult keringőt, és egy hatalmas ütéssel földre küldte az eltelt fiút. Sasuke szája szegletéből rubintvörös csík bukkant elő, majd végig folyt a fiú arcán. A vörös nedű csúnya foltokat ejtett a hófehér ingen. - Látom erőnek nem vagy híján – nevetett az Uchiha, majd szemei vörösbe mentek át és megjelent a három kis fekete jel. - Sharingan? – kérdezte Sakura pökhendin. – Nélküle nem bírsz velem? – kacagott fel, majd ismét támadott. Ám ezúttal Sasuke volt előnyben, mert a lány minden mozdulatát előre látta. Így most ő támadott sikeresen. Gyomorszájon rúgta a lányt, aki kirepült egészen a rét széléig. Mikor megállt vért köhögött fel, és a tisztáson állók tágra nyílt szemekkel néztek. Egyedül Ino arcán nem tükröződött a meglepettség… sokkal inkább elégedett volt. Sasuke is kilépett a fák közül és megtépázott ingét kicsit megigazította. Sakura feltornázta magát álló helyzetbe, és a sérüléseit hamar begyógyította. Nem bírta elviselni, hogy vesztésre állt. Szinte undorodott tőle. Így ismét támadásba lendült. Hatalmas ütése mellément, így a réten egy óriási kráter keletkezett. Sasuke az ütést kikerülve Sakura mögé ugrott és ismét egy rúgással próbálkozott. Naruto és Hinata egy emberként szisszent fel, de rögtön megnyugodtak mikor kiderült, hogy a rúgás csak egy klónt talált el. Mindenki meglepetten pislogott körbe. Sehol nem látták a lányt, majd az egyik pillanatban Sasuke lába előtt megrepedt a föld. Hirtelen Sakura robbant ki a lyukból hatalmas ütést mérve az Uchihára. Az ütés erejétől a fiú felrepült a levegőbe, majd elkezdett lefelé zuhanni. Még idejében kapcsolt, így elkerülte a fejre esést, helyette kecsesen talpra érkezett. Sasuke végre ellenfelére talált. Pár pillanatig csendben nézték egymást. Ramatyul néztek ki. Sakura inge földes, szakadt és véres. Haja csapzott, a tincsek összeragadva tapadtak izzadt tarkójára, vagy éppen összeragadva meredtek szanaszét. Arca piszkos, ajka szélén vércsík éktelenkedett. Karjait kisebb nagyobb vágások, és horzsolások tömkelege borította. Sajnos a fairtás puszta kézzel, nem egy egyszerű sport. Sasuke is hasonlóan nézett ki. Ingét neki is vastagon borította a kosz és itt-ott el volt szakadva. Állát hatalmas lila folt éktelenítette. - Elég a játékból! – mondta Sasuke fenyegetőn, majd letörölte a vékony kis rubint csíkot ajka széléről. Pár kézjel és jobb kezében megjelent először egy halványan izzó, majd egyre fényesebben világító fehér gömb. Majd a gömb elkezdett villámokat szórni és Sasuke futni kezdett a lány felé. Sakura menekülni próbált, ám az utolsó ütés okozta fájdalom miatt térdre rogyott. A levegőt sípolva vette, bordái tiltakoztak minden mozdulat ellen. Eközben Sasuke nem foglalkozva az ellenséggel egyre csak közeledett és közeledett…A levegőt sípolva vette, bordái tiltakoztak minden mozdulat ellen. Eközben Sasuke nem foglalkozva az ellenséggel egyre csak közeledett és közeledett… Sakura két smaragdja pár pillanatig riadtan, majd gondolkozóan csillogott. Sasuke és Sakura között már csak pár méter volt. A rózsaszín hajú lány az utolsó pillanatban kezeit a földre tette, lábával lendületet vett. Halk, mégis éles roppanások, majd egy hatalmas csattanás. A rét szélén állók, lélegzetvisszafojtva figyelték az eseményeket. Hatalmas porfelhő ölelte körbe a két csatázót. Kakashi ekkor bukkant fel a fák közül, de senki nem figyelt rá. Hinata és Naruto szájtátva fürkészték a porfelhőt és remélték, hogy Sakurának semmi baja, és túlélte. Eközben a porfelhőben Sakura lihegve kapkodta a levegőt, majd a meglepett Sasukéra nézett. Egy hirtelen és jól irányzott rúgással térdre kényszeríttette az Uchihát. Majd egy hatalmas ütés, ami Sasuke arcát érte, és a fiú elterült a földön.
- Elég legyen!- kiáltotta Kakashi. Sakura a földön feküdt.Halkan számolni kezdett.
- Egy..kettő..három. - számol majd a törött bordáit a helyére igazítja.Az osztály eközben hamar lesietett a két ellenfélhez.
- Hogy érzed magad?- kérdezi aggódva Hinata.
- Persze.- válaszolt. Majd feltornázta magát ülő helyzetbe. Odaaraszolt a fiúhoz és lassan gyógyítani kezdte. A fiú megpróbált felülni. De Sakura egyetlen érintése is visszatántorította.
- Nyugi van, eltörött néhány bordád és a sípcsontod is. - mondta, majd halványzöld fény jelent meg a keze körül és vizsgálni kezdte. - Ez most fájni fog. - motyogja majd a helyére igazította a fiú bordáit. Sasuke halkan felszisszent, de Sakura ezzel mit sem törődve gyógyítani kezdte a fiút. De Sakura chakrája kifogyóban volt. Ereje egyre jobban fogyott…
- Várj, segítek!-térdelt le mellé Ino. És a szőke lány vette át a helyét. Pár perc múlva Sakura idegesen lökte félre Ino kezét.
- Ha így csinálod, rosszul forr össze. - rivall rá a szőkére. Majd a maradék erejével befejezte Sasuke gyógyítását.
- Sakura,Sasuke ti mára szabadnapot kaptok!-szólal meg Kakashi.A két említett bólint, majd mindketten felállnak. - Sasuke mutasd meg Sakura-nak a szobáját.
Némán lépkedtek a kihalt folyosón. A szőnyeg elnyelte lépteiket.
- Egész jó vagy! Lány létedre. - mondja Sasuke megtörve a kínos csendet.
- Kössz, te sem vagy semmi. De mégis én győztem. - mondja kis dicsekvéssel a hangjában.
- Szerencséd volt!
- Persze, persze én is ezt mondanám-, gúnyolódik.
- Már csak az a baj, hogy ezt komolyan gondoltam. De nem baj. - mondja és egy ajtó felé int.
- Oh…köszi.. - mondja a lány és benyit a szobába. A kulcs belülről benne volt a zárban. Sakura csodálkozva nézte a szobát. Sokkal nagyobb volt, mint az ő régi szobája. Gyönyörű bútorok. Nagy és kényelmes ágy, az asztal nagy és rajta egy gyönyörű üveg váza benne egy csokor virág. Az asztal előtt egy fekete gurulós szék. Mellette az összes bőröndje. Elővette a tisztálkodó szereit és elindult a fürdőszoba irányába. Kinyitotta a meleg vizet, gyorsan levette a ruháit és beállt a meleg víz alá. Sokáig ott állt a meleg víz alatt, kellemes volt neki. Majd kijött és felvett valami kényelmeset és előkereste a hajszárítót. De a teteje elgurult az ágy alá. Sakura bemászott az ágya alá, és amikor megfogta a keresett tárgyat és észrevett valami apró fémszerkezetet.
- Poloska!- suttogja magának a lány majd azt is kihalássza az ágy alól. Átnézte a szobájának többi részét is begyűjtött 24 db poloskát. Majd egy zacskóba rakva száműzte őket az üres bőröndjei alá a szekrényben. Mikor ezzel végzet megszárította a haját.
- Bejöhetek?- hallatszik tompán Hinata hangja.
- Gyere csak be!- mondja majd egy ajtónyitódás és megpillantja Hinata-t a fürdőszobaajtóban.
- Szia! Hogy vagy?
- Hali! Egész jól vagyok, már nem fáj semmim – mondja, majd leteszi a hajszárítót a pultra és kimennek az előtérbe.
- Jaj, jut eszembe, hogy az igazgató hívat téged és Sasuke-t is, de neki Naruto most szól. Sakura bólint, majd feláll és elindulnak kifelé. Bezárja maga mögött az ajtót és a kulcsot a zsebébe süllyeszti. Naruto is épp most távozik a szemben lévő szobából. A rózsaszín hajú lány lassan elindul az igazgatói szoba felé. És Sasuke is csatlakozott, ismét kínos csönd uralkodik körülöttük. Néhány perc séta után meg is érkeztek. Sasuke bekopog és válaszra nem várva kinyitja az ajtót és előre engedi a lányt. Belép és körbetekint az irodában. Viszonylag tágas a falat szekrénynek borították köztük némi hely ahol különböző díjjak illetve oklevelek vannak. Az asztal mögött két nagy ablak.
Tsunade abbahagyta az írást és felnézet a két diákra.
- Láttam az edzőtermet. Ahogy én láttam nem kíméltétek egymást. Ilyen nagy károkat még senki nem okozott eddig. És a Chidorit sem kellet volna használni –nézett Sasuke-ra.
- Sajnálom.
- Rendben. - sóhajt fel a nő- most csak figyelmeztetlek Sasuke, most mehetsz.
- Kinn megvárlak. –mondja, majd kilép az ajtón.
- Sakura, neked itt vannak a tankönyveid, amik még nincsenek meg. Ennyit akartam, mehetsz -mondja, majd a lány elmegy. Sasuke mint, hogy ígérte ott kint támasztotta a falat. Sakura elindult, Sasuke pedig utána
- Mondtam már, hogy utálok veszíteni? – kérdezi mikor az ajtóhoz ér.
- Nem igazán.
- És azt, hogy mindig visszavágok?- kérdez újra. Sakura megrázza a fejét.
- De…- kezd bele, de Sasuke már nincs ott. A lány kinyitja az ajtaját, ledermed. Meghallja, hogy nyitódik az ajtó.
Köszi… kedves vagy, úgy is át akartam pakolni. – mondja, majd ezzel a mondattal letörli a fiú arcáról a gúnyos mosolyt. Bezárja az ajtót és kezeit a csípőjén támasztva néz körbe. Nagy sóhajok közepette pakolni kezd. Közben azon gondolkodik mit is tegyen ez után. De kopogás zavarja meg:
- Bújj be - kiabálja –De nagy a kupi!
- Mi történt itt? Mintha tornádó söpört volna itt végig.
- Kösz, Hinata. Gratulálhatsz Sasuke-nek. – mondja és leveszi az egyik nadrágját a lámpáról.
- Segítsek?
- Ha akarsz, legalább hamarabb adhatom át a díját
- Szabad tudnom, hogy mi is az?- érdeklődik, és egy kupacba szedegeti a rózsaszínhajú barátnője halmijait.
- Az titok.
A pakolással ketten hamar végeztek. Mire készen voltak Sakura hasa hangosan jelezte, hogy üres.
-Asszem keresek valami harapni valót. Jössz te is? – mondja és a konyha felé veszi az irányt. A Hyuuga lány követi ő.-Iggen, főnyeremény! – kiált fel boldogan. Kezében egy adag ramennel. Gyorsan elkeresett egy tálat és főzni kezdte. – Amíg ez itt fő addig visszaszaladok a telefonomért, hogy tudjalak majd zargatni. 1 perc és itt vagyok. – mondja és kirohan a konyhából. Visszafutott a szobájába gyorsan kinyitotta és a telefonjával a kezében jön ki rajta. Bezárja az ajtót és visszarohan.
- Megjöttem!- lép be. Néhány perc elteltével, egy névjeggyel több volt Sakura telefonjában. –Köszi.
- Nincs mit. Amúgy kész a kajád. – int fejével az említett tárgyra. Sakura keres egy tányér és evőeszközt majd elül és falatozni kezd.
- Nem kérsz?
- Nem, én már ettem és nem vagyok éhes. De azért köszi. – mosolyogja Hinata. Sakura vállat von és enni kezd.