6. fejezet

A húzás

- Gyere be! – kiáltja el magát automatikusan.
- Szia, nemsokára húzunk, gyere. – jelenik meg egy kontyos barna hajú lány.
- Mindjárt megyek TenTen, csak egy pillanat!
- Oké, megvárlak – mondja és kilép a szobából. Sakura gyorsan belebújik a cipőjébe és kisiet. Gondosan bezárja az ajtót és TenTen-nel együtt indulnak a közös helység felé.
- Tök jó, hogy együtt megyünk korizni. Te tudsz korcsolyázni?
- Háát, maradjuk annyiban, hogy nem esek pofára a jégen kivéve, ha fellöknek. És te?
- Én még most is műkorcsolyázok, nagyon szeretem. Szerintem te is jöhetnél, mert megvan hozzá az alakod és a hajlékonyságod is. – mondja büszkén TenTen. Időközben megérkeztek a közös helységhez. Szétváltak, TenTen leült Neji mellé Sakura pedig csatlakozott Naruto-hoz és Hinata-hoz. Intenek, egymásnak majd leülnek. Körbenéz, megpillantja Ino-t, aki éppen felé igyekszik (mi van, minek jön ide?). Csak akkor vette észre, hogy nem felé jön, amikor már elment mellette. Hirtelen ő is felállt, odasétált az ablakhoz, homlokát az üvegnek nyomva bámulni kezdi a téli tájat. Egy ideig csak bámul, majd észreveszi, hogy az egyik bokor mozog. (A szél nem fúj, állat nem merészkedik ilyen közel egy iskolához, csak egy ember lehet. De nem az iskolából, csak nekünk van ma 4 órájuk, és mindenki itt van.) Agya lázasan kattog. Vár, egy másik bokor ismét mozogni kezd. Rohanni kezd, ahogy csak bír. Kilép a szabadba és felugrik a tetőre. Onnan figyel tovább. Ismét megmozdul az egyik bokor. Sakura abban a másodpercben odahajít egy kunait. Majd egy fémes csattanás. (A rohadt életbe kivédte) Egy szürke hajú fiatal férfit pillant meg, de csak egy másodpercre azután el is tűnik.(Soha ne gyere vissza)
- SAKURA! Hol a francba tűntél, gyere vissza, mindenki rád vár! – ordibálja Naruto. Amint meghallja ott is van mellette. – Sak…
- Itt vagyok, mehetünk – mondja, és elindul vissza. Már Kakashi is ott van.
- Hol voltál, Sakura? – kérdezi, és ráemeli a tekintetét. (Csak nem láttál valakit?)
- Mindegy.(Láttam egy embert!)
- Rendben, akkor kezdjük. (Jelentem Tsunade! Ügyes vagy!) Mindenki fogjon egy darab papírt és írja fel rá a nevét. Utána dobjátok bele ebbe. – mondja, és egy zacskóra mutat. – Utána körbe megyek, mindenki húz magának egy nevet. És a többit úgy is tudjátok. – mondja unottan. Miután ez megtörtént Sakura leült mellé pedig Sasuke mellé pedig Sai. Ino rögtön megtorpan.
- Ezt. Nem. Hiszem. El. Azonnal állj fel te büdös ribanc! Eddig mindent lenyeltem, de azt, hogy mellé ülsz azt nem! – ordítja Sakura-nak.
- Ino, maradj csendben! – mondja indulatosan Sasuke.
- Ino, beszéljük meg. – mondja, nyugodtan Sakura.
- NEM! Nem beszélek veled! – csattan fel Ino. Megindul Sakura felé. Sakura védekezésre kényszerül mivel olyan ruhában van.
- Most azonnal fejezd, be vagy nagyon megbánod! – ordítja Kakashi. De a szőke ügyet sem vetve támadja ellenfelét. Néhány kézmozdulatot formáz, majd összeesik. Sikamaru gyorsan elkapja.
- Térj vissza a testedbe! – sziszegi a lánynak.
- Kényszeríts! – mondja Ino Sakura hangján. Majd mézédes hangon újra megszólal: - Ugye Sasuke így már sokkal jobb? – hízeleg.
- Tűnj el, vagy olyat teszek, amit még én is megbánok. – mondja a fiú és rávillantja a Sharingantól izzó tekintetét
Eközben a Sakura belül keményen harcol a szőke liba ellen.
- Tűnj el ez az én testem, ez az én elmém! – ordítja Sakura közben hatalmas ütéseket mérve a lányra.
Néhány perc múlva Ino teste megvonaglik. Lassan magához tér, feláll és leül Sikamaru mellé.
- Ezt még megbánod! – sziszegi fogai közt a lány.
- Na, szóval én körbemegyek és ti húztok. – mondja a tanár mintha mi sem történt volna. Lassan elindul körbe. Sakura belenyúlt a zacskóba és megfogott egy papír cetlit. Majd amikor kiveszi, szétnyitja ez áll rajta: Hinata Hyuuga. Örült neki, mélyen elgondolkozott, hogy mit is vegyen neki.
- Szia, min gondolkozol ennyire? – ül le mellé a barátnője. Sakura a zsebébe süllyesztette a papírdarabot.
- Hm? Ja, semmin. Jössz majd velem vásárolni ajándékot.
- Végül is, miért ne. Rendben, akkor korizás után elmehetünk vásárolni.
- Oké, nekem az tökéletes. Akkor úgy pakolok. Na, szia. – mondja a lány és elindult a szobája felé.
Gyorsan átöltözött. Kényelmes melegítőt vett, melyben tudott normálisan mozoghatott. Odaült az ablakba úgy, hogy ő mindent lásson de belőle keveset lássanak. Figyelt, türelmesen ült ott várt. Már besötétedett. (Gyerünk, már tudom, hogy itt vagy bújj elő) De mintha csak erre várt volna az idegen. Hirtelen meg mozdult az egyik bokor és egy férfi búj elő belőle. Gyorsan lefényképezte az arcát. Gyorsan feltöltötte a képet és elemezni kezdte, hogy tudja kivel áll szemben. Ismét a szürke hajú férfi volt az.
Már 23 óra körül járt. Csak most jött rá, hogy holnap korán kel. Így letörölte a képet mindenhonnan, és kikapcsolta a gépet. Majd aludni tért.