Hi guys!
Elég brutál hetem van érzelmi szempontból. Egészen kellemes hétfővel indult a gyakorlati helyen. Kezdek beilleszkedni, kezdem megszokni a gyerekeket, illetve ők is engem. Az egész iskola egészében kezdi megszokni a jelenlétem. Az osztályon kívüli gyerekek is odajönnek hozzám megkérdezni ki vagyok, illetve beszélgetni. ( Ma már betaláltak a nyolcadikos menőfiúk.) Szóval ott kifejezetten jól érzem magam. Egészen kellemes nap volt a hétfő. A gyerekek is jól viselkedtek, annak ellenére hogy hétfő volt és a hétvége utáni első nap ( ez általában a legrosszabb).
Kedden nem mentem gyakorlatra, mivel délelőtt tíztől fejtágítás volt a munkahelyemen. Nem sokszor éreztem, hogy milyen amikor egy másodperc alatt apróra rándul össze a gyomrod, de azon a "megbeszélésen" megtapasztaltam. Kifejezetten pocsék érzés, főleg, hogy most, hogy csak leírom... megint összerándult a gyomrom.
Életem első és remélem utolsó fejtágítása volt. Az eddig nehézkesen összekapart önbizalmamat dürr lesöpörte a porba... úgy érzem, hogy eddig tartott a vidám korszaka a munkámnak. Ha három és fél hónapot érdemeltem, akkor ennyi; de legalább ez az időszak csodás volt. Egy igen jó barátra leltem, úgy tűnik ő valóban egy barát, nem pedig csak egy ideig érdeklődő kolléga. Ennek is örülök. Annak is, hogy itt dolgozhatok.
Igaz, hogy tartok egy csöppet a főnökömtől. Igaz, hogy néha úgy érzem, hogy teljesen egyedül vagyok. De azért... mégis csak jól érzem magam...
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése