Napok...

Hi guys!

  Annyira szeretem, hogy több, mint egy éve együtt vagyunk és még ennek ellenére (talán nem ez a legjobb megfogalmazás)/továbbra is tudunk "új" dolgokról beszélni. Új dolgokról, amiről eddig valamiért nem beszéltünk. És örülök neki, hogy órákon keresztül tudunk beszélgetni ilyenekről. Felemelő érzés.
  Mellesleg, egyre jobban hozzászokom a hatórás keléshez. Elég nevetséges, hogy mennyire elszoktam a korán keléstől. De most már tudok hét óra alvással is felkelni és egész nap ébren lenni. Elég siralmas eredmény, de tényleg így van. Lassan megpróbálom hozzászoktatni magam a hatórás alváshoz is, hogy jól bírjam a kiképzést.
  A franciával is jól haladok, bár most úgy érzem kicsit visszaestem, az állandó munka megzavarta a rendszeremet, hogy őszinte legyek. De lassan kitaposom a új rendszert.
  Megtanított beindítani az autót! Másodszorra sikerült normálisan elvégezni a feladatot. Elsőre valamiért gyorsabban indultunk el mint kellett volna és Isaac beavatkozott - a kézifék behúzásával -, hogy ne végződjenek rosszul a dolgok. Juj, nagyon büszke voltam magam, pattogtam az autóban mint valami gumilabda. Jaj nagyon jó volt!
De amúgy, izgalmas dolog történt vasárnap! Isaac elhívott, hogy menjek vele kocsit mosni (én ültem az autóban, ő meg az önkiszolgálós mosóban mosta az autót), majd utána begurultunk az üres parkolóba és helyet cseréltünk.
  Illetve egyik nap - azt hiszem hétfőn - egy cigányasszony jó szerencsét bocsátott rám. Kért a gumicukromból, én meg adtam neki, erre meg lettem áldva. Csak néztem. Amúgy se adtam volna neki, csak jó kedvem volt, mert igazi tavaszi idő volt.

Tori