Nyáladzás

Hi guys!

  Nincs is szebb, mint egy boldog párkapcsolat. Nagyon sokáig hirdettem, hogy a párkapcsolat bullshit dolog, nem kell ennyire kötődni hozzá, mert úgysem tart örökké, egyszer úgyis szétmennek és akkor majd megy a sírás. Ennek ellenére olyan gyorsan estem szerelembe Mattel, mint a legbutább libák szoktak.
  Sok mindenre rájöttem, hogy miért jobb egy békés, harmonikus kapcsolatban élni. (A hangsúly a harmonikuson van. Ha van egy párkapcsolatod valakivel, aki egy papucs, vagy épp mindentől eltiltod, azzal csak tönkreteszed a másikat. Az nem párkapcsolat.)
  Számomra elsősorban azért olyan fontos, mert az én elsődleges szeretet nyelvem (vigyázzatok, ezt főiskolán tanultam!) a minőségi idő és a testi kontakt. Szóval, azért jó vele együtt lennem, mert tudja nagyon jól, hogy én bújós lány vagyok és hagyja. Régebben még-még megöleltem a barátaimat, de ma már eszembe se jutna mást megölelni, mint Mattet. Egy kapcsolatban (szögezzük le, hogy most a békésebb, hosszú életű kapcsolatokról beszélek és nem a mérgező fajtáról) az a jó, hogy a másik ismer, tudja mire van szükséged és meg is adja.
  Mostanában puszikat kapok, öleléseket, finom óvatos reggeli ébresztést, mert Matt tudja nagyon jól, hogy nekem ez okoz örömet. Tudja, hogy szeretem, ha reggel finoman kelt és utána tudja, hogy nem eszek, ha csak nem csinál nekem reggelit. Tudja, hogy tanulás közben, amikor fél méterre ülünk egymástól, jól esik ha csak végigsimít egyszer a hátamon.
  Én pedig tudom, hogy szereti ha lassan ébresztem fel, nem pedig kijjebb rudalom az ágyból, hanem lassan, puszilgatva, az arcát simogatva keltem fel. Szereti ha veszek neki apró mütyüröket, mert neki meg ez a szeretet nyelve. Szereti, ha meglepem dolgokkal. Ismerjük egymást, elég csak ránéznem és tudom, hogy milyen kedve van és ebből már tudom, hogy aznap milyen dolgokra lehet rávenni.
  Ennyire nem ismerek senkit, mint őt ( jó a szüleimet, de ez most nem ide tartozik). Nincs olyan barátnőm, akiről ennyire tudnám, hogy mikor, mire, hogy fog reagálni. Ennél nagyobb ajándék, hogy valaki ennyire a bizalmába fogad, szerintem nincs is. Viszont ennek megvan a maga hátulütője, hogy elég nehezen titkolja el az ember a dolgokat.
  Szóval, ma már ott tartok, hogy beismerem: az embernek igenis szüksége van egy kapcsolatra. Hangsúlyozom: egy jó kapcsolatra. Sokat fejlődik az ember a másik mellett, rájön a hibáira és változtat rajtuk, emellett persze ott van maga az öröm, hogy valaki szeret minket a hibáinkkal együtt. Van, akire tudunk támaszkodni, még akkor is ha a barátaink ne adj isten valamiért nincsenek ott. (Persze remélhetőleg ezt nem kell megélni.)
  Emellett megvan a maga öröme annak is, hogy egyedül vagyunk. Én például tudtam boldog lenni úgy is, hogy egyedül vagyok. Holott sokszor úgy láttam, hogy a körülöttem lévők nem tudnak élni kapcsolat nélkül. Ez szerintem nem annyira jó, de mivel én még nem éltem meg azt a fájdalmat, amit egy szakítás okoz, ezért nincs róla tapasztalatom.
  Na de ennyi volt a napi nyáladzás.

Tori