Emlékek

  Csak ücsörögtem az emelet tetején. Nyár volt, késő este és borzalmasan, kibírhatatlanul meleg a lakásokban, ezért úgy döntöttem, hogy kiszököm a tetőre. A tető tele volt szórva nagyobb kavicsokkal. Nem értettem miért és végül is borzalmasan zavart, de igyekeztem eltekinteni ettől a problémától. Leültem az épület szélén húzódó szegély tövébe, hogy legyen minek támasztanom a hátamat és a zsebemből előszedtem a telefonom. 

  Egy mozdulattal feloldottam a képernyő zárát és egy igazán régi beszélgetést nyitottam meg. Emlékezni akartam arra, hogy milyen volt, amikor még csak ismerkedtünk. Emlékszem mennyire lesokkoltam a legelső beszélgetésünkkor. De nekem nem csak ennyi kell, hogy egy kétórás beszélgetésből annyi maradjon meg, hogy lesokkoltam. 

  Konkrét dolgok kellettek nekem, hogy legyen mit megőriznem.

  A nyári meleg szél zökkentett ki az elmélyülő gondolataimból. Feltűnt, hogy a szegély fém fedele fájdalmasan égeti a bőrömet. Kicsit előrébb dőltem, majd ismét a telefonomon kezdtem egyre visszább és visszább pörgeti a beszélgetésünket. Egyszer-egyszer megálltam megnézni egy-egy dátumot, hogy hol járunk időben. 

  Meglepetten tapasztaltam, hogy mindig tudtam épp milyen volt a kapcsolatunk. Tudom, mikor írtam neki bőgve, közben nyugalmat erőltetve magamra kérdezgettem, hogy valamit kicsikarjak belőle. Tudom, mikor voltam fülig pirulva. Tudom, mikor haragudtam rá valamiért. Tudom, mikor ittam a szavait.

  Még a kapcsolatunk elején - jó régen volt - mindig arról faggattak, hogy mikor szerettem meg őt. Erre persze sosem válaszoltam hivatkozva arra, hogy nem akarok erről beszélni, mert ez személyes információ. Azonban az igazság az volt, hogy nem tudtam. 

  Olvastam már könyvekben arról, hogy egy fiú meg egy lány kapcsolata szépen átváltozik szerelemmé. De sose hittem az ilyen naivságokban. Aztán pont velem történt. Többek szerint az ilyen esetekből nagy szerelmek születnek és mivel én is egy ilyen része vagyok... nos ezt én csak alátámasztani tudom, megcáfolni nem. 

  A már sikerült egy évnyit visszatekernem, mikor a képernyő elsötétült én hangosan szitkozódni kezdtem, majd hívókép jelent meg és habozás nélkül felvettem.
- Szia! - szóltam vele, vidáman.
- Bírhatatlan meleg van, egy éjszakai fürdő? - Felálltam és a lejárat felé kezdtem el sétálni.
- Hát nem tudom... két utca nagy távolság... - húztam a számat.
- Elmegyek eléd... Most fordultam rá az utcátokra. Siess...