Hi everyone,
A helyzet az, hogy ez a blog hatalmas nosztalgiával töltött fel. Az életem hatalmas, több évet felölelő szelete van beleírva, ráadásul úgy, hogy bizonyos bejegyezéseket már csak én olvashatok. Csúnya, rossz, gonosz Tori.
Őszinte leszek, elsőre kicsit kellemetlen volt visszaolvasni. Kínos egy tini voltam, basszameg. Az írásaim felszínesek, kompozíció nélküliek, de ez azért jó, mert látom, hogy mennyit fejlődtem. Na igen, az írás megmaradt. Sok minden változott bennem a hat év alatt - kuuurvasokidő -, de az írás az mindvégig megmaradt.
Hogy mi van velem?
Nos, még mindig az Aldinál dolgozom. Feljebb másztam már a ranglétrán, most már nyomja némi felelősség a vállamat, vezető lett belőlem. Mások elmondása szerint nem is akármilyen. Ugyanabban a kis vacak boltocskában tolom, még mindig. Azt hiszem, nagyjából olyan vezető vált belőlem, amilyen szerettem volna lenni. Mindenféle egó nélkül, de van egy adag tekintélyem. Mindenféle egó nélkül ki merem jelenteni, hogy kedvelnek a kollégáim. Nem vagyok a legjobb, nem vagyok a legkedvesebb - óóó igen, az határozottan nem vagyok! -, de talán emberséges vagyok.
Már nem lakom otthon, - nos, éppenséggel igen... még egy szakítás, majdnem 6 év után - de hogy, amúgy kirepültem a madárfészekből. Önálló, nagypofájú, határozott, törtető ribi lettem. Az arcom még mindig minden gondolatomat elárulja. A szám sokszor gyorsabban mozog, mint, ahogy azt kellene. Lobbanékony vagyok. Borzasztó humorom van, de én szeretem. Remekül beszélem a szarkazmust.
Nem tartom magamat egy kifejezetten kedves embernek, főleg nem akkor, ha épp most ismerkedsz meg velem. Mostanában eléggé megnőtt az igényem az egyenesbeszédre. Nem mondom, hogy mindig, de mostanában elég hamar megmondom a frankót mindenkinek, aki meg meri kérdezni.
Én vagyok a munkahelyem eddig önjelölt pszichológusa. Meghallgatom a többieket, nem mindenkivel tudok egyaránt empatizálni, de meghallgatom őket, és segítek ahol lehet - már ha van időm.
Az egyetem? Hát, már csak egy szakdolgozat van hátra. Meg egy államvizsga. Eskü, jövőre meglesz.
A szociális hálóm? Tele vagyok barátokkal. No offense, de tényleg. Nem hiszem, hogy sok ember elmondhatja magáról, hogy nem csak egy ember van az életében, akire tud támaszkodni. Innen is: szeretlek titeket, és tudom, hogy borzasztó barát vagyok. Mert, hogy mostanában az voltam. Az év első majdnem 5 hónapja egyetemmel, munkával, párkapcsolati problémákkal volt teletömve.
Borzasztó volt? Igen.
Tanultam belőle? Hát, nem hiszem.
Miről nem meséltem még?
Torian Shadow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése