Kék Skorpió meghalt! ez a
hirdetőtábla villant fel mindenütt a városban, de én csak lépkedtem előre
tovább. Sietve vágtam át a főváros tömött utcáin a lehető legkevésbé feltűnően.
A csöpögő eső ebben segítségemre volt. Bár a Víz városban ez sokszor megesik.
Még jobban az arcomba húztam a kapucnimat, hogy a vörös tincseimet mindenképp
eltakarja. Most nem biztonságos a vörösöknek kint mászkálni.
Életemben nem jártam még az Azúrvárosban. Mindig is vágytam rá,
kíváncsi voltam rá, azonban… most nem a legjobb ötlet…
Megjegyeztem a térképet kívülről, amikor tizenkét éves voltam, ezért
tudtam, hogy már csak öt saroknyira vagyok a biztonsági háztól. Anyámék mindig
nagy hangsúlyt fektettek a biztonságomra, főleg azután, hogy egyértelművé vált,
hogy én vagyok a Vörös Oroszlán. Minden város, mindegyik biztonsági házát
megjegyeztették velem.
Ezek a házak mind ugyanazzal a kulccsal nyithatóak és csak nekünk
nyílik ki. Kipróbáltuk a Kos barátnőmmel, szegényke egy hétig kórházban feküdt
az égési sérüléseivel, amit a kapu által kibocsátott hő okozott, na meg az
áramütés sem esett jól neki.
Az ujjaim akaratlanul is meg-megmarkolták a zsebemben rejtőzködő
kulcsot. A kulcsot, ami most az életemet jelentette, amint a zárba illesztem, a
ház védelme alatt állok. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de ezt pletykálják,
nekem pedig szükségem volt rá, hogy ez igaz legyen. Máskülönben meghalnék.
A Kék Skorpió meghalt, valaki megölte és a hiénák (azaz a sajtó) azt
szivárogtatta ki, hogy bizony egy vörös tette, látták a haját, amikor távozott.
Tehát most az összes hű Kék engem keres, hogy megbosszulja az egyik
kiválasztott halálát rajtam. Holott én még csak a városban sem voltam, amikor
megtörtént az eset.
Két utcányira voltam és reszketni kezdtem izgalmamban. A sarkon
megpillantottam egy autó rosszul és nagyon halványan világító lámpáját, az autó
oldalát pár sötét alak támasztotta, zsebre vágott kézzel beszélgettek, de
egyáltalán nem tűntek jószándékúnak. A problémám csak az volt, hogy pont azon a
sarkon állomásoztak, ahol az én biztonsági házam volt. Tehát arra számítottak,
hogy majd ide menekülök és figyelték az utcát. Pedig direkt nem a
legközelebbibe menekültem, remélve, hogy kijátszhatom őket. A kezemet
kirángattam a zsebemből és nagy nehezen eleresztettem a kulcsot.
A cipőm halkan koppant, de még tovább puhítottam a lépteimet, hogy
egybe tudjak olvadni az árnyakkal. Szándékosan a másik oldalon haladtam, hogy
azt gondolják csak áthaladok. Láttam, hogy egy nagyobb árnyfoltnál át tudok
kelni az úttesten, onnan csak pár méter választ el a háztól, ami úszott a
lámpafényben. Gondolom erről a Víz gondoskodott, hogy legyen némi rálátása,
hogy milyen kiválasztott vendégeskedik náluk. Zsebre vágtam a kezem, egy
zsepibe csomagoltam a kulcsot és úgy tettem, mintha orrot fújtam volna.
Közben a szomszédos ablakokban kerestem meg-megcsillanó objektív,
fegyvercső vagy bármi mást. Üresen álló fekete ablakokat és vacsorázó
családokat láttam, de ettől nem lettem nyugodtabb, biztos jobban elbújtak, mint
amire számítottam. Rákényszerítettem magamat a lassú járásra és az ujjaim
között tarottam a kulcsot. Két méter. Készültem a támadásra. Egy méter. Feszült
a kezemben a kulcs.
Bejutottam, olyan finoman csúsztattam be a kulcsot a zárba, hogy szinte
hangja sem volt. Berohantam a házba, mert ugyan biztonságban voltam, de mégsem
éreztem jól magamat, illetve egyáltalán nem akartam, hogy hiénák több képet
készítsenek rólam. Feltéptem az ajtót, és srégen jobbról többen kíváncsi
pillantást vetettek rám. Rémülten szemeztem a tizenéves korombeli fiatalokkal,
majd egy biccentés után felrohantam a lépcsőn. Kékek és Barnák voltak.
A Vöröseknek elkülönített részéhez siettem, és amint megérintettem az
ajtót, az feltárult és egy lány volt a szobában. Megdermedtem és farkasszemet
néztem a lánnyal.
- Gyere be gyorsan, nem tudják, hogy itt vagyok! – szólalt meg végül reszkető
hangon. – Nem érzem biztonságban magam mellettük, és hamarabb érkeztem, mint
ők. – Gyorsan becsuktam az ajtót és a hátammal megtámasztottam azt. Mély
levegőkkel nyugtattam magam: most már minden rendben.
Az ablakhoz léptem és behúztam minden rolót, jó alaposan és csak ezután
téptem le az arcomról a sálat és a hajamról a kapucnit.
- Sötét van, csak a lámpa világított be… - kezdett el akadékoskodni.
Felkattintottam a lámpát, hogy jobban megnézhessem őt magamnak.
- Nyilas vagy, igaz? – mosolyodtam el. Jól esett végre a fajtám közelébe
húzódni.
- Köztudott, hogy a Nyilasoknál női Vörös van… nem volt nehéz dolgod –
fintorgott.
- A nyíl alakú fülbevaló is sokat segít – vontam meg a vállamat, miközben
levetettem a táskámat az egyik fotelba és bontani kezdtem a rengeteg ruhát,
amit magamra aggattam, hogy elrejtsem magam.
- Azonban az is köztudott, hogy csak az Oroszlánok Vörösét nem
ismerjük, az utolsó Vörös pedig férfi, tehát most kiderült…
- Tyűha! – feleltem bosszankodva. Akármennyire is egyértelmű volt, azért nem
örültem, hogy a világon még egy ember tudomást szerez erről az információról.
- Sokan akarnak megtalálni téged… - duruzsolta tovább.
- Ahogy mindegyik másik kiválasztottat, drága Nyilas – forgattam a szemem,
miközben ledobtam a kabátomat a cuccaim tetejére és a konyha felé indultam.
- Sose gondoltam volna, hogy pont itt és pont ilyen kényes időpontban
találkozunk. – Elszólta magát a kis hülye. Kihúztam magam és visszafordultam
felé, sokáig bámultam az arcát.
- Azon tűnődök, már mióta beléptem ebbe a szobába, hogy vajon a többiek
miért nem tudják, hogy itt vagy – jelentettem ki lassan formálva a szavakat. –
Talán azért, mert te értesültél a leghamarabb a gyilkosságról, te tudtad
elsőként, hogy el kell rejtőznöd… - Nyilas hallgatott. – Mit szólna vajon a
kisírt szemű Rák, aki odalent üldögél a többiekkel? Ráadásul a Kegyetlen Szűz társaságában! –
sziszegtem. – Te ölted meg Skorpiót…
- Honnan kellene tudnom, hogy nem te voltál? – támadt vissza azonnal, mire
felrántottam a pulcsim ujját felfedve az azonosító tetoválásomat.
- Skorpió aszcendens, nem ölhettem meg én! – feleltem hűvösen. – Miért kellett
megölnöd őt?
- Te ezt nem értheted – jött a ködös válasz, ami még jobban
feldühített.
- Akkor segíts megértenem, hogy mi értelme volt megölni az egyetlen embert, aki
tudhat valamit a szüleim meggyilkolásáról! Mielőtt még a ház végez velem,
amiért rád támadtam!
- Skorpió családja nem csak a te rokonaidat mészároltatta le – felelte végül
szűkszavúan. – Nem minden csak rólad szól, Oroszlán.
- Ezért megölted őt… Nem azokon álltál bosszút, akik végezték a piszkos munkát,
hanem azon, aki kiadta… Hát ez végtelenül bölcs döntés volt.
Nyilas felkelt és a táskájához lépett. Még a távolból is észrevettem
pár oda nem illő vörös pöttyöt, amit valószínűleg Skorpió okozott neki. Egy
barna vaskos aktát rángatott elő a táskájából és hangos csattanással a
közöttünk álló üvegasztalra dobta azt. Meg se rezzentem, csak tovább bámultam
őt.
- Mi ez? – kérdeztem a mappára se nézve.
- Minden, ami hozzánk, Vörösökhöz köthető Skorpió számára. Minden.
- Honnan veszed annyira biztosan?
- Onnan, hogy kurvára egy széfben őrizte – felelte dühösen. – Elég volt a
vallatásomból, ha akarod átnézheted, de csak addig maradok, amíg ezek odalent
kinyúlnak. Bár szerintem már tudják, hogy van itt egy Vörös…
- Lehet, hogy egy fehér is bújkál a házban…
- Legutolsó információm szerint, mindegyik Fehér a fővárosában tartózkodik,
leginkább a palotában, mert féltik az életüket – jegyezte meg ellenségesen.
- Meglehet – szóltam közbe. Mérleget ma határozottan felismertem a városban, de
nem akarom kiszivárogtatni az információt. A fehérek sosem ártottak nekem,
ráadásul a szüleim pont Mérleggel akartak még anno házasságra léptetni. Akár
még szövetségesnek is jól jöhet…
- Igazad lehet – vonta meg a vállát.
Csend ereszkedett ránk, mikor inkább áttértem a következő napirendi pontra: az evésre. Nyilas lekapcsolta a lámpát és visszahúzta a rolót, arra hivatkozva, hogy így nem annyira egyértelmű, hogy itt vagyunk. Így hát gyertyafénynél kellett fürdenem, előtte törülközővel betömtem az ajtó és a járólap közti apró rést, ahol fény szivároghatott volna ki. Közben pedig magamhoz vettem a dossziét és az én anyagomat kezdtem felkutatni. Ez volt a legfontosabb számomra.
Torian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése