Hi guys!
Átlendültem a holtponton, azt hiszem... most megint egy csendesebb problémákkal kell megküzdenem, mint például álláskeresés és a maradék pénzem beosztása a fizetésem érkezéséig, ami egyelőre ugye beláthatatlan. Kicsit csalódott vagyok, amiért nem hívtak vissza, de még nem vagyok elkeseredett.
Úgy érzem, hogy ez a probléma, ugyan nagy és sok rosszat hozhat a nyakamba, mert egy picikét meg vagyok rekedve, de nem olyan katasztrofális még. Persze egy hónap múlva, ha mondjuk nem változik a helyzet, akkor már lehet kétségbeesett leszek. Remélhetőleg, addigra már lesz valamim.
Oké, most hogy belegondoltam, egész konkrétan kétségbeestem. Jaj, mit hoztam a fejemre.
Rossz érzés nagyon, holnap minden egyetemista felkel és iskolába megy. Én nem. Tudjátok ez mennyire frusztrál? Eléggé!
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése