Hajnali öt órás gondolatok

Hi guys!

  Nos, rájöttem valamire, miközben hajnali ötkor ma elindultam dolgozni. Engem személyesen a gimnázium nem változtatott meg annyira, mint gondoltam. Régebben azt hittem, hogy az osztályomból sugárzó negativitás komoly kihatással volt a személyiségemre, de nem. Persze, voltak változások, de nem olyan lényeges és számottevő. Legalább is most már nem látom annak.

  A gimnáziumi évek egyáltalán nem voltak olyan befolyásolóak, mint ez az év. Igen, 2017 több szempontól is megmozgatta a belsőmet. Akkora pofont kaptam, hogy hónapokig képtelen voltam felkelni. Tudjátok milyen otthagyni egy iskolát, úgy hogy egyáltalán nem készültél fel rá? Tudjátok milyen érzés rádöbbenni, hogy el kell menned dolgozni? Hirtelen rájössz, hogy milyen drága a felnőtt élet és, hogy mennyire nehéz megállni a saját lábadon. Sőt szinte egyenesen lehetetlennek tűnik.
  Megvan ennek a pozitív oldala is. Elkezded igazán értékelni amid van. Például nézzük csak végig mennyi mindent megkaptam. Jelenleg - szerintem - egy igazán "csúcskategóriás" telefonnal a kezemben nyomulok ( Huawei P9) legalább is én a mai napig meg tudok lepődni, hogy mennyi mindenre képes. Pedig már egy pár hónapja megvan! A kamerája elég durván lekörözi az eddigieket szóval szerintem nyugodtan nevezhetem top kategóriásnak.
  Egyenlőre a szüleimnek törlesztem az árát, mert nem kis pénzbe kerül az én kis csodám.
  A legújabb és legmodernebb ebook olvasóval nyomulok, amit a Kindle kiadott. Ez sem tíz forintba került, de a spórolt pénzemből futotta még megvenni, miután az előzőt vagy elhagytam, vagy ellopták, nem tudom. Ugyan a laptopom "nagyon régi" - 3 éves - de még működőképes. Tavasszal még szemrebbenés nélkül tudtam venni magamnak egy Nike cipőt - azután, hogy ebookot is vettem - sőt, még ruhákat is vettem magamnak. Igaz ez tényleg az én spórolt pénzemből van. Az hogy valamire anya közölte, hogy fizeti a felét, vagy belefizet, az már más téma, mert egyáltalán nem kértem őket, hogy ezt tegyék - ha ez megtörtént, mert nem minden esetben történt meg.
  És még ezeket a dolgokat is tudva rólam, nem számítok bele a top csajok közé. Nincs állandóan műkörmöm, nincs mindennap másfajta nagy márka a lábamon. Nincs tele a gardróbom még felcímkézett ruhákkal, amiket már hónapok óta vettem. Nope.
  Szóval akkor mikor és mi változtatott meg? A munka. Nincs sok dolgom ez tény. Kezdésnek épp elég. Csak hogy amikor más emberekkel kell együtt dolgoznod, akkor az már teljesen más. Valószínűleg minden olvasó ismeri az én "lágy" és "simulékony" természetemet. Általában kerülöm a konfliktusokat, inkább meghúzom magamat, mintsem, hogy vitát szítsak. (Aztán ha ez nem így volt eddig, akkor nyugodtan lehet szólni, nem sértődöm meg)
  Eleinte csak a filmes tapasztalataimból szűrtem le, hogy az ilyen embereket kegyetlenül ki tudják használni, természetesen szemrebbenés nélkül. Reménykedtem ugyan, hogy velem ez nem fog megtörténni, révén, hogy ha én rendes vagyok majd a többiek is azok lesznek. Ó, nem!
  Ha bárki ilyesmi természetű, mint én, olvassa ezt, akkor könyörögve kérem, hallgasson rám. Nem lesznek kedvesek, te hiába vagy az. Ó, eleinte nagyon rendes lesz még mindenki. Legalább is látszatra biztos. Nagyon lassan és óvatosan kipuhatolják, hogy mennyire húzod meg keményen a határokat.
  Vegyük az én példámat. Velem már rendszeresen megcsinálja a főnököm, hogy nem jön be időben váltani, vagy egész egyszerűen elfelejti, hogy ő dolgozik és váltást se intéz maga helyett. Persze folyamatosan bocsánatot kér, de azért még megkér arra, hogy pár papírt állíts össze, hogy írj egy-két emailt helyette, hogy csináld ezt csináld azt. Végül minden egyes apró szar után megígéri, hogy lesz majd valami kis plusz jutalék, amit persze nem kapsz meg.
  A másik váltód megpróbálja ugyanezt eljátszani, amit persze már nem engedek, mert unom, hogy akárhányszor meglátom a telefonon a főnököm nevét már tudom, hogy megint ingyen csinálok neki valamit. Szóval, amikor a másik váltó ezt megpróbálja megcsinálni velem, akkor már kicsit ingerültebben reagálok.
  Nem hagyom magam, mert az a különbség a kettő között, hogy a főnököm általában felsorol pár napot, amikor bent kellene maradni - mondjuk mostanában erről is megfeledkezik - én pedig kiválasztom, hogy melyik nap tudok bent maradni. Na most a másik váltós eldönti, hogy neki ezek és ezek a napok nem jók, ekkor kell bent maradnom. Érezhető a különbség nem?
  Szóval gyermekeim, jegyezzétek meg, amikor életetek első több hónapos munkáját megkezditek. Keményen kell kezdeni, hogy ne te legyél a madzag azon végén, amit rángatnak.

Tori