Örömhír #önálló

Hatalmas küzdelmek és káromkodás árán végül bejutott a földszinti lakására, ami egyben a bár raktára is bolt. Ez csupán annyit jelentett, hogy a vendégszoba helyén egy rekeszekkel megpakolt, kissé poros szoba volt. Illetve egy kis méretű, tabletté alakítható laptop, amin keresztül a megrendeléseket és a leltározást intézték.

Shopia a karórájára pillantott: nemsokára hajnali egy felé jár az idő. Hatalmas sóhaj mellett hagyta, lecsúszni a válláról a táskát és a földre esni. Belökte a „Raktár” felirattal ellátott ajtót. Megint a karjára nézett, ahonnan leolvasta a tollal firkantott napi fogyasztás adatait. Ezt az ajtóra rögzített mappára írta fel, majd pár rekeszt elvonszolt a bejárati ajtóig, ahonnan természetesen hiányzott a húzható kocsi.

A nő a homlokát csapkodta.
- Édes istenem! – Dühösen fújtatva a táskájához csörtetett, előrángatta a bár kulcsait, majd a kihalt főúton átcsörtetett a kocsiért. Kinyitotta a bejárati ajtót, feloldotta a riasztó rendszert. A pultnál megtorpant: ellenőrizve, hogy esetleg ott van-e az a nyamvadt kocsi, majd a raktárból érkező csörömpölésre lett figyelmes. Tekintetét az ajtóra szegezte, s dühösen megindult az ajtó felé. Ha egy betörő, akkor most biztos agyonüti.

A raktár üres volt – már, ha lehet raktárnak nevezni azt az egérlyukat. Azonban a derékig érő rekeszek és a kocsi alatt habzó, narancssárga lé folydogált vígan szerteszét.
- Ó, hogy az a… - Elfolytotta magában a hosszas szitokáradatot és lerámolta a kocsit. Lemosta a kocsiról a ragacsos lét, felmosott, kihúzta a kocsit a raktárból és felmosott alatta is, majd úgy döntött, hogy a törött tettest majd más keresse meg.

Kulcsra zárta a raktárt, élesítette a riasztót, bezárta a bárt, majd egy percnyi hajtépéses hisztit engedélyezett magának. Aztán mikor az első autó elhajtott mellette, abbahagyta a hisztit. Megragadta a szállító eszközt és átvágott a négysávos úton. A távolból ugyan hallotta, hogy közeledik egy autó, azonban úgy hitte még bőven van ideje áthaladni az úton.

Hatalmasat tévedett és hirtelen sok dolog történt egyszerre. A maga után húzott kocsi kereke hirtelen valamiért kifordult, ezzel megállásra kényszerítve Shopiát. Füle már előtte is tompán csengett, azonban ekkor felerősödött és szinte teljesen megsüketítette a zaj. A kereket a megfelelő állásba rugdosta. Ekkor már zavaróan erős volt a közeledő autó fényszórója, Shopiának hunyorognia kellett.

Felkapta a fejét, de ekor már késő volt. Arca elé kapta a karját és várta a másodperceken belüli becsapódást. Ez azonban elmaradt. Alig hallotta a kerekek csikorgását az úton, ahogy a vezető fékezett, majd hirtelen megszűnt a szemét megvakító éles fény, így tulajdon két szemével nézte végig, ahogy az autó centiken múlva, de elkerüli az ütközést.

Mintha valami láthatatlan fal vonalát követte volna. A kocsi bal oldala több helyen is behorpadt, a festék csíkokban lejött. Bal visszapillantója az autóra lapult és a tükör darabokban a földre hullott. A bal fényszóró is betörött, de ezeken kívül semmi komolyabb baja nem esett. Az autó lelassított, majd hirtelen begyorsított. Kacskaringós nyomvonalakat és füstöt hagyott maga után.
- Részeg - győzködte magát Shopia dermedten. Ekkorra füle zúgása már elhalkult, sőt meg is szűnt. 

Hajnali öt órás gondolatok

Hi guys!

  Nos, rájöttem valamire, miközben hajnali ötkor ma elindultam dolgozni. Engem személyesen a gimnázium nem változtatott meg annyira, mint gondoltam. Régebben azt hittem, hogy az osztályomból sugárzó negativitás komoly kihatással volt a személyiségemre, de nem. Persze, voltak változások, de nem olyan lényeges és számottevő. Legalább is most már nem látom annak.

  A gimnáziumi évek egyáltalán nem voltak olyan befolyásolóak, mint ez az év. Igen, 2017 több szempontól is megmozgatta a belsőmet. Akkora pofont kaptam, hogy hónapokig képtelen voltam felkelni. Tudjátok milyen otthagyni egy iskolát, úgy hogy egyáltalán nem készültél fel rá? Tudjátok milyen érzés rádöbbenni, hogy el kell menned dolgozni? Hirtelen rájössz, hogy milyen drága a felnőtt élet és, hogy mennyire nehéz megállni a saját lábadon. Sőt szinte egyenesen lehetetlennek tűnik.
  Megvan ennek a pozitív oldala is. Elkezded igazán értékelni amid van. Például nézzük csak végig mennyi mindent megkaptam. Jelenleg - szerintem - egy igazán "csúcskategóriás" telefonnal a kezemben nyomulok ( Huawei P9) legalább is én a mai napig meg tudok lepődni, hogy mennyi mindenre képes. Pedig már egy pár hónapja megvan! A kamerája elég durván lekörözi az eddigieket szóval szerintem nyugodtan nevezhetem top kategóriásnak.
  Egyenlőre a szüleimnek törlesztem az árát, mert nem kis pénzbe kerül az én kis csodám.
  A legújabb és legmodernebb ebook olvasóval nyomulok, amit a Kindle kiadott. Ez sem tíz forintba került, de a spórolt pénzemből futotta még megvenni, miután az előzőt vagy elhagytam, vagy ellopták, nem tudom. Ugyan a laptopom "nagyon régi" - 3 éves - de még működőképes. Tavasszal még szemrebbenés nélkül tudtam venni magamnak egy Nike cipőt - azután, hogy ebookot is vettem - sőt, még ruhákat is vettem magamnak. Igaz ez tényleg az én spórolt pénzemből van. Az hogy valamire anya közölte, hogy fizeti a felét, vagy belefizet, az már más téma, mert egyáltalán nem kértem őket, hogy ezt tegyék - ha ez megtörtént, mert nem minden esetben történt meg.
  És még ezeket a dolgokat is tudva rólam, nem számítok bele a top csajok közé. Nincs állandóan műkörmöm, nincs mindennap másfajta nagy márka a lábamon. Nincs tele a gardróbom még felcímkézett ruhákkal, amiket már hónapok óta vettem. Nope.
  Szóval akkor mikor és mi változtatott meg? A munka. Nincs sok dolgom ez tény. Kezdésnek épp elég. Csak hogy amikor más emberekkel kell együtt dolgoznod, akkor az már teljesen más. Valószínűleg minden olvasó ismeri az én "lágy" és "simulékony" természetemet. Általában kerülöm a konfliktusokat, inkább meghúzom magamat, mintsem, hogy vitát szítsak. (Aztán ha ez nem így volt eddig, akkor nyugodtan lehet szólni, nem sértődöm meg)
  Eleinte csak a filmes tapasztalataimból szűrtem le, hogy az ilyen embereket kegyetlenül ki tudják használni, természetesen szemrebbenés nélkül. Reménykedtem ugyan, hogy velem ez nem fog megtörténni, révén, hogy ha én rendes vagyok majd a többiek is azok lesznek. Ó, nem!
  Ha bárki ilyesmi természetű, mint én, olvassa ezt, akkor könyörögve kérem, hallgasson rám. Nem lesznek kedvesek, te hiába vagy az. Ó, eleinte nagyon rendes lesz még mindenki. Legalább is látszatra biztos. Nagyon lassan és óvatosan kipuhatolják, hogy mennyire húzod meg keményen a határokat.
  Vegyük az én példámat. Velem már rendszeresen megcsinálja a főnököm, hogy nem jön be időben váltani, vagy egész egyszerűen elfelejti, hogy ő dolgozik és váltást se intéz maga helyett. Persze folyamatosan bocsánatot kér, de azért még megkér arra, hogy pár papírt állíts össze, hogy írj egy-két emailt helyette, hogy csináld ezt csináld azt. Végül minden egyes apró szar után megígéri, hogy lesz majd valami kis plusz jutalék, amit persze nem kapsz meg.
  A másik váltód megpróbálja ugyanezt eljátszani, amit persze már nem engedek, mert unom, hogy akárhányszor meglátom a telefonon a főnököm nevét már tudom, hogy megint ingyen csinálok neki valamit. Szóval, amikor a másik váltó ezt megpróbálja megcsinálni velem, akkor már kicsit ingerültebben reagálok.
  Nem hagyom magam, mert az a különbség a kettő között, hogy a főnököm általában felsorol pár napot, amikor bent kellene maradni - mondjuk mostanában erről is megfeledkezik - én pedig kiválasztom, hogy melyik nap tudok bent maradni. Na most a másik váltós eldönti, hogy neki ezek és ezek a napok nem jók, ekkor kell bent maradnom. Érezhető a különbség nem?
  Szóval gyermekeim, jegyezzétek meg, amikor életetek első több hónapos munkáját megkezditek. Keményen kell kezdeni, hogy ne te legyél a madzag azon végén, amit rángatnak.

Tori

Mámoros pillanatok egy borzalmas hét végére

Hi guys!

  Az előző hetem, vagyis az első hét egyedül és önállóan, borzasztó volt. A pénteket leszámítva egyszer sem jutottam haza hamarabb, mint 7-8 óra. Ráadásul Finci - a macska - úgy döntött, hogy ő igenis is négy órakor fog kelteni és sajnos túlságosan kitartónak bizonyult. Még annak ellenére is, hogy kizártam a macskát a szobából és ennek örömére az ajtót kezdte kaparni a drága lelkem. Szóval a héten egész végig fél hat körül keltem és éjfél környékén feküdtem le aludni. Nem aludtam sokat.
 Arról nem is beszélve, hogy kedden a kedves, drága, egyetlen kollégám miatt kellett bent maradnom az irodában egészen 17:40-ig! Nincs az a kifejezés, ami kulturáltan kifejezi, hogy mennyire ingerült voltam, amikor megérkeztek. A sztori úgy kezdődött, hogy fél négy körül felhívott a főnököm, hogy a Robi késni fog, körülbelül egy órát. Erre megérkeznek majdnem hat óra környékén. Haza akartam volna már menni, pihenni aludni, meg ilyen butaságok. Hazajutottam és erre nem ledőltem az ágyra és nyögtem; hanem takarítottam és főznöm kellett. Mire észbekaptam már nagyjából tíz óra volt.
  Rohadt bosszantó volt, hogy másnap még elkezdett nekem magyarázkodni a Robi, hogy ez nem az ő hibája ez az egész, mert, hogy a főnökünk elintézte. A poénos rész az, hogy Robi szerint ő pontosan ott volt már háromkor az edzőteremben, csak a főnököm késett. Na most valaki nagyszerű elme magyarázza már meg nekem, ha Robinak fél négyre, azaz 15:30-ra ide kell érnie, akkor ő 15:00-kor mi a faszért van az edzőteremben?!
  Természetesen erre nem kaptam normális választ. Azonban lehet voltam elég gunyoros és kesernyés, hogy Robi észrevegye magát. Bocsánatot ugyan nem kért, de egy doboz csokit azért hozott nekem. Legszívesebben közöltem volna vele, hogy takarodjon a nyomorult csokijával együtt a picsába, de úrhölgy révén ezt nem tettem meg.
  Ennek örömére szombaton jött át Cseni és Jasmine. Ha röviden akarok fogalmazni, akkor vodka és fanta! Ha kicsit tömörebben, akkor ittunk sok vodkát, visítoztunk a villámok és dörgések miatt, rengeteget beszélgettünk, angolul beszélgettem Cseni francia barátnőjével, Cseni és Jasmine elaludt a földön. Jaj, hát nagyon jól esett végre kicsit velük lenni.
  Ráadásul, végre sikerült találnom hétvégén egy olyan joghurtot, amit már hónapok óta vadászok! Plusz, Matt szinte egész héten nálam töltötte az estét. Olyan jó érzés vele elaludni.

Tori

Igen, igen...

Hi guys!


  Iiiigen! Ideiglenesen elköltöztem otthonról! Annyira élvezem, még annak ellenére is, hogy sikerült életem legnevetségesebb főzős bakiját elkövetni. Azután, hogy sikeresen berendezkedtem, kicsit átalakítottam a dolgokat úgy, ahogy az nekem is tetszen. Majd azután, hogy két-három alkalommal elmentem vásárolni, meg hazamentem még pár holmiért. Szóval rengeteget vacakoltam.
  Tehát miután párszor megjártam a környéket és henyéltem egy kicsit az ágyban. Végül ráadtam a fejem, arra, hogy főzzek.
  Nem nagy dologról van szó és pont ezért olyan nevetséges a helyzet. Egyszerű carbonara szószt akartam csak csinálni, amihez a mi receptünk szerint margarin kell. Én totál ártatlanul felolvasztottam a margarint. Közben kávét főztem. Kellemes fahéjas illata volt, legalább is azt hittem. Zavartalanul megcsináltam a szószt és csak kóstoláskor döbbentem rá, hogy nem a kávénak volt fahéjas illata.            Megnéztem. Mama margarinja, fahéjas ízesítésű volt. Életemben nem láttam még ízesített margarint, nem hogy fahéjasat!
  Mellesleg. Egészen finom! Először a szósz valódi ízét érezni, aztán pedig a fahéjat. De ennek ellenére hősiesen tűröm a hibám eredményét. És ha hideg, akkor alig érezhető a fahéj. Annyira vicces.

Tori

Csodás napok jönnek

Hi guys!

  Végre eljött a nagy nap, amire mindannyian vártunk, de mégis leginkább én! Ismételtem kipróbálhatom magam önálló hölgyként. Imádom, csak a gondolatot is. Szükségem van a magányra, amit otthon valljunk be, nem kapok meg eléggé. Így hát ragyogó kedvvel megyek oda.
   Egészen konkrétan a hétvégéimet már beszerveztem, hogy mindenképpen szórakozzak és már be van osztva az első nap. Rendre pontosan, hogy mit hogy fogok csinálni: először is kicsit berendezkedem. Kipakolom a cuccaimat, elpakolok úgy, ahogy nekem tetszen... és megpróbálkozom a konyha használhatóvá változtatásával, ugyanis az a mini asztal, amivel meg vagyok áldva, az semmire sem jó. Szóval kinyitom nagyra, hogy használható legyen.
  Majd megfőzök magamnak a hét első napjaira, aztán pedig iszom egy meleg teát, miközben kint ülök az erkélyen és a forgalmat bámulom. Pakolás, főzés majd pedig kicsit összetakarítok magam után és ilyenek, csodás lesz. Alig várom már!


Tori