szakadék

Hi guys!

  Úgy érzem magam, mint egy kitartó katona, aki a vesztébe rohan, s emiatt veszti életét.
  A mai napom egyszerűen katasztrófa volt. A múltkor emlegetett problémák a mai nap még jobban kiéleződtek. Már reggel arra keltem, hogy elegem van a napból. Rosszul aludtam nagyon (álmomban le akartak fejezni azt hiszem... de minimum megölni, mert a maffiafőnök így kívánta...) és rengetegszer felkeltem. Amikor éberen feküdtem az ágyon nem mertem megmoccanni, tartván attól, hogy beront valaki és valóban végrehajtja az előbb emlegetett műveletet.
  Mikor nagynehezen visszaaludtam, akkor szimplán csak így voltam...
  Reggel már az első szemnyitás után elegem volt a napból. Mufurcul pakolgattam a cuccaimat és zenével süketítve magamat igyekeztem eljutni az iskolámba.
  Bejutva még jobban rám nehezedett az utálom a mai napot hangulat. A drága barátomat megállítva megöleltem, abban reménykedve, hogy na majd ettől jobb lesz nekem és majd erőt merítek belőle. Ezzel azonban felhívtam a figyelmét arra, hogy valami nincs rendben.
- Mi baj?
- Minden?
- De mi a baj?
- Elegem van.
- Miből?
- MINDENBŐL!
  Ez a minipárbeszéd sokat elárul azért a napomról.
  Az első óráig bedugott füllel bírtam ki aztán jött a következő "támadás", amikor is odajött hozzám és sunyi mód a barátnőmtől érdeklődte meg mi bajom. De ő sem tudott semmit, mert nem beszéltem vele se.
  Aztán meglátta a kajám - háztartási keksz volt - és teljesen megrettent, hogy én ezt akarom egész nap enni. A válaszom persze igen volt. Több, mint valószínű, hogy nem tudja, hogy én azt mennyire szeretem... de mindegy.
  Amúgy nekem nagyon jól esett a törődése. Komolyan, rég volt, aki ennyire figyelembe vette volna az ilyen apró dolgokat.