Már most tudom, hogy ezt a bejegyzést nem kéne közzé tennem, de igenis meg fogom tenni, mivel ez még mindig az én blogom és azt osztok meg rajta, amit én szeretnék. Tehát, előre is azt hiszem bocsánatot kérek, mert mostanában kicsit teledumálták a fejem és nem tudom minek higgyek.
Igazából... te jó... más téma... jelenlég még nem vagyok képes rá
Pár napja olyan furaaa minden. Először is ugye voltam Mattnél, ami tök jó volt. Aztán jött a hétfő, amikor is nagyjából leharapta a fejem, amiért én idióta, barom, hülye állat megkíséreltem kinyitni az ablakot. Erős irónia.
Konkrétan azt hittem a padot rám borítja... ha így folytatjuk, akkor nagyon csúnyán össze fogunk veszni. Érzem.
Ma annyi "kommunikáció" folyt le köztünk, hogy elordította magát a folyosó közepén, mert valami fennforgás volt egy szekrénnyel. Ennyi.
Aztán óra előtt pofáztak, elég hangosan. Nem akartam odaszólni, hogy pofa súlyba, mert még a végén tényleg leszedi a fejem. Ophi megtette:
- Fiúk, kussoljatok már! - ordították osztálytársaimmal.
- Neked kuss! - mordult vissza Matt.
Azt hittem rosszul hallok. Nem nekem szólt, ezt tudtam, de azért álljon meg a menet. Hátradőltem a székkel. Meg sem kellett szólalnom, Matt egyből rám nézett és közölte, hogy nem nekem szólt. Ez ok, ezt tudtam, de...átkötés... hogyan is működik is ez?
Ha neki rossz kedve van, akkor azt csinál, amit akar? Úgy tapos a másik lelkébe, ahogy akar, mert neki szar kedve van? Mintha neki szabadna ezt neki!
Előbb is észre kellett volna vennem, de nem. Én idióta fasz...

Azóta kicsit elhatárolódtam tőle. Lehet jobb is, hogy most nem beszélgetünk. Kicsit kiszellőzik a fejemből a sok hülyeség???
Totálisan össze-vissza vagyok zavarodva. Ráadásul jobb is, hogy nem megyek a közelébe.
Emlékszel még...? Takarodj... állandóan ez visszhangzik a fejembe. Ha egyszer tudott ennyire kegyetlen lenni, akkor máskor is lesz.
Tori&Shadow
Kicsit sem egyértelmű, hogy két darabba vagyok szakadva, nem tudom minek higgyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése