Én nem ezt akartam

Hi guys!

 

Sokszor rontottam el dolgokat. Te jó ég, mennyiszer. Ez is pont olyan, mint a többi és tudom, hogy pont azokat a hibákat fogom elkövetni.

  Ahogy ültem a gépen előtt és a villogó kurzort bámultam, valamiért hatalmas szomorúság fogott el. Nem voltunk ennyire rosszban. Sőt hivatalosan nem is vesztünk össze, de mégis... ahogy alkalomadtán bánni tudott velem... amiket mondott, annyiszor bántott és minden bizonnyal én is bántottam őt. Azonban kettőnk közül én vagyok a nagyobb szamár: futok utána, mintha ő lenne az egyetlen személy az életemben, akit az igazi barátomnak mondhatnék. Pedig ez nem így van.

  Hivatalosan nem vesztünk össze, de azért elkezdett megint nem válaszolgatni. Idegesítő ám. Tudja, hogy idegesít és ezzel húzza az agyam, direkt csinálja, ami miatt csak még jobban neheztelek rá. Ez a végtelen spirál, pedig csak rosszabb és rosszabb lesz. 

  Nem akartam, hogy ez legyen a vége, de érezhetően mérges rám... a semmiért. Jó, neki nem semmi, de nekem igen. Én meg neheztelek rá... amiért... inkább hagyjuk. 

  Jobb ezt a témát nem birizgálni. Idióták vagyunk, amiért összebarátkoztunk, mert eléggé feltűnően nem tudunk egymással békében lenni. Két ellentétes személyiségről van szó. Az erősebb elnyomja a gyengébbet. Mindig így volt, mindenhol. Nem vagyok hajlandó jobban károsodni... még ennél jobban is. Elég nehéz lesz ez az évem enélkül is.

  Még decemberig hallgatom, hogy milyen borzalmas személy vagyok, csak azért, hogy bosszút álljon, aztán vége... örülnöm kéne neki, ugye? Nos, mazochista módon, nem örülök neki.

Toriorwho

Csak egy zsúfolt péntek

Hi guys!


  Húha. Tegnap... zsúfolt nap volt! Reggel alapból "jól" indult, hiszen szakadt az eső. Engem ez a természeti jelenség sosem hatott meg. Megint csak esernyő nélkül indultam el, reménykedve abban, hogy majd úgy is csillapodik. Persze nem így történt: mire kiértem a buszmegállóba már feladtam a reményt, hogy nem csurom vizesen érek be a suliba.
  Szerencsére összefutottam pár esernyős ismerőssel, azért pofátlan módon beálltam hozzájuk. Mondjuk a cipőm, így is beázott, de mindegy. Túléltem.
  Beérve a suliba nagyon jó kedvem volt. Nem tudom, miért. Indult azzal, hogy odajött egy csak és kicsit pöszén megkérdezte, hogy "ez a fekrény foglalt?" Az ezt követő három-négy órában pöszén beszéltem. Mindenki szarrá nevette magát.
  Tanítás után megajándékoztam magam egy csomag negróval. Vártam barátnőmre, aki kicsit (csupán 45 percet) késett.
  A furcsa ebben az, hogy én utoljára... azt hiszem karácsonykor láttam, vagy tavasszal. Na, a lényeg az, hogy mikor találkoztunk, akkor gyönyörű barna göndör haja volt. A göndör ugyan megmaradt, viszont, most csodálatos zöldes-kék árnyalatban pompázott a haja. Messziről meg sem ismertem!
  A sok késés miatt, csupán pár percet tudtunk beszélgetni, de az is jó volt. Remélem nemsokára megint találkozunk. Elköszöntünk, én meg rohantam fel a 3. emeletre: keringőpróbára. Bejutottunk, lecuccoltunk meg minden és kezdődött a próba. Kemény volt, viszont szerintem jól megy, annak ellenére, hogy Matt az két órás próbából másfelet az én szidásommal, korholásommal töltött.
  De nem baj, csinálja csak. Nem érdekel. Igaz, hogy nagyon-nagyon-nagyon szarul esett, de igyekeztem nem visszaszólni neki. Nagyjából sikerült. Aztán az utolsó fél órára abbahagyta...
  Próba után felhívtam Isaac-et, mert ugyan írt nekem facen, de mobilnet hiányában nem igen tudtam neki válaszolni! Beszéltünk, majd Adele-t is felhívtam, hogy én hazafele megyek, nem felé.
  Jó kislány módjára elmentem gyűlésre, ahol semmi nem volt. Isaac-kel beszélgettem meg hülyéskedtünk. Utána haza, majd megint vissza. Megnéztünk A Filmet.
  Meglepetés vendégnek ott volt JULES!!!!!!!!!!
  Annyira örültem! JUHU! Boldog voltam meg minden, nagyon keveset beszéltünk, de megölelgetett. Olyan furcsa, hogy már nincs itt... és a fáradtság is tett rá egy lapáttal: elsírtam magam. Örültem, hogy ott van, csak na... hiányzott.

Tori

Út a kiegyezéshez

Hi guys!

Hatalmas irónia, mivel a cím egyben a történelem esszémnek is pont ez a címe... HÚHA!
Amúgy, direkt ez a cím, mivel nagyon meglepő módon erről van szó. Ma... ahj, elegem van mindenből és mindenkiből.
Szóóóval, beszéltem Mattel... otthonról. A probléma, hogy szeretek készüléken keresztül megbeszélni dolgokat, mert van időm átgondolni, mit fogok reagálni. De nem fogom megúszni, mivel holnap elvileg megbeszéljük a dolgokat. Személyesen. Csodás. Úgy érzem bőgni fogok. Még nagyszerűbb...
De emellett jó kis nap volt. Ja, nem. Az osztályom kezd kiborítani, úgy amblok az egész banda. Majd valahogy túllépek felette. Vagy nem.
Igazából zavar, hogy elvileg mi hűdenagyon felnőttek vagyunk, de azért nem képesek felfogni, hogy ******** érettségizni fogunk nem most kéne **********. Ideges... 

Tori&Shadow

Jobb lenne mindenkinek

Hi guys!

  Nos. Hah, komolyan olyan egy idióta fene bolond vagyok! Annyira vak vagyok és ostoba. Mi a csudának vannak a szemeim, ha nem látok vele.
  Egyszerűen, amióta barátok vagyunk - legalább is az én részemről - őrülve. Egyik percben azt mesélem, milyen jót beszélgettünk erről-arról, a másikban meg arról morgolódom, hogy mennyire idióta. Elviselhetetlen vagyok és ezzel csak ártok mindenki másnak.
  Konkrétan a zokogás kerülget, ha arra gondolok, mekkora bajt okoztam magamnak és neki. Rossz döntések hada...
  A barátja akarok lenni, meg nem is. Biztos vagyok benne, hogy ezt már nem fogom tudni visszafordítani, de nem is akarom.

Tori

Jól eljátszottál velem?

Hi guys!

Már most tudom, hogy ezt a bejegyzést nem kéne közzé tennem, de igenis meg fogom tenni, mivel ez még mindig az én blogom és azt osztok meg rajta, amit én szeretnék. Tehát, előre is azt hiszem bocsánatot kérek, mert mostanában kicsit teledumálták a fejem és nem tudom minek higgyek.

Igazából... te jó... más téma... jelenlég még nem vagyok képes rá

Pár napja olyan furaaa minden. Először is ugye voltam Mattnél, ami tök jó volt. Aztán jött a hétfő, amikor is nagyjából leharapta a fejem, amiért én idióta, barom, hülye állat megkíséreltem kinyitni az ablakot. Erős irónia.
Konkrétan azt hittem a padot rám borítja... ha így folytatjuk, akkor nagyon csúnyán össze fogunk veszni. Érzem.
Ma annyi "kommunikáció" folyt le köztünk, hogy elordította magát a folyosó közepén, mert valami fennforgás volt egy szekrénnyel. Ennyi.
  Aztán óra előtt pofáztak, elég hangosan. Nem akartam odaszólni, hogy pofa súlyba, mert még a végén tényleg leszedi a fejem. Ophi megtette:
- Fiúk, kussoljatok már! - ordították osztálytársaimmal.
- Neked kuss! - mordult vissza Matt.
  Azt hittem rosszul hallok. Nem nekem szólt, ezt tudtam, de azért álljon meg a menet. Hátradőltem a székkel. Meg sem kellett szólalnom, Matt egyből rám nézett és közölte, hogy nem nekem szólt. Ez ok, ezt tudtam, de...átkötés... hogyan is működik is ez?
  Ha neki rossz kedve van, akkor azt csinál, amit akar? Úgy tapos a másik lelkébe, ahogy akar, mert neki szar kedve van? Mintha neki szabadna ezt neki!
  Előbb is észre kellett volna vennem, de nem. Én idióta fasz...
  Hétfőn barátnőmmel beszélgettem egy kicsit és ő annyira nem kedveli Mattet. Konkrétan szidta, vádolta azzal, hogy hazudott nekem amit egyenlőre nem akarok elhinni, azonban azóta valahogy nem kerek a dolog.
  Azóta kicsit elhatárolódtam tőle. Lehet jobb is, hogy most nem beszélgetünk. Kicsit kiszellőzik a fejemből a sok hülyeség???
Totálisan össze-vissza vagyok zavarodva. Ráadásul jobb is, hogy nem megyek a közelébe.
Emlékszel még...? Takarodj... állandóan ez visszhangzik a fejembe. Ha egyszer tudott ennyire kegyetlen lenni, akkor máskor is lesz.

Tori&Shadow

Kicsit sem egyértelmű, hogy két darabba vagyok szakadva, nem tudom minek higgyek. 

Visitor

Hi guys!

  A mai nap kellemesen alakult. Reggel, házi tüncibünci voltam - ne kérdezzétek miért -, de nem fog rendszeressé válni, mert nem volt valami nagy élmény. Megcsináltam, de bőven elég volt, egy jó időre. Jó, oké, nem szórakozom: ha kell megcsinálom.
  Tehát ma reggel porszívóztam, felmostam, mosogattam és még főztem is. Szűk óra alatt kész is voltam mindennel. Kicsit összezörrentünk Adele-lal, de igyekszem - már csak a téma miatt is - elsiklani a bökkenő felett.
  Aztán Hellánál tengtem-lengtem, majd onnan eljöttem és átmentem Matthez. Igen jól olvassátok. Végre játszhattam outlastot és Alice-t.

  Megpróbáltam segíteni neki egy tánclépésben, de alapból arra alig bírtam rávenni, hogy az ágyáról felkeljen. A telefonját elvettem, dobáltam a cuccaival, de nem hatotta meg. Nagyon sok észérv: gyere mááár hatására egyszer hagyta, hogy elmutogassam, meg csinálta velem, aztán megint feladta.
Nagyjából két, talán három órát töltöttem ott, aztán hazamentem. Kikísért a villamosig.
 Jó ki délután volt. Hazajöttem és megint csak mentem Hellához. Ott kicsit dumálgattunk, meg táncikáltam, aztán jöttem haza, mert hulla vagyok. Tegnap Mattel, csupán hajnali kettőig telefonáltunk... 

Tori&Shadow

Én egy olyan kedves ember vagyok

Hi guys!

  Nos, eléggé unalmas hetem volt az iskolában eddig. Szerdán az osztállyal próbáltunk megtanulni táncolni, nos... nem igazán sikerült jól, de mindegy. Valamiért az osztályom azt hiszi, hogy én egy olyan krumpliszsák módjára emelgethető alany vagyok. Így akaratom ellenére, de legalább jó emberhez beosztottak, mint emelgethetős lány. Mondanám, hogy örülök neki, de nekem ez már túl van a komfort zónámon. Tehát... izgulás van.
  Amúgy, volt egy kicsiny fennforgás a franciaórával, mert elvileg próbálnunk kellett volna valamilyen ruhákat, de a nők nem jöttek. Azonban mi elkéreckedtünk, de aztán nem jöttek és bonyolult nagyon. A vége az lett, hogy hárman beültünk franciára.
  Ja, aznap még volt Matt szülinapja. Vettem neki egy rakat rágót és beleraktam a dobozba, amiben még a tortájából kaptam. Visszaadtam neki a dobozt, hogy tessék visszahoztam a dobozod, boldog szülinapot, majd mentem órára... lyukas órára.. de mindegy... XD
  Kijött a teremből és megölelt. Kis aranyos.

Tori

Az első

Hi  guys!

Mesélnem kell nektek. Mostanában elég trehány vagyok, és nem viselem a szívemen a blog sorsát: ezt teljességgel az én hibám, hogy így elhanyagolom. Igyekszem mindezt pótolni.

  Pénteken megvolt az első keringőpróbám. Nekem tetszett.
  Izgultam, mert nem vagyok híres a táncolási tehetségemről és hajlandóságomról. Egyenesen tiltakozom, mikor táncolni hívnak. De ez jó volt. Mattel elbeszélgettünk, elhülyéskedtünk és maradjon kettőnk között: szerintem mi vagyunk az egyik legjobbak! A tanároknak nem kellett sok mindent kijavítaniuk!
  Volt pár rész, aminél kissé megijedtem:EMELÉS! Hát te jó ég. Először, a fiúk karjaira kellett felülnünk, az... húú.. hát kivert a víz... Aztán a tanárok kijelentéttek, hogy most akkor a fiők felkapják a lányokat és megpörgetik, egyszer.
  Nos, én még javában felkapják résznél tartottam, mikor Matt felkapott. Szívroham. Utálom, amikor csak így hirtelen felkapnak. Jóval többször pörgetett meg, mint kellett volna és a végén, még direkt össze is ütköztetett engem és az egyik osztálytársamat.
  Nevettem egy jót, meg minden. De, azért továbbra sem szimpatikus ez a felkapás. Ezt még szoknom kell.

Tori

Nekik többé már nem akarok az lenni

She does have my name
She'll never be the same
But she is not me

  Nos, kissé szokatlan indítás. Tudom, elmaradt a szokásos: Hi,guys! Mellesleg ebből szedtem ki, azonban a szám, és amire én gondoltam: nem ugyanaz. Totálisan másról van szó: nem arról, hogy kidobott a pasim és most más van a helyemen. DEHOGY!
  Itt arról van szó, hogy mennyire megváltoztam, megváltoztattak, csak azért, hogy megfeleljek egyes dolgoknak, embereknek, egy csoportnak. Te jó ég, mennyi mindent csináltam, miattuk, mert azt hittem az lesz jó.
  Hogy, mekkora egy befolyásolható, naiv kisgyerek voltam. Még egy kibaszott nevet is rám aggattak. Persze megszerettem és nincs vele bajom, mert tök menő nevem van. De nekik, nem akarok az lenni. Nem akarok nekik többé az lenni. Ő már nem én vagyok. Ő szívesen járt oda...

Torian Shadow

Érdekes

  Aznap emlékszem mosolyogva keltem. Minden rendben volt. Kikeltem az ágyamból és kibámultam az ablakomon. Sütött a nap és egyszerűen szívmelengető látvány volt, ahogy a narancssárgás fény megcsillant a zöld leveleken.
  Gyorsan felöltöztem és fogat mostam, s már rohantam is le a lépcsőn, mintha késésben lennék. Pedig idővel bőven rendelkeztem. Izgatottan kalapált a szívem, ha csak arra gondoltam, hogy elindulok. Berobogtam a konyhába és eltettem az aznapi reggelim és elkészítettem a szokásos limonádémat. Miután azzal is megvoltam  felhúztam a pulcsimat és az órámra bámultam: még van tizenöt percem.
- Jaj, ne - nyögtem, majd rácsavartam a kupakot az üvegre és a táskámhoz fordultam. A hűtőhöz léptem és egy joghurttal a kezemben csuktam vissza az ajtót. 
  Felsiettem az emeletre, vissza a belépőkártyámért, majd halkan leosontam. Anyuék még aludtak. Ismét leellenőriztem az órám és ideje volt cipőt húzni.
  Felkaptam a rongyos tornacipőmet és már indultam is. Az utcára érve bekapcsoltam a legújabb zenét, amit a telefonomra raktam, majd levettem a szemüvegem és napszemüveget biggyesztettem a helyére.
  Mosolyogva sétáltam végig a buszmegállóig a hideg ellenére.
  Felszálltam a buszra és a hátradőlve, behunyt szemmel hallgattam a zenét. Mikor átszálltam a metróra normális szemüvegre váltottam és olvasni kezdtem. Azonban sehogy sem tudtam figyelni a könyvre, egyre csak a találkozás járt a fejemben, így hát elraktam a könyvet és a telefonomat nyomkodtam egész úton. Mikor lekeveredtem a metróról már remegtek az ujjaim. Vannak reggelek, amikor már itt meglátom. Reménykedtem, azonban a szerencse nem az én oldalamon állt. A másik metró még be sem ért az állomásra.
  Leszegett fejjel az ütemet dobolva indultam fel a felszínre. Két rágót dobtam a mozgólépcsőn a számba és idegesen csattogtam. Hirtelen megpiszkálták a vállam. Egyből megugrottam és reménykedve fordultam meg. Kiderül, hogy a cipőfűzőm ki van kötődve és nem akarja a mögöttem lévő néni, hogy pofára essek. Kissé zavartan megköszöntem, majd gyorsan bekötöttem, mielőtt még le kellett volna lépni a mozgólépcsőről. 
  A levegőre kiérve egyből az orromra toltam a napszemüveget és beálltam a kereszteződés zebrájához: utáltam ezt a kereszteződést. Kettő felé lehetett menni és ha béna az ember akkor tíz percet szenved, hogy átjusson. Na, ma pont kifogtam a rossz oldalt. Unottan ácsorogtam a legelső sorban, miközben rágóztam és néztem az embereket, ahogy mennek át. Ott volt. 
  Élesen szívtam be a levegőt. Beletúrtam élénk kék hajamba és néztem: az emberek megérzik, ha nagyon nézik nem? Akármilyen meglepő de bevált. Megtorpant a járdára érve és hátranézett: de nem rám. Azt hittem leszúrom magam. Justint várta be. Ebben a percben viszont váltott az én lámpám és megindultam.
  Luke a nagy embertömegre nézett és ezáltal rám is. Elvigyorodtam és ő is visszamosolygott, azonban nem várt meg. Megállt bennem az ütő, aztán felment bennem a pumpa. Mély lélegzetekkel nyugtattam magam, miközben szedtem a lábam ezerrel. 
  A sulihoz érve majdnem beértem őket, de csak majdnem.
- Sziasztok - értem utol őket a szekrényeknél. Luke rám mosolygott és halkan köszönt, csak úgy, mitn Jake.
- Olaszotok lesz? - kérdeztem csevegve. Azt hittem megfojtom Luke-ot.
- Aha - mondta Justin.
- Akkor nekem spanyolom... jó tudni - mondtam, majd erőszakosan bevágtam a szekrényajtót, amire Luke felkapta a fejét. 
  Justin a szekrényben veszett el, így volt időm bemutatni Luke-nak.
- Kapd be - tátogtam, majd sértettem elvonultam.
- Jó órát - szólt utánam Justin.
- Köszi.
  Azt hittem felrobbanok, visszadugtam a fülemet és maxra állítottam a hangerőt. Így szerencsére senkit nem hallottam. Nehezteltem rá. Könyörgöm, tegnap lekapott, megbeszéltük, hogy jó rendben együtt vagyunk. 
  Egy darab osztálytársunk nem tudta... mármint az ő barátai... azt tudták, hogy nyáron egy melóhelyen voltunk: véletlen, de ennyi. Szégyell visszhangzott a fejembe. Már megint ez a probléma bukkant fel, csakúgy, mint eddigi barátságunk során. Elértem a spanyolteremhez és levágtam magamat a padra. A fél fülhallgatót kiszedtem a fülemből és a olvasni kezdtem.
  - Hella, keresnek - jött be az ajtón Dorothy. Felkaptam a fejem és kérdőn néztem rá: - Luke valami olyanról hadovál, hogy tegnap nála maradt a tollad... - vonta meg a vállát.
- Nála maradhat - legyintettem. Dühös voltam és nem akartam találkozni vele, mert akkor elküldöm a bús... mindegy. 
  Lehajtottam a fejem és ismét olvasni kezdtem.
- Itt a tollad - csapta a tollát az asztalra.
- Bocs, de nem ismerős - rá se néztem. Becsuktam a könyvet és a táskámba mélyesztettem.
- Gyere velem - mordult fel, mire mély lélegzetet véve felpattantam. 
Tori

Iskola

Hi guys!

I just hate it.
Így röviden ezt tudnám megosztani veletek az iskolás napokról. Utálom, mint a szart. Állandóan piszkálva vagyunk valamivel:

• szalagavató
• szalagtűzőruha
• táncpróba: keringő és osztálytánc
• tanulnivalók
• egyetem
• külföld?

És a többi... egyszerűen kikészít. Minden egyes nappal közelebb kerülök, ahhoz a retkes érettségihez, meg aztán az egyetemhez és választanom kell, pedig semmi kedvem hozzá. Tudom, hogy ez nem a legjobb hozzáállás, sőt! De én akkor is gyerek akarok maradni. Nem akarok ezzel foglalkozni.

Emellett minden rendben van. Mattel jól elbeszélgetünk, Isaac szintén. Csodás minden :)

Tori

Kezdődik

Hi guys!

Nos, elkezdődött az iskola. Hivatalosan is megnyitották azt a rohadék évet. Én hoztam a formám és bele-belekotyogtam a dolgokba. - Halljátok engem átbasztak! Én évzáróra jöttem! - Ó, srácok, itt nyílik mögöttünk a kapu! Szerintem akkor ez azt jelenti, hogy ennyi volt mehetünk haza És még ilyenek. Évnyitó után besereglettünk a kis termecskénkbe, leültünk meg minden. Azonnal jöttek az ilyen hülyeségek, hogy papír, amit alá kell írni és hasonlók. Aztán jött a kedvencem: a szalagavatós dolgok megbeszélése. Tánc, osztálytánc, oktatók, ruhák, anyám kínja... Nekem személy szerint már most elegem van a dologból. Fúj. Annyit szenvedünk.. és még mennyi minden van hátra. Mellesleg a mai nap még tűrhető volt. Nem tudom, hogy azért, mert reggel találkoztam a volt osztálytársammal... vagy mert én lettem elfogadóbb...

Tori