Hi guys!
Tudom! Tudom hihetetlenül régen írtam és esküszöm van rá mentségem. Először is, nem voltam otthon, mivel először a hegyekben voltam egy laza hétre. Aztán mentem Salty-ra: egy hét megint. Azt követően hazajöttem és arra eszméltem, hogy az egy hete elázott laptopom billentyűzete még mindig nem működik, csupán a touchpad tért magához. Had ne kelljen részleteznem mennyire voltam boldog.
És mire magamhoz tértem volna és kipihentem volna Saltyt, már mentettem le a gépemről a cuccokat, hogy vigye el a szerviz és pakoltam be, mivel ismét mentem el.
A tudat, hogy az összes barátodtól, több, mint 100 kilométerre vagy... nos néha megnyugtató. Főleg, ha a probléma otthon marad és nem követ téged. De a szerencse sajnos nincs az oldalamon. Jött utánam, csőstül. Egyre több ember mondta le a bulimat, ráadásul... ufff.. inkább ne beszéljünk erről...
Nos, mostanában ismét beszélgetek Mattel... konkrétan minden nap. Jól elvagyunk és tényleg szigorúan csak barátok vagyunk, szóval elégedett vagyok.
Kicsit tartok tőle, hogy mi lesz ha megint megyek a hegyekbe: ott lesz Ophi és Sebi is.. nem akarok balhét, mert pihenni akarok.
Mennem kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése