Back again

Hi guys!

Tudom! Tudom hihetetlenül régen írtam és esküszöm van rá mentségem. Először is, nem voltam otthon, mivel először a hegyekben voltam egy laza hétre. Aztán mentem Salty-ra: egy hét megint. Azt követően hazajöttem és arra eszméltem, hogy az egy hete elázott laptopom billentyűzete még mindig nem működik, csupán a touchpad tért magához. Had ne kelljen részleteznem mennyire voltam boldog.
És mire magamhoz tértem volna és kipihentem volna Saltyt, már mentettem le a gépemről  a cuccokat, hogy vigye el a szerviz és pakoltam be, mivel ismét mentem el.
A tudat, hogy az összes barátodtól, több, mint 100 kilométerre vagy... nos néha megnyugtató. Főleg, ha a probléma otthon marad és nem követ téged. De a szerencse sajnos nincs az oldalamon. Jött utánam, csőstül. Egyre több ember mondta le a bulimat, ráadásul... ufff.. inkább ne beszéljünk erről...
Nos, mostanában ismét beszélgetek Mattel... konkrétan minden nap. Jól elvagyunk és tényleg szigorúan csak barátok vagyunk, szóval elégedett vagyok.
Kicsit tartok tőle, hogy mi lesz ha megint megyek a hegyekbe: ott lesz Ophi és Sebi is.. nem akarok balhét, mert pihenni akarok.

Mennem kell...

AHA, tehát nem a várossal van a baj

Hi guys!

  Rájöttem, hogy az, hogy eljövök otthonról nem nagyon oldja meg a dolgokat, mert máshol is ugyanúgy van valami, ami elront mindent. Megint elhagytam a városomat és dolgozni jöttem. Nagyjából megérkeztem, egyből jött a hideg zuhany. Ophi jól elrontotta a kedvem és három napon át tartó utálatot váltott ki belőlem. Mind felé és drága Sebi felé.
  Mondjuk Sebire jelenleg is nagyon haragszom, mivel elég erősen bekavart. Így is alig beszéltem vele, mivel minden egyes pillanatban, amikor hozzám szólt leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy felpofozzam.
  Így nagyjából a három nap alatt annyit beszéltünk, mint máskor egy nap alatt... mintha annyira zavarna -.-
  Egyszer közöltem vele, hogy azért örülnék, ha nem okozna nekem galibát... de nagyon nem hatotta meg, ezért mostantól pont nem fog érdekelni. Még egyszer kell vele beszélnem, mert valamiért belekavart a dolgaimba. Aztán nagy ívben kerülni fogom. Mondjuk szerencsére nem fogunk sokat beszélni.
  Ma épp pihi van. Amúgy meg kb 12 órás meló van.. rohadt fárasztó, de imádom!

A tér

  Ahogy az utcán sétáltam szépnek, határozottnak éreztem magam. Azonban ebbe a nagyszerű érzésbe belerondított az arcomra kiülő szigor. Éreztem, hogy az egész környezetem felé szúrós, szigorú pillantást küldök. Pedig nem nekik szólt, egyáltalán nem nekik szólt.
  Átvágtam a kicsiny réten, majd helyet foglaltam egy fa tövébe kihelyezett ócska padon. Kissé rozoga volt, és össze-vissza volt firkálva. Azonban engem ez nem izgatott. Csak leültem a padra és a táskát magam mellé eresztettem. A telefonomat a kezembe vettem és azt kezdtem nyomkodni.
  Üres tekintettel néztem a posztom. Minek írtam? Eddig sose tettem meg. Most azonban úgy éreztem bárkit szívesen látnék, csak ne legyen a családom tagja. Megforgattam a szemem és kitöröltem az idióta "valaki jöjjön A térre" posztot.
  Végül a telefont a táskámba ejtettem és felnéztem az égre. A szél erősen tépte a fák lombjait, s attól tartottam, hogy talán ki is dönti majd, ha így folytatja. Végül tekintetemet elfordítottam a fákról és a hátam mögé pillantottam. Naivan azt vártam, hogy esetleg valaki megjelenik. De természetesen senki sem sétált az erre vezető kacskaringós ösvényen.
  Elkomorodva néztem le ujjaimra. A velem szemben terpeszkedő emeletes házak közül hangos nevetés ütötte meg a fülem. Valakik jönnek. Fáradtan sóhajtottam, majd felkaptam a táskám és elindultam az előbb szemlélt ösvényen.
  Mielőtt még teljesen eltűntem volna a térről megpillantottam a két ház között Aaron szőke fejét és felismertem jellegzetes testtartásáról... egy pillanatra megfagytam. Aaron sose járt még erre. Azonban hirtelen megjelent Lysa. A lány, aki mindig is nekem tett keresztbe.
  - Lysa. Dolgom van, kérlek. Nincs időm erre.
- Azt mondtad Itt van dolgod! Nincs itt senki - közölte a lány hangosan. Itt döntöttem úgy, hogy inkább lelépek.
  Végig siettem a kicsiny ösvényen. Közben megcsörrent a telefonom.
- Szia. Elindultam a tér felé. Elindulsz onnan felém. Középen találkozunk és utána meg sétálunk egy kicsit, rendben? - szólt bele Arya kedves, jókedvű hangján.
- Öhm. Persze... ugye nem a házak felöl jössz?
- De kettő perc és ott vagyok. Gyere arra, oké? - Csak bólintottam és letettem.
  Mély lélegzetet vettem és fintorogva, szemforgatva indultam vissza. Lesütöttem a szemem és bedugtam a fülembe a fülest. A fejemre rángattam a kapucnit és lehajtottam a fejem.
- Hella! - Azonnal meghallottam a nevem, amit kiléptem a fák közül. Szememet összeszorítva emeltem fel a fejem. Kirántottam a fülhallgatót és értetlen arcot próbáltam vágni.
- Ó, öm, Aaron? - zavart mosoly kúszott az arcomra, majd két puszival köszöntött.
- Kerestelek - suttogta, mielőtt elhúzódott.
- Á, szia Lysa! - néztem rá lenéző pillantással. A lány önelégülten elvigyorodott, majd intett.
- Hella... - szólt kimérten.
  - Örülök, hogy csak öt percet késtél... - szólt végül Aaron. A fiú felé fordultam, majd szégyenlősen elmosolyodtam.
- Bocsesz. Mehetünk? - kérdeztem. - Arya mindjárt itt van - mosolyogtam. A fiú bólintott, majd elköszönt Lysa-tól.
  - Menjünk - mondta nekem, majd elindultam. Lysa a másik irányba indult.
- Mit keresel itt? Honnan ismered ezt a helyet? - faggattam azonnal, mikor kellő távolságra jutottunk Lysa-tól. Aaron előszedte cigijét és megvonta vállát. Közben az utca végén megpillantottam Aryát.
- Sok mindent nem tudsz még - közölte, majd megvonta vállát.

Dolgok

Hi guys!

Kissé megint sikerült besokalnom. Eléggé idegesít itt minden. Visszajöttem Kispestre és egyszerűen megőrülök.

• Jules elmegy egy másik városba
• szenvedek a nyelvvizsgával
• szenvedek a barátaimmal
• közben volt egy jó kis vihar, ami miatt ma az egész délutánomat a tetőn töltöttem 
• és akkor még szenvedek azokkal, akiket elviszek magammal... 

Kissé elég sok minden piszkálja az agyam. Emellett, megint szembe talákoztam a szivecskémet zavaró emberrel... és pedig egyszerűen hátra akarom hagyni. Deee nem... mert miért is?

Bevallom őszintén zavar, hogy sehol sincs nyugtom. Mert odafent sem volt: kisebb féltékenykedés azért volt. Kikészítenek az ilyenek.

Legszívesebben bezárkóznék a szobámba és sose nyitnám ki az ajtót. De persze ezt sem tehetem... Nagyszerűen alakulnak a dolgok... tényleg.

Tori

OHm.... at home for a few weeks

Hi guys!

Nos, egy nagyon rövid időre otthon vagyok. Terveim szerint nagyon rövid időre. A vicces az, hogy csak pár napja vagyok otthon, de már elegem van az egész városból. Persze, szeretem csak egész évben itt vagyok. Elegem van belőle.
De sajnos muszáj volt hazajönnöm pár ügyet elintézni.