Inni jó! CSAK NEM HA ÉN TESZEM AZT

Hi guys!

  Tudtátok, hogy elmenni a barátnőddel este kikapcsolni tök hasznos dolog szociális szempontból. Nagyon csodálatos, amikor végre leülsz a barátnőddel, csak vele és őszintén beszéltek egymással és közben isztok pár kört. CSODÁS!

Szóval kezdtünk a belváros csodás Kálvin-terén, aztán átmentünk a fél városon, hogy a Jászai Mari téren kitáncoljuk magunkat, aztán össze-vissza bolyongtunk a városban: Oktogon és Rákóczi-tér. Közben alkoholtól ittasan a lélek legmélyebb bugyrait ontottuk ki magunktól.
  Szóval remek este lett belőle, de tényleg. Főleg, hogy hajnali hétkor értem haza utána.
  Azonban, egyetlen egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni a nagy kapkodásban.

Egy álom kipiálva

Hi guys!

  A napokban valóra váltottam/váltották az egyik álmomat és most ezt szeretném megosztani veletek.

  A sztori talán még júliusban indult el, amikor is szokásos Torian spontánsággal a vállamra vettem a kis táskámat és becsoszogtam szépen egy Ofotért (ez itt a reklám és szponzoráció helye SE) üzletbe és letámadtam egy nénit az én szerencsétlen, rosszul kommunikáló szájammal, hogy avasson be a kontaklencséhez jutás kalandos rejtelmeibe. Sajnálatomra, sokkal hosszadalmasabbra sikeredett, mint én azt szerettem volna, ugyanis most októberben kaptam kézhez az kis drágáimat (akár szószerint is lehet venni, hiszen nem negyed dolláros dologról van szó).
  Aznap azon nyomban be is pattintottam a dolgokat a szemembe és hülyegyerek vigyorral az arcomon néztem az öt évvel fiatalabb verziómra: szemüveg nélkül simán letagadhatok annyit. Majd ki is kaptam őket azzal a bölcs meglátással, hogy " Na hát akkor holnap reggel (4:30) majd ebben megyek dolgozni"
  Életem legrosszabb meglátása. Nem, nem megyünk kontaklencsében dolgozni egyből, főleg nem nyolc órás műszakot! Nem! Kőkemény három óra után elfogott a szédülés és bekértem magamat kasszába, hogy ne az egyik soron omoljak össze. Majd behozattam a szemüvegemet és cseréltünk.
  Lényeg a lényeg, hogy a héten megint kontaklencséztem. ( A nővéremnek kellett beletennie, mert hosszú körmöm van: nem gondolkodom...) És megkaptam életem legelső, igazi NAPSZEMÜVEGÉT!
  Csodálatos, kis darab és imádok napszemüvegezni! ÉLJEN!

Torian

pt 2.

Hi guys!

  Nos, úgy volt, hogy lesz egy második része az előző bejegyzésnek, de azt bizonyos okok miatt, úgy érzem jobb, ha nem fejezem be. El szeretném engedni, ezt a dolgot. Fájdalmas, szép és tanulságos volt. Sok új tapasztalattal jöttem ki belőle, és ez a lényeg.
  Ami történt megtörtént, de most már másik életet élek és éljen! Ennek örülök, jól érzem magamat a bőrömben. Már csak a munkahelyi problémáimat kellene megoldanom, de hát az még ennél is egy szövevényesebb dolog... és hogy teljesen őszinte legyek: talán nem is akarok én minden csomó kibogozója lenni.
  Csak sodródni szeretnék. Ennyi.

Torian