Hi guys!

  Mostanában megint gyülekeznek a bajok. Persze, nyilván egy csomóért én vagyok a felelős, de ennek ellenére is zavar, hogy vannak, léteznek, zavarnak és sírni tudnék, ha csak rágondolok. Eloise és a köztem virágzó barátság úgy tűnik kezd elhalni, elvirágozni. Kurvára szarul esik, pedig számítottak rá, pedig tudtam, hogy az újdonság varázsa hamar elmúlik és még ráadásul van más fajta újdonság is az életében. Egyértelmű, hogy sokkalta szívesebben foglalkozik vele, ezért nem kellene haragudnom. Nem kellene...
  Tudom, hogy önző dolog, tudom, csak mégis. Annyira meglengette előttem a remény újabb zászlaját, hogy ő nem akar senkit sem bántani és engem se, mert hogy a barátok sokkalta fontosabbak... annyiszor elmondta, annyiszor a fejembe gyömöszölte. De egész egyszerűen ugyanaz történik, mint az előző alkalmakkor, meg az előző alkalmakkor... mindig ugyanaz a fájdalom. Mindig belefutok, mindig hinni akarok és mindig el is hiszem. Mert még mindig ugyanolyan naiv vagyok.
  Na jó, az talán már nem. A napokban talán egy ehhez hasonlót elvágtam, de az is évek óta folyt. Rengeteg szép pillanata volt, de annál több időhúzás, bolondítás és satöbbi. Nem lesznek barátaim, úgy döntöttem, minek nekem azok. Nem vagyok az a típus, akinek barátai lennének. Nem tűrnek meg az emberek maguk mellett és én sem őket.

Tori

Brand new characters in my blog

Hi guys!

  Azt hiszem itt az ideje, hogy most már neveket adjak. Nem kevesebb, mint két szereplővel fog gazdagodni az életem. Legalább is úgy látom, hogy ők kettejükkel fog talán bővülni. Eloise és Chaol. Az utóbbi név ha esetleg ismerős, akkor valószínűleg te is olvastad, az Üvegtrón című könyvsorozatot, mint én.
  Na szóval, révén, hogy tegnapelőtt volt március tizenöt, ezért mi elmentünk kicsit kikapcsolni. Úgy indult, hogy társasozni megyünk, de az három óra kínos, akadozó beszélgetés és feszült csend után lekerült a listáról. Sikerült elvergődnünk onnan és szerencsére megúsztuk kisebb problémákkal, amikről nem akarok beszélni, mert bár nem engem érint, de eléggé kínos.
  Hármasban átvonultunk egy olcsó, ámde hangulatos kocsmába, ahol már sokkal jobban éreztük magunkat. Kicsit furcsa volt, mert nagyon nagyon régen ittam ekkora mennyiségű italt és főleg nem félig ismert emberek társaságában. Eloise nagyon kis édes, vele könnyebb dolgom volt, hiszen már nagyjából ismerem a reakcióit. Azonban Chaolt még egyáltalán nem ismerem. Eddig csak a távolból tudtunk egymás létezéséről és nem tudtuk eldönteni, hogy most akkor barát vagy ellenség.
  Most úgy tűnik barát. Kicsit beszélgettünk, nem sokat, mert hát én félős típus vagyok, nem tudok könnyen oldódni. Persze, alkohol mellett valahogy könnyebben ment... vannak közösebb érdeklődési köreink és tudunk róla beszélgetni, ami jó. Csak azért még mindig feszült valami, talán az is marad. Mindegy, egyelőre örülök, hogy van kikkel kimozdulni.

Tori