2017. szeptember 20., szerda

Őszidő

  Hi guys!


Most önállóskodom. Ugye mindig vannak időpontok az évben, amikor az ölembe pottyan az önálló élet kipróbálgatása. Mondhatnánk azt is, hogy ezek a napok a próbák, ha hosszabb idő, akkor főpróbák. Élvezetes a dolog, csak egy baj van vele, ami valószínűleg az időjárásra kenhető ( legalább is én arra kenem ): kicsit rossz kedvem van, amiért most egyedül vagyok. Viszont, ez nem csak az a nekem mindegy kivel legyek, hanem bizonyos emberek társaságára vágynék, akik nem érnek rá...

  De mellesleg, élvezem a dolgot. Az első éjszaka mindig nehéz, mert attól tartok hogy egy rabló rám töri az ajtót. Illetve egy családi házból átkerülni egy panelházba... a hangok emberek a hangok egyszerűen teljesen mások. Minden nyikordulást és ajtócsapkodást, a mosdók lehúzását, edénycsöröpölést... egészen konkrétan MINDENT!
  Szóval nagyon furcsa most a helyzet. Látom, hogy az unatkozásomat főzzél próbálom feloldani. De egyáltalán nem akarok átmenni, azokba az unatkozó nagymamákba, akik unalomból megsütik a fél világot és egy évnyi kenyér, kalács és bejgli meg van sütve. Nem, az nem én leszek. Sok minden nem történik mostanában. Éldegélek, munkát keresek, de persze senki sem reagál. Kicsit nyomaszt.

Tori

2017. szeptember 13., szerda

Biztos vagyok benne hogy velem van a baj

Hi guys!


A napokban történt, több mint valószínű, hogy nem igen hallottatok róla... de nekem muszáj beszélnem róla, mert voltam olyan hülye, hogy nem fordítottam el róla időben "vigyázó szemeimet" és annyira belemerültem már ebbe a dologba, hogy szétfeszít a düh és csalódottság.
  Köztudott információ, hogy elég erősen könyvmoly vagyok. Révén, hogy kicsit sem titkolt introvertált személyiség vagyok, ez talán nem is meglepő.
  Tehát akkor vegyünk engem. Képzeljük el, hogy van annyi agyam (ha már van ebookom), hogy mondjuk nem annyira vásárlok meg könyveket könyvesboltban. Vajon mit fogok csinálni? Csak nem PDF könyveket fogok vadászni a neten? DEHOGYNEM! Csak nem be fogok lépni facebookon ilyen csoportokba? De bizony. Csak nem felregisztrálok noname, piciny oldalakra, ahol könyvek vannak feltöltve. Pedig pont ezt tettem.
  Elárulom nektek ezekben a facebook csoportokban nagyjából - legalább is az magamból kiindulva - egyetlen egy szabály van. (Halkan megjegyezném, hogy számomra még ez sem létezett, mert nem tudtam róla, számomra ez valamilyen okból nem volt evidens, de mára már tudom és betartom..) Magyar írók könyveit nem lehet feltölteni, kérni, letölteni, birtokolni.
  Na már most, én erről sokáig nem tudtam. Sokáig nem is volt szükségem arra, hogy tudjak róla, mert igen kicsiny számban olvasok magyar műveket. Azonban tudásom frissült, amikor az egyik ilyen csoportot először csak archiválták, majd le is törölték, mert magyar könyvek voltak a feltöltött fájlok között. Na akkor tudtam, hogy ilyet nem szabad.

  Na, de miért is beszélek én erről? Sajnálom a körítés kell, hogy érthető - ne adj isten átérezhető - legyen a dolog.

  A vihar - természetesen képtelesen szólva - két napja kezdődött azt hiszem, azaz 2017.09.11.-én. Eleinte csak kaptam sorra az értesítéseket, hogy a PDF fájlos csoportok adminjai zárt csoportokat alakítanak ki. Senki sem indokolta meg a dolgot, szóval túlzottan nem zavartattam meg. Ez a minimális változás még nem rengeti meg a világomat.
 Azonban tegnap estig már történtek dolgok - meglepő módon nem értesültem róla, mert épp kimozdultam a városba - bezárt, avagy archiváltak legalább két csoportot, aminek a tagja vagyok. A megmaradt négyből kettőben azóta is folyamatosan megy a hisztériázás. Tehát a hat csoportomból kettő off. A másik kettő olyan okos adminnal/ adminokkal rendelkeznek, hogy zárt csoportot alakítottak ki, a név, borító nem utal, hogy bármiféle köze lenne a könyvekhez. Érdekes módon, az a kettő probléma nélkül működik.
  Azonban abban a bizonyos kettőben FOLYAMATOSAN érkeznek a posztok. Nem, nem arról van szó, hogy te jó ég, hogy oldjuk meg a problémát, hogy ne zárjanak be minket. Egyáltalán nem erről van szó - bár ez szerintem nem meglepő.
  Folyamatos mocskolódásról van szó. Tömény, cenzúrázatlan rosszindulat. Egy több ezer fős csoportról van szó. Másodpercenként érkeznek a stalker szagú kommentek: nézzétek, lekövettem az XY-t és ezt írta ki, kis köcsög! illetve Ő volt aki jelentgeti a csoportot, jelentsétek facen és akkor nem tudja használni a facebookját. és a személyes kedvencem: Ez és ez az író áll a háttérben, muhahaha leszázalékoltam moly.hu-n a könyvét, muhahaha jelentettem, soha se fogok olvasni tőle. Nem ér egy fabadkát a könyve blablabla.
 
  Kérdem én, kevéske élettapasztalatommal, egyszem érettségimmel: Ha valaki bosszúból ilyet csinál (jelenti a felhasználót, hogy ne használhassa a facebookját) akkor mennyiben jobb ember, mint akivel ezt csinálja? Miért kell ennyire bosszúszomjasnak lenni? Miért nem a megoldáson töri a fejét, miért nem kezd el "gyűjtögetni"?
  Ez a baj az emberekkel. ( Nem általánosítok, hanem az ilyen rosszindulatú emberekről beszélek) Nem tudják elengedni a sérelmeiket és a harag addig dolgozik bennük, amíg megsokszorozva vissza nem fizetik azt a "fájdalmat" amit kaptak.
  Nekem, a kis naiv lelkemmel, ezt fáj látni, olvasni, átélni. Nem akarom megérteni, elfogadni ezt a mértékű romlottságot.

  És vigyázat még mindig nem ért véget a bejegyzés. Képzeljétek el, annak ellenére, hogy ebookot használok. Könyveket is vásárolok. Nem, nem kötelező olvasmányokat - azt pl soha életemben nem vettem -, hanem könyveket, amik annyira fontosak és értékesek számomra, hogy akarom a kézzel fogható jelenlétüket a polcomon. Jelenleg tervben van alsóhangon 4 könyv megvásárlása. Egy könyv - mostanában sajnos nő az áruk - 3000-3500 forint. Nem feltétlen fogom arra költeni a pénzem, amikor nem bővelkedem benne.
  Tehát, én azt mondom, hogy mindenki a saját lelkiismeretére csinálja, amit csinál. Igen, vannak lelketlen emberek, akik ha lehet az egész világon mindent ingyen letöltenének, de vannak még jó emberek is, erről ne feledkezzünk meg.

Tori

2017. szeptember 10., vasárnap

Nyugodalmasabb problémák

Hi guys!

  Átlendültem a holtponton, azt hiszem... most megint egy csendesebb problémákkal kell megküzdenem, mint például álláskeresés és a maradék pénzem beosztása a fizetésem érkezéséig, ami egyelőre ugye beláthatatlan. Kicsit csalódott vagyok, amiért nem hívtak vissza, de még nem vagyok elkeseredett.
  Úgy érzem, hogy ez a probléma, ugyan nagy és sok rosszat hozhat a nyakamba, mert egy picikét meg vagyok rekedve, de nem olyan katasztrofális még. Persze egy hónap múlva, ha mondjuk nem változik a helyzet, akkor már lehet kétségbeesett leszek. Remélhetőleg, addigra már lesz valamim.
  Oké, most hogy belegondoltam, egész konkrétan kétségbeestem. Jaj, mit hoztam a fejemre.
  Rossz érzés nagyon, holnap minden egyetemista felkel és iskolába megy. Én nem. Tudjátok ez mennyire frusztrál? Eléggé!

Tori