Nightmare

Hi guys!

  Tudjátok mi egy főiskolás rémálma? Na most megtudhatjátok tőlem, mert én éppenséggel átélem.

 Kezdődött olyan rémhírekkel, hogy anyagilag rosszul állnak a dolgok. Aztán, hogy a fűtés nem indult be időben, nem szerelték meg. Aztán megtudtuk, hogy hightech fejlesztésekre valamiért van pénz, csak épp a fűtésre, vagy mondjuk az épület kicsinosítására nincs. Meg ilyen apróságokkal.
  Tudjátok, olyan kézzel megfoghatatlan, felületesen nézve a dolgokat észre sem vehető dolog, amiket utólag az ember nagyon könnyen kiszúr, hiszen utólag mindenki nagyon okos tud lenni.

  Aztán egészen pontosan, életed első vizsgaidőszaka előtt két héttel, egyik napról a másikra, csak úgy kirúgják az iskola egész Tanulmányi Osztályát. Kaptunk a volt csapattól egy búcsúlevelet: A TO megszűnt létezni. Ráadásul a karbantartókat is kirúgták, a portásoktól is szépen lassan megválunk.
  Reggel, amikor megkaptam a hírt, még félvállról vettem a dolgot, hogy minden rendben lesz. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy azzal, hogy a TO megszűnt.... az iskola szívét szüntették meg... mondhatni. A test pár percig még él, miután a szív leáll... de csak pár percig.
  Szóval a következő eszembe ötlő kérdés azóta is dübörög a fejemben: Mitévő legyek most? Maradhatok a süllyedő hajón, de ahogy telik az idő, egyre több dolog kerül napfényre. Egyre inkább azt érzem, hogy süllyed a hajó és már körülölel a víz. Ideje meglépnem.
  Tehát, nagyjából 24 órája kattogok, hogy mihez kezdjek magammal? Hát mit tehetnék, újrakezdem! Elmegyek dolgozni, tudok is hova menni! Az angolt felnyomom a lehető legmagasabb szintre: azaz felsőfokú/ szakmai nyelvvizsga megszerzése, természetesen angol nyelven. Na már most ezt félév alatt talán el tudom érni, amíg "otthon" vagyok. Minél több időm van arra, hogy nyelvet tanuljak annál jobb. A diplomához úgyis KÖTELEZŐ, tehát rosszul nem járhatok vele. Találtam embert is, akinél tanulhatok szóval reménykedem.
  Aztán 2017 szeptemberben újrapróbálkozom a felsőoktatással, csak épp más területen. Ezt a területet kell megtalálnom nekem ebben a pár hónapban, aztán jelentkezni, aztán pedig, nyelv, nyelv, nyelv.
  Remélhetőleg senkivel sem történik meg, de minél hamarabb meg kell oldani az ilyen problémákat és minél hamarabb ki kell dolgozni egy b tervet, hogy ne járjatok úgy mint én.

Tori

Shit just happens

Hi guys!

  Nos, tudom hogy mostanában ritkábban írok, de eléggé elfoglalt vagyok, ahhoz, hogy ne tudjak blogot írni.
  Szóval, milyen volt az elmúlt 7 nap, amíg nem voltam. Hát amúgy nem sok minden történt. Megkaptam életem második ötös jegyét, szóval eddig jeles teljesítménnyel operálok a főiskolán. Szóval büszke vagyok magamra, mint állat. Az előző hetem amúgy nagyon laza volt... mármint, így iskolába bejárás szempontjából.
  Kedden nem mentem be, mert mentem dolgozni. Jaj, nagyon jó volt! Csabi hozott nekem csokit, meg puffasztott rizst is rám akart sózni, meg gumicukor hamburgert is kaptam tőle. Egy csomó felismertek és nem értették, hogy miért én vagyok. Tök jól elbeszélgettem egy pasassal, aki később még baklavát (nem tudom, hogy kell írni) is hozott nekem, meg bejelölt facebookon, hogy szóljak amikor jövök, mert akkor hoz nekem csokit (kicsit wierd). A főnököm hozott még energiaitalt, amit kénytelen voltam meginni. A para csak az volt, hogy aznap az már a második energiaital volt és NAGYON rosszul lettem tőle.  Tehát a metrón konkrétan ájuldoztam. De túléltem. Illetve a fenti bérleményben szőnyeget tettek le, és ott üvegfal van, ahova tökéletes felláttam. Onnan mutogatott nekem le az egyik itt dolgozó, meg én neki fel. Vicces volt.
  Szóval, jó keddem volt. Aztán szerdán nem volt suli, ezért nem mentem be. Csütörtökön bementem, az utolsó órám utolsó felét ellógtam, mert egyszerűen nem izgatott a dolog. Megtudtam, hogy elmarad pénteken egy órám, ezért pénteken be se mentem. Szóval nagyon laza lett ez a hetem, aminek nagyon örültem.
   Csütörtök este átmentem Hellához. Igen. Egész jó volt, beszélgettünk kicsit, aztán nekem mennem kellett Matt elé, mert végzett, és mentünk együtt haza.


Tori

Sweet nothings

Hi guys!

  Egyre jobban érzem magam és egyre határozottabban megvan a helyem az iskolában. Azt hittem, hogy a gimi után lehetetlen, hogy valami normális közegbe kerüljek és ne adj isten tényleg jól érezzem magam... de ez a fősuli nagyon tetszik.
  Igen, messze van: korán kell kelni és későn érek haza.
  Igen, sok vizsgatárgyam van.
  De ennek ellenére sokkal jobban érzem magam, mint amúgy eddig bármelyik iskolában. Szóval, csillagos ötös Apor. Már csak az lenne egy külön élmény, ha mondjuk.... nem buknék semmiből... XD
  Mellesleg pont ma vagyunk 11 hónapja együtt Mattel és vagy ezért, vagy csak úgy ma különleges kedvességgel keltett fel. Még reggelit is csinált nekem, bár azt inkább azért csinálta meg, mert látta, hogy egyenlőre életképtelen vagyok. Kis aranyos volt :3
  Amúgy meg találtam magamnak egy NAGYON jó játékot. Crossacks 3 a neve... hát gyerekek, elvagyok vele mint a befőtt. Észre se veszem, hogy eltelt X óra, csak játszom.

Tori

Beszámoló egy tapintatlan emberről

Hi guys!

  Most, hogy kész vagyok Lia ajándékával, elmesélném, hogy milyen is volt a bulija. Csak azért mentem el, mert ő megérdemli és úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy olyan emberek is ott lesznek, akikkel nem akarok találkozni.
  Szóval elmentem Lia miatt. Alapból fél óra késéssel indítottak az emberek, amitől egyből rosszabb kedvem lett. Leültünk és vártunk a többiekre. Komolyan mondom, akkor éreztem magam a legjobban az este. Illetve, amikor egy barátnőmmel beszélgettem a Gyilkos elmékről, meg a Dr. Strange-ről. De igazából, nem élveztem annyira a dolgot.
  Ha valakit hibáztatni akarnék ( és igazából nagyon is akarok), akkor Erik lenne a célkeresztben ( és ő is van ott). Az a fajta tapintatlanság, amit velem szemben gyakorolt... számomra tűrhetetlen. Lehet, hogy irányába kisebb a tolerancia szintem, mint bármi más irányába, de nem érdekel.
  Eleinte még csak nagyon próbálkozott beszélgetni velem. Ami meglehetősen nevetséges volt, mert én egyértelműen nem akartam vele kommunikációt folytatni. Aztán jött az első megbotránkoztató kérdés:
- Nem akarsz hittanra járni? - hangzott el a kérdés. Innentől már tudtam, hogy nem lesz pozitív vége az estének. Egyszerűen megráztam a fejem és közöltem, hogy nem. Nem indokoltam és nagyon reméltem, hogy tárgytalan a téma és nem fogok semmiféle indokot adni rá.
  Több, mint egy éve nem járok, igazán elfogadhatná a dolgot. De úgy tűnik, hogy nem sikerült. Pár perccel később, néhány nevetséges kérdés után megint elővette a témát:
- Miért nem akarsz járni?
  Elfogott a pulykaméreg, az értetlensége miatt, de minden hidegvéremet összeszedve csak annyi válaszoltam neki, hogy "Lia miatt vagyunk itt, őt ünnepeljük, ez pedig nem a legmegfelelőbb hely, hogy ezt megvitassuk." Vagy valami ilyesmi. Ezután végleg befordultam magamba és még a mosolygás sem ment valami könnyen.
  Nem csoda, hogy hamar leléptem és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam Liával valóban együtt ünnepelni, de Erik annyira feldühített, hogy képtelen voltam viselkedni.
  Ezek után napokig magamban dühöngtem és komor arccal bámultam ki a fejemből. Lassan megszabadulok a dühömtől és még a gondolattól is.

Tori

Szülinapi bejegyezés

Hi guys!

  Mivel ma van Lia születésnapja, ezért mindenképpen ma akarom megcsinálni a dolgot, és mivel ma pont elküldte Lia az adott anyagot, ezért ha bele gebedek is megcsinálom, mert ma van a szülinapja és így olyan, mintha nem késtem volna semmit sem!!!!
  Tehát következzen az egyedi, egyetlen, utánozhatatlan és első-utolsó kritikaírás az én személyes Acer laptop billentyűmből. Még nem olvastam bele semmibe se, de előre figyelmeztetek mindenkit - leginkább téged Lia - hogy őszinte leszek.
Tehát kezdjünk hozzá.
 

•   Elősorban hangsúlyoznám, hogy Lia nagyon megnehezítette a dolgomat, mert érdekes formátumba küldte el nekem. Valójában ez nem Lia hibája, hanem valószínűleg az Word-é, szóval.. az első észrevételem a furcsa formátum és a szöveg és párbeszédek furcsa beosztása  és jelölése. De ilyen valószínűleg a Word is simán művel. 
•   Következő észrevétel az írásjelek. Lehet, hogy csak az én szememet böki, de amikor sima párbeszédet írunk le, tehát egy:
  "- Hol vagy?"  így írjuk le könyörgöm, ne pedig megtoldva plusz x darab írásjellel, mert helyesírásilag nem helyes és engem például nagyon ingerel. Ha egy SMS-ben írja ezt valaki, az abszolút oké, mert ugye a szereplő simán írhatja ezt, de te mint az író, ilyenekre figyelj. 
•   Az indítás jó. A főszereplőnk Celeste problémái abszolút a valóságban is helytállnak és simán megtörténhetnek. Tehát nem arról szól a sztori, hogy hirtelen ő lett a kiválasztott és neki kell megmentenie az egész világot, amit valljunk be: elég sokszor olvastunk már. Nem ő a szenvedő alany, aki mondhatni tehetetlen és ez jó. Nem egy gyenge jellem, akit mindenki megsajnál és jaj szegény. Ő tehetetlen és ezért sajnáljuk, nem azért mert folyamatosan nyávog.
   Az is tetszik, hogy a nem csak Celeste saját világában vannak bajok: szakítás Jake-kel satöbbi, hanem kicsit nagyobb körökben is. Tehát nem egy tipikus: jaj nekem rossz és amúgy a szüleim gondtalanul élnek és minden jó és segítenek, hanem ott is megjelennek a problémák, még hozzá nem is kicsik. 
•   Ross karaktere tetszik, bár szerintem lehetne nyugodtan még pimaszabb és még felháborítóbb, akassza csak ki nyugodtan Celestét. Gondolatai inkább keringjenek a srácon, mintsem az anyján, meg az idegbeteg hozzátartozókon. Jaj igen, a Rio-ba jutás érdekes fordulat volt és tetszett. És kicsit furcsa ez a "balladai homály" a szülők meg a válás révén. De tetszik, nyugodtan lehet különböző kínok között tartani az olvasót, hagy szenvedjen.  
•   Kettejük kapcsolatának... "rózsás szerelmük" egészen furcsán alakul ki... nekem kicsit olyan tipikus, hogy "jaj leittam magam és rád vetettem magam és nem is tudtam róla", de persze megvannak az előnyei és maga pikáns részei, de én ez a rész számomra kicsit kifogásolható. De még emellett is megvannak az alkohol mámorban úszó részek örömei, például, hogy nyugodtan lehet szidni a bunkó, anyáskodó Rosst. Jó tanács kicsit jobban építs a kapcsolatukra, több közös jelenet, csak annyi, hogy: egészen hajnalig beszélgettünk vagy, hogy és ezután rengeteg minden bevallottam neki a múltamról. Ilyeneket írj bele, hogy az olvasó tudja, hogy igen, csipkelődnek itt ezek ketten, de attól még tudnak komoly és mély dolgokról beszélni, ami később működteti a kapcsolatukat... ha lesz. XD
•   Továbbra is agycsigázó elem a "szülők" vitája. Carig személye nekem homályos és nem értem a cselekedeteit, meg hogy egyáltalán hogy alakult ki ez az egész, de gondolom ezt szánt szándékkal tetted és ahogy tisztázod a helyzetet az is nagyon jó és világos. Egyedi vonás, hogy valaki végre nem azon problémázik, hogy "Jaj, most melyik pasit válasszam?" Amiért hatalmas mosolygós plusz pontok járnak. 
•    Viszont kicsit bővebben is nyilatkozhatnál a bandaháborúról, illetve kicsit lassabb mértékben haladni, mivel én a végére már abszolút belezavarodtam a dologba. Nagyon pozitív, hogy ennyire élénk a fantáziád és egyszerre ennyi mindenre tudsz koncentrálni, de az ilyet lassan kell bevezetni, mondjuk egy nagyon szájbarágós beszélgetés Celeste-tel, vagy valami. 

  Szóval, ez egy nagyon jó ötleteteken alapuló történet, mert mint többször is mondtam, nem egy mindennapos, unalmas, lapos szerelmi háromszögbe csöppen bele az ember, hanem egy igen izgalmas témába. Itt a szerelmi kapcsolat csak velejárója (legalább is szerintem) az eseményeknek, ami meg szerintem csodálatos, mert én az ilyen szerelmeket tartom nagyra.

  Nagyon jó a sztori, de figyelj oda rá, mert könnyen belegabalyodhatsz. Kitartást hozzá, mert már rengeteg mindenre kell odafigyelned, mert rengeteg minden információt osztottál meg a történetben, amiket be kell majd tartani. Szóval hajrá. Nagy izgalmakat tudsz még ebből kihozni, ha folytatod (és remélem, hogy folytatod).

  Több probléma van viszont azzal, hogy hogyan is kínálod fel ezt a sztorid. Nálam többek között, az első rosta a kinézet: mennyire van igényesen megszerkesztve, szóval erre nagyon figyelj. De ez könnyen kiküszöbölhető egy Worddel, mert szimplán beállítod a bekezdésnél a dolgokat és onnantól kacagva azt csinálsz amit akarsz.

  Tehát kitartást ehhez a történethez és remélem, hogy idővel be tudod majd fejezni.

#44 is DONE (legalább is remélem)

Tori

NOS, ennek nem ilyennek kellene lennie, de mindegy #44

Hi guys!

  Ez a poszt alapjáraton nem sok embernek lesz érdekes, mert... mert ezt egy születésnapi ajándéknak szánom/szántam volna. Lia szülinapjára akartam írni neki egy kritikát, szóval... mondanám, hogy vágjunk bele, de nem jött össze a dolog, mert újra akartam olvasni blogot hozzá, azonban NEM ELÉRHETŐ.
 

Hogy miért akartam neki kritikát írni? Lia - azt hiszem tavaly - elkezdett egy kihívást, amiben két kitétel is van a blogjára tekintve, amit teljesítenie kell. Az egyik, hogy befejezze a blogot - nos ebben nem tudok segíteni -, a másik a 44-es sorszámú, hogy kritikát írni rá.
  Úgy gondoltam, hogy majd itt fogom posztolni és mivel ma ünneplik a többiekkel a szülinapját gondoltam kis sunyin odacsúsztatok elé egy borítékot, amit csak otthon nyithatna ki, amiben csak egy URL cím lenne.. és pont ezt a posztot nyitná meg. Milyen menő lenne, nem?
  Szerintem ez egy tök tuti ötlet lett volna, csak persze nem sikerült megvalósítani. A történetre csak nagyjából emlékszem, mert nagyon régen olvastam és azóta volt pár dolog, ami sajnos kiszorította az elmémből a sztorit.
  Minimális elégtételt adhatok csak: Nálam három fajta sztori van ( legyen az blog, könyv, anyámkínja):

1. Amit elkezdek olvasni, mert el akarom olvasni, mert tudom, hogy izgalmas ( Pak Jamni - Élni akartam, Jane Austen - Büszkeség és balítélet)
2. Elkezdem olvasni csak úgy random és belebolondulok és nem teszem le ( Lia blogja)
3. Kötelezők, amiket tuti utálni fogok, de elolvasom, mert kötelező, meg amúgy is eleve utálom, mert kötelező ( Lépések a siker felé - Rostás Rita)

Ritka nálam, hogy egy blogra rákattantok, kivéve, ha céltudatosan keresek egy adott témára. Tehát, ha valaki véletlenül itt egy Mazu runner témájú, Newt középpontban lévő sztorit ír.. nyugodtan jelezze, nem vetem meg.

  Lényeg a lényeg. Lia blogját szerettem. Szegénykém megakadt egy ponton és nem tudott tovább menni, pedig nem egy lapos résznél, vagy valami. Szomorú, de remélem, azért majd valamikor kibocsájtja számomra a blog tartalmát, hogy valóban írhassak egy helytálló kritikát a dologról.

  A sztori izgalmas volt és egészen egyedi - nem volt benne 1D, Justin Bieber, nem tipikus iskolai szerelem meg anyám kínja - ami már megérdemel egy pirospontot. Többek között azért, mert én például fanficeket tudok írni csak. Egy vadi új plot kitalálása nehéz, tehát én... jelenleg is egy adott világban, adott történések közé viszem be a saját sztorimat. 

  Liának szerencsére ez sikerült. Emlékszem pár részre, ami számomra homályos volt, de ezekben nem vagyok biztos, mert tényleg rég volt.

  Szóval, annyit tudok kínálni most, hogy ha Lia lesz olyan cuki és elküldi a fejezeteket, akkor késve ugyan, de írok neki egy kritikát, mert most csak ennyit tudok felkínálni. De azért én itt is szeretnék boldog születésnapot kívánni neked drága, Lia!

Tori

Egész hetes bosszantás

Hi guys!

  Eléggé kiakasztott az egyik tanárom a héten. Volt egy igen "kellemes" megjegyzése irányomba. Azóta háborús helyzetben állunk egymással. Legalább is a részemről. Nem valami kedves az a tanár és nem valami szimpatikus személy. A végső löket az volt, hogy valóban háborút hirdessek ellene, az volt, hogy nem csak hogy elvárta, hogy a péntek estémet beáldozzam, a hülye előadás miatt, amit talált és őt érdekelt. De az a nő rossz időpontot adott meg és ezért késve mentünk be. Sült le a képemről a bőr. Alig volt negyvenöt perc az előadás, ráadásul nem értettem egyet az előadóval több pontban sem.
  Szóval nagyon kellemes, vidám hetem volt... -.-, csak épp már az idegösszeomlás szélén állok, csak ha arra a tanárra gondolok. És sajnos még van jó pár órám azzal a tanárral, szóval... nincs semmi esélyem, hogy ne kergessen az őrületbe.

Tori

Hogy megy tönkre az első nap szünet után

Hi guys!
 
  Én tényleg mindent megtettem, hogy rendben legyen. Vittem magammal kaját, megmostam szépen a hajam, rétegesen öltöztem. Egyszerűen mindent megtettem annak érdekében, hogy semmi gáz ne legyen. Erre nesze nekem fogjam meg jól...
  Minden a Szoc. gondoskodás órán kezdődött, amikor iszonyúan elkezdett fájni a jobb halántékom. De valami irdatlanul, tehát ennyire még nem fájt soha. Így úgy döntöttem, hogy inkább otthon vészelem át a "mindenkit meg fogok ölni, mert hangosak vagytok és idegesítőek rohamot". Haza is indultam, persze rosszabb lett. Lassan bejött a hányinger, meg a fényérzékenység, aminél kezdett "bűzleni" a dolog.
  Hamar rájöttem, hogy nekem amúgy gecire migrénem van ám, nem pedig csak egy mezei fejfájásom. A problémához hozzátársult, hogy a vonaton állandó zaj volt, valami légszűrő folyamatosan zörgött, de mintha a dobhártyámat akarta volna kilyukasztani. Aztán a busz a lehető legtöbb piros lámpát fogta is és állandóan satuféket nyomott, tehát egy időzített bombaként értem haza.
  Feküdtem a vaksötétben egy két és fél órát és máris jobban éreztem magam. Nem az igazi, de legalább, már nincsenek tömeggyilkos ötleteim.

Tori

Hevesen őszi szünet van

Hi guys!

 Ezen a héten szabad vagyok, mint a kismadár, mert őszi szünetem van. Hatalmas meglepetésemre, szerintem eddig ez életem egyik leghangulatosabb őszi szünete, már jó hosszú ideje. Végre nem otthon ücsörgök meg unatkozom. Hanem kicsit hangulatosabban telik az idő és ez csodás érzés. Már csak az, ha átmegyek Matthez, jobb, mint otthon ülni.
 

Amúgy észbontó felfedezésre tettem szert - akaratom ellenére -, amit muszáj megosztanom veletek. Az alap helyzet az, hogy többnyire én mászkálok át Matthez. A héten ő jött át hozzám és rájöttem, hogy miért nem működik ez a verzió: mert az a szerencsés alvás közben elfoglalja az egész ágyat és hozzányom a hideg falhoz, vagy lelök az ágyról! Megosztanám veletek, hogy így eléggé nehéz aludni. Az éjszaka közepén annyira felhúztam magam azon, hogy a falnak nyom, hogy kis híján lerúgtam az ágyról. Szóval, inkább mászkálok át én, csak ne kelljen még egy éjszakát úgy eltöltenem, hogy a jég hideg falhoz passzíroz.
  Mellesleg tényleg kellemesen telik a szünetem. Hétfőn túrázni mentem Jules társaságában. Tök jó volt, nagyon jót beszélgettünk. Kedden moziban voltam Mattel és a családjával - halkan megjegyzem, hogy halálra untam magam az Inferno című filmen - és elvileg a héten még megnézzük Mattel a Dr. Strange-t és nagyon rá szeretném venni Rosemary-t és Rick-et, hogy fussunk össze, mert jó lenne.
  Ja és pénteken valószínűleg temető járat lesz, révén, hogy most volt Halottak napja és apa akkor van otthon, tehát valószínűleg, megyünk vidékre. Illetve délután még az unokahúgomat fogom furikázni a táncpróbájára, meg onnan vissza. Szóval egészen kellemes kis szünet elé nézek, főleg hogy még tanulni is kell. De tetszik, sokkal jobb, mint az eddigiek.
  Remélem nektek is jól telt/telik az őszi szünet és remélem, hogy ti nem vagytok olyan hülye barmok, mint a sok másik, hogy jaaaajjjjj máshol beöltöznek, akkor majd mi is.

Tori