Nem tudom ki nézi meg mindig a bejegyzés időpontját, de most szeretném kiemelni: 6:10! Ez tudjátok mit jelent? Azt hogy én már olyan fél öt óta fenn vagyok, forgolódtam már egy kicsikét, szenvedgéltem egy kicsikét, még anyuval is beszélgettem és unalmamban és kínomban bekapcsoltam már a laptopom is. Szerintetek mennyire gáz a helyzet? A legviccesebb az, hogy ilyenkor még mindenki bőszen alszik... és még beszélgetni sincs kivel.
Mellesleg miért vagyok fenn? És miért beszélgettem anyuval és miért nem próbáltam visszaaludni (mint a rendes emberek)? Nos, van egy igazán izgalmas dolog jelenleg az életemben. Felkeltem tegnap olyan nyolc körül olyan egetverő, megbotránkoztató éles fájdalommal a jobb oldalamban és a köldököm alatt, hogy kihúzni azóta nem nagyon húztam ki magamat. A vicc az, hogy ez tegnap volt és nekem még ma is fáj a jobb oldalam.
A tegnapi napom folyamán magamba tömtem pár(négy) gyógyszert: nospa, cataflán, nurofen, és valami kék nagy bogyó, aminek nem tudom a nevét, valami a betűs. Ezek közül, az egyetlen segítséget a nospa nyújtotta.... egy incuripincurit javított a helyzetemen egy háromnegyed óra után és onnantól úgy nagyjából javulni kezdett az állapotom. Egészen a " fáj, de együtt tudok élni vele, anélkül, hogy hisztiroham törne rám" állapotig jutottunk.
Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen érzés, amikor ilyen erős fájdalmat éreztek: kiegyenesedni nem tudtam...borzalmas. Most már jobb, de mint mondtam továbbra is fáj.
Itt jön a következő probléma. Vajon mitől fáj még mindig? Én, mint egy körzeti nővér leánykája... szerintetek mire gondolok először? A, "Biztos semmi para, csak valami menstruációs szarság" B, "Meg fogok dögleni, ez valami halálos szar". Szabadon választhattok.
Mellesleg, az első parám az, hogy vakbél gyuszi, amiből egyenesen következik, hogy gecire kórházba kell mennem. Tippeljetek, mennyire félek bekerülni egy jól felszerelt, magyar kórházba? Hát eltaláltátok, mert gecire félek tőle. Szóval ilyen "mosolygós, szellemes és nevetéssel teli" reggelem van.
Nyolcra megyek a sebészetre, ha valaki szeretne velem tartani, akkor nyugodtan látogasson meg, én szíves örömest várom... egyenlőre egy kérésem van: NE kérdezzétek hogy mi van velem és ne kérdezzétek, hogy "és mi van ha kórházba kerülsz?" Nem kerülök oda, mert ha el is küldenek, akkor sikoltozva fogok menekülni.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése