Hogy mégis hogy telik a hetem? Egészen felháborítóan! Höh...emlékeztek a múltkori hajnali bejegyzésre... na azután romlott el minden.
Mikor sikerült, az orvos bácsi egészen hamar megvizsgált és könyörtelenül kimondta az ígéretet: knegogb kórház, erős vakbél gyanú! Már itt eltörött a mécses és innentől fogva nagyjából délután kettőig-háromig bőgtem, ha kellett ha nem... és igazából így írtak be a kórház történelem könyvébe: "Fiatal, csinos kislány, aki sír." Vagy valami ilyesmi.
Beültünk az sebészeti osztály ambulanciájára, és már anyu is ott volt velem. Bejutottunk és anya bevetette magát ( ha már ott dolgozott egy másfél évtizedet, akkor megteheti...). A kedves Diana doktornéni ki akarta küldeni, erre anya csak annyit mondott: "persze, kimegyek, de ha vért vesznek tőle, akkor fekve, mert ájulós!"
Anya kiment és néma csend és hullaszag követte. Esküszöm, hogy csend lett a teremben. Erre én csak annyit voltam képes benyögni, hogy "Anyukám körzeti nővér". Hamar felküldtek egy ágyacskára, ahol Diana megvizsgált...(nem fogom leírni, hogy hol, mert így is borzalmas, hogy egész nap taperoltak...) Beszélgetett velem közben, megkérdezte, anyu mit dolgozik. Mondtam, hogy régen itt dolgozott (innen nyert ügyem volt), de azóta már nyugisabb melója van.
Miközben vért vettek tőlem ( eléggé botrányos módon, mert a jobb karomban elbaszta, és most egy tojásnyi lila folt van a hajlatban) és másodjára már sikerült is, hallottam, hogy behívták anyut és beszélgettek vele. Majd magyarázni kezdték, hogy akkor ide, oda, amoda kellene elmenni. Én meg újraindítottam a sírós programot. Nati (egy orosz ápoló néni, négy diplomával) próbált felvidítani: fiatal vagyok, szép vagyok és ne sírjak, mert ráncos leszek.
Aztán indult a körtúra: anya besegített azzal, hogy a véremet elvitte ő a laborba, mert így is haladnak a dolgok ( a labornak legalább egy óra kell az eredményhez). Aztán továbbhaladtunk: ultrahang, röntgen majd nőgyógyász. Közben még egy rokonnal is összefutottunk és vele is beszélgettünk, majd vissza az ambulanciára. Kisebb nagyobb megszakításokkal én pityeregtem és emiatt a testhőmérsékletem is megindult felfelé, szóval sürgősen abba kellett hagynom.
Az ambulanciára bejutva egy sebész megvizsgált, ő pedig megfigyelést ajánlott nekem. Ami annyit jelentett, hogy be kell feküdnöm, mivel annyira nem súlyos a dolog, hogy megműtsenek, de ha romlik a dolog, akkor azonnal visznek. Mellesleg éhezésre és szomjazásra kárhoztattak.
Na most ez ismét kiverte nálam a biztosítékot. Halkan megjegyezném, hogy anya hajnalban azt mondta, hogy szerinte kórházba sem küldenek el, tehát én egész végig ebben a hitben lebegtem, hogy este otthon alszom. Tehát szinte zokogva mentem fel a kis szobámba. Beborultam az ágyba, ismét megszúrtak: infúzió. Kaptam fájdalomcsillapítót: 2 ampulla No Spa és 1 ampulla Algopyrin... na gyerekek, ha ne adj isten és ne forduljon elő, ha kórházba kerültök és fel akartok vidulni, akkor ilyet kérjetek.
Olyan változás ment végbe rajtam, amíg az lecsöpögött, hogy anya csak állt és nézett rám értetlenül. Szóval, lement a tubus én meg kikéreckedtem wc-re, mert az infúziós állványt nem lehet húzogatni (mint a filmekben). Na most két verzió van: az én változatom és anyáé.
- Úgy éreztem kicsit imbolygok, de amúgy egész egyenesen tudok menni. Kicsit nevetgéltem, vihogtam... indokolatlanul nevetgéltem...
- Faltól falig haladtam. Úgy kellett vezetgetni engem, hogy eljussunk a wc-re. A főorvos doktor/intézményvezető ( a lényeg, hogy nagy guru) a folyosón haladva meglátott és közölte, hogy "ez a lány nem szimpatikus" --> kurvára zöld voltam, meg jobban hasonlítottam egy zombira, mint magamra.
Szóval ja, innentől fogva megnyugodtam és nem sírtam. Anyut kicsit kiküldték, mert a szomszédommal épp egy altató orvos kommunikált és ilyenkor nem lehet benn. A főorvosdoktorúr ekkor beszélgetett anyuval, hogy minden rendben lesz velem, meg, hogy már akkor tudták, hogy jön egy fiatal, sírós lány, amikor még én nem... satöbbi...
Utána bejött hozzám megkérdezni, hogy hozhat-e be orvos palántákat. Jöttek is, jó sokan voltak. És nagyon kis tudatlannak tűntek vakbél ügyben. Azonban olyan kifejezésekkel dobálóztak, hogy csak néztem.
Ezután magamra maradtam egy időre. Majd nyílik az ajtó és Matt lép be. A dolog irónikus oldala, hogy aznap tudta meg, hogy amúgy baj van velem, mert nem nagyon beszéltünk (csip-csüp veszekedés). Jól esett, nagyon aranyos és odafigyelő volt. Hamar mennie kellett, mert ment dolgozni, de nekem nagyon jól esett.
Este még anyu bejött, de sajnos tényleg benn kellett maradnom.
Vizitnél szenteltek nekem még egy infúziót estére. Na már most napközben is sejtettem, hogy bekötött infúzióval aludni nem lesz leányálom. Nos, tényleg nem volt az. Egyhuzamban ötven perceket aludtam és először valami fél egy körül sikerült elaludni. Aztán felkeltem és annyit látok, hogy véres az infúzióm. De a csőben benne volt a vérem. Bepánikoltam, vége volt a világnak... azt mondták nincsen semmi baj, de szerintetek mennyire nyugtat meg egy első éjszakás fiatalt, aki kurvára nem is akar ott feküdni.
Megjavították, nagyon cukin betakargattak, hogy nincs semmi gond... de a rám világító ledlámpa, a szomszédom hangos horkolása, a kinti zörgés, beszélgetés, mászkálás nem nagyon hagyott pihenni. Illetve aznap nagyon nem ettem semmit sem, tehát rohadt éhes voltam az infúzió ellenére is. Szóval beszélgettem Rosemary-val, illetve Jules is rám írt.
Végül ismét aludtam egy keveset. Igazából akkor aludtam volna igazán, de 5:10-kor jött a nővérke, hogy vért vegyen tőlem... szóval maximum 3-4 órát ha aludtam... de ő legalább normálisan vett vért.
Aztán olyan tíz órakor, amikor már egy száraz kórónak éreztem magam (az éjszakai infúziós balhé óta nem kaptam infúziót, tehát nem volt bennem folyadék) bejött Diana és közölte, hogy akkor ihatok vizet.
Ebédre kaptam üres levest. És nagyvizitkor hazaengedtek. Délután hazaértem. Ettem egy kis anyuféle húslevest - persze szinte teljesen üresen - majd bedőltem az ágyba és legközelebb arra ébredtem, hogy anyu jön be a szobámba este hétkor.
Hát igen, ennyi volt az én kórházas eseményen. Első élménynek BŐVEN elég volt, köszönöm szépen. A nővérkék kedvesek voltak, velem a dolgok gördülékenyen mentek... szóval nem olyan rossz ez a magyar eü, mint azt a többiek mondják.
Tori&Shadow
