Hi guys!
Mesélek egy kicsit a szerencsés/szerencsétlen tegnapomról.
A balszerencse áradat akkor kezdődött, amikor a lépcsőn lefelé menet seggre estem és lecsúsztam a lépcsőn, ami megjegyezném, még most is kitartóan fáj. Matt jól kinevetett, de túléltem. Feljöttünk Sud-ről és elmentünk hozzájuk. Tök jó volt meg minden, amikor is nem találom a telefonom.
Matt hívja engem... én vele szemben állok és hallgatózok, amikor is valaki felveszi a telefont. Valami mély férfihang elkezd beszélni Mattel. Kikapom a kezéből a telefont és bizonytalan hangon kérdezem ki, és hogyhogy nála van a telefonom, illetve hogy hol van.
Magyarázni kezd, hogy megtalálta és szálljunk fel a villamosra és akkor visszaadja. Rohamtempóban letettem, a csurom vizes hajamat felkötöttem és belebújtam a cipőmbe. Futni kezdtem kifelé. A villamost lekéstük, lefutottunk egy megállót. A csávó ott várt ránk. Visszaadta, mi meg nem győztünk hálálkodni.
"Hát persze hogy visszaadom! Még úgy is, hogy cigány vagyok! " mondta röhögve, aztán elment. "Hívd fel anyádat, már aggódik" fordult még vissza hozzánk. Bólintottam és odaadtam a telefont Mattnek, hogy beszéljen anyuval, mert én épp befulladok... és levegőre volt szükségem.
Olyan kellemes csalódás ért. Főleg, hogy aznap a villamoson pont ennek az embernek az ellentétével találkoztunk, hangos, verekedős társaság. Azt hittem a nyakába ugrok örömömben. Szóval ne ítéljetek az embereket csak úgy, mert vannak még jó emberek, még ha ránézésre nem is azok.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése