Augusztus vége

Hi guys!

  Nos, mindjárt vége az augusztusnak és ezzel nem csak a békés nyárnak lesz vége, hanem a melómnak is. Már csak három napom van itt. Egyszerre örülök, hogy vége van hatalmas, felfelé ívelő recepciós karrieremnek; és emellett szomorú is vagyok. Egész kedves kis bagázs van itt. Szerintem mindenkivel összebarátkoztam, vagy legalább is kellemes kapcsolatot alakítottam ki.
 

Hiányozni fognak a reggeli beszélgetések, amikor Józsiék itt maradtak beszélgetni és egy negyvenöt perc, csak úgy elrepült. Viszont az állandó "megérkezett az ebédje" telefonálások nem fognak hiányozni. A munkám legirritálóbb része talán ez volt. De ezt is túl lehet persze élni. Egyáltalán nem volt sok dolgom és persze az is megkönnyítette a dolgomat, hogy a váltás mindig hamarabb érkezett, mint négy óra.
  Ha szerencsém van jövőre tudok idejönni dolgozni. A főnököm úgyis kérdezte, hogy esetleg van e rá opció, hogy beugorjak néha-néha ha tudok. Természetesen igent mondtam, mert szívesen kijövök ide. Hiába van messze. Ez olyan, mint egy nagyon kedves barát, akivel csak jó pillanatai vannak az embernek.
  Hiába lakik messze, néha-néha egy egy fontos alkalomra biztos megéri elmenni odáig, még akkor is ha másfél órát kell utazni. Persze, ebben a hónapban többször mondtam, hogy nem akarok dolgozni menni, mint eddigi életemben összesen, de ez csak reggeli nyafogás. "Minden kezdet nehéz", igen, felkelni reggel hatkor augusztusban például marhára nehéz. De ennek is megvan a maga pozitivitása: az új iskolám miatt úgyis korán kell majd kelnem, mivel Mucsaröcsöge után kettővel van. De a munka miatt megszoktam a hatkor kelést, tehát nem lesz probléma, ezután csak ki kell majd bírnom a sokáig fenn levést vizsgaidőszakban.
  Vizsgáról jut eszembe: hivatalosan is főiskolás lettem. Hurray! Most még boldog és izgatott vagyok. Több, mint valószínű, hogy ez az első hónap után már nem így lesz. Amikor megkaptam az új iskolámhoz járó belépőmet olyan kellemes érzés öntött el. Főiskolás lettem. Valamiért a szabadságot kapcsolom hozzá, talán mert mostanában sokkal kötetlenebb vagyok. Illetve a munka miatt kicsit felnőttesebbnek érzem magam és a felnőtt élethez hozzákapcsolódik a szabad akarat és szabad tevékenység. Valószínűleg ezért kapcsolom a főiskolához, de akkor is remek érzés.


Tori

Kellemes csalódás

Hi guys!

  Mesélek egy kicsit a szerencsés/szerencsétlen tegnapomról.
  A balszerencse áradat akkor kezdődött, amikor a lépcsőn lefelé menet seggre estem és lecsúsztam a lépcsőn, ami megjegyezném, még most is kitartóan fáj. Matt jól kinevetett, de túléltem. Feljöttünk Sud-ről és elmentünk hozzájuk. Tök jó volt meg minden, amikor is nem találom a telefonom.
  Matt hívja engem... én vele szemben állok és hallgatózok, amikor is valaki felveszi a telefont. Valami mély férfihang elkezd beszélni Mattel. Kikapom a kezéből a telefont és bizonytalan hangon kérdezem ki, és hogyhogy nála van a telefonom, illetve hogy hol van.
  Magyarázni kezd, hogy megtalálta és szálljunk fel a villamosra és akkor visszaadja. Rohamtempóban letettem, a csurom vizes hajamat felkötöttem és belebújtam a cipőmbe. Futni kezdtem kifelé. A villamost lekéstük, lefutottunk egy megállót. A csávó ott várt ránk. Visszaadta, mi meg nem győztünk hálálkodni.
"Hát persze hogy visszaadom! Még úgy is, hogy cigány vagyok! " mondta röhögve, aztán elment. "Hívd fel anyádat, már aggódik" fordult még vissza hozzánk. Bólintottam és odaadtam a telefont Mattnek, hogy beszéljen anyuval, mert én épp befulladok... és levegőre volt szükségem.
  Olyan kellemes csalódás ért. Főleg, hogy aznap a villamoson pont ennek az embernek az ellentétével találkoztunk, hangos, verekedős társaság. Azt hittem a nyakába ugrok örömömben. Szóval ne ítéljetek az embereket csak úgy, mert vannak még jó emberek, még ha ránézésre nem is azok.

Tori

Íme

Hi guys!

Nos íme Matt érdekes ajánlata:

"Party"

Hi guys!

  Most szombaton volt az évente megrendezett születésnapi buli, ami ugye engem meg a barátnőmet ünnepel. Ez, mondhatni már egy tradíció nálunk, mert egy laza öt éve mindig meg van szervezve. Azonban... mint minden más dolog... lassan ez is értelmét veszti. Ez a buli... hát nem is mondanám annyira nagyon bulinak, inkább csak összeültünk és leginkább ittunk, konkrét beszélgetés, egymás iránti érdeklődés nem volt.
  Emlékszem, hogy három éve mekkora esemény is volt ez. De mostanra már elvesztette a jelentőségét, ami szomorú és emiatt csalódott is vagyok, azonban ennek is megvan a maga oka ( elhidegültünk egymástól). Szomorkodnom kellene, de nem fogok, mert... mert nem fogok. Nincs értelme érzelmileg túlreagálni egy régóta zajló dolgot.
  Olyan volt ez a buli, mintha nem is látnánk egymást, csak a üres poharakat, amiket muszáj megtölteni és a levegőbe mondanánk, hogy egészségünkre. Semmi értelme nem volt. Nem olyan a hangulat mint régen. Elvesztettünk fontos embereket, akikről csak azt hittük, hogy fontosak vagyunk... nem tartottuk a kapcsolatot soha... vagyis.. volt pár próbálkozás, de nem sokáig tartott.
  És őszintén szólva, sokukat el is felejtettem... kicsit hiányoztak, aztán rájöttem, hogy nincs értelme ezen rágódni, mert nem az én hibám, hogy már nem beszélünk, hanem az övék.
  Ha nagyon őszinte akarok lenni, unom már egy kicsit az éves huzavona dolgot. Mindig van valami balhé, mindig van min morogni. Mindig valaki elrontja a szülinapom. Jaj, igen; ez a másik kedvencem, elvileg kettőnk szülinapja... de persze, az övét tudja csak elrontani valaki, az enyémet ugye nem... mert nem is az enyém valójában, az én nevem csak dísznek van kinn.
  Az a baj, hogy megtanultam, hogy az apró részletek - jelen esetben egy rag - sokkal többet árulnak el, mint az ember hiszi. Rengeteget számít, hogy közölsz valakit, mert akaratlanul is, de benne vannak a valódi gondolataink.

Tori&Shadow

Check in

Hi guys!

 Na már most elárulom, most épp nagyon dolgozom. Felfelé ívelő karrierem kezdetén vagyok még csak, így "csak" egy rohadt kényelmes szék jutott a recepciós pult mögött. Olyan menő vagyok, hogy kapásból négy darab telefonom van, plusz még az ami enyém. Az öt napból, eddig egyedül tegnap szólalt meg az egyik. Szerintem el tudjátok képzelni, mennyire el vagyok havazva.
  Van egy nagyjából négy méter hosszú asztalon, amin még nekem is akad helyem. A laptopomat hurcibálhatom magammal, tehát mondhatnám azt, hogy a sorozatnézésért fizetnek, de ez nem igaz. Egy gomb nyomogatásáért fizetnek, meg némi telefonálásért és a kedves lágy hangomért, ahogy megkérdezem, hogy az hölgy/úr melyik céghez érkezett. Illetve még nagyon kedvesen el tudom mondani, hogy "A gnroig cég az bfafbvoa emeletem van, az üvegajtón túl van a lift és azzal fel tud menni". Lassan profi leszek. Továbbá bársonyos hangon tudok jó reggelt kívánni, hellózni, sziázni sőt néha még a neked is szép napot is megy.
  Ebben az öt napban eddig szerintem többet mosolyogtam, mint egész életemben. Jó, ez nem igaz. Az utóbbi 7 hónapban mosolyogtam annyit, mint egy fakutya. De az meg nem a munkám miatt van.
  Eddig amúgy minden szimpi, kivéve a másfél órát ide, meg a másfél órát haza. De amúgy nem gáz a dolog, mindenki kedves, meg nagyjából tegeződünk. Eddig egyetlen futár volt bunkó, de az meg nem érdekel. A munkatársak kedvesek szintén, szóval eddig álommeló szaga van a dolognak. :)

Tori

Kilenc nap a hegyekben

Hi guys!

  Mint az elmúlt három évben, most is eljött az "év eseménye" (erősen felhívnám a figyelmet az idézőjelekre). Megint elutaztam a hegyekbe, hogy gyerekekkel foglalkozzak. Így összességében azt mondom, hogy jövőre is visszamegyek. Ez azért annyira még nem biztos, mert az idei tábor is embert próbáló volt.
  Az első bökkenő, amivel szembesülnöm kellett, az volt, hogy a gyerekek akik lenn voltak már a negyedik hetüket töltötték lenn a táborban. Még most is lenn vannak. Alapjáraton nem a legpéldásabb magaviseletűek a gyerekek és már négy hete össze vannak zárva. Én megőrülnék, pedig én tudok viselkedni.
  Ennek ellenére nem volt annyi balhé. Pedig meséltek a többiek hajmeresztő dolgokat. ( Az egyik gyerek lerúgta az egyik gondozót, ablaktörés...) De amikor én leérkeztem egészen nyugodtak voltak. Bár Ophi tesója, Adam épp aznap este ért el az ordítós pontig. Akkor még két csapat volt lenn, az egyiket búcsúztattuk, nekik disco volt.
  A miklóstériek maradtak. Nagyjából 30 gyerek, 30 lobbanékony, szeszélyes és borús háttértörténetű gyerek. Változó életkorral. De a legidősebb +18 volt, de ő vele nem igazán beszéltünk, mert nem vett részt a programokon. Neki csak jelentkeznie kellett bizonyos időközönként. Így leginkább a tinikkel voltam.
  Az első napokban leginkább ismerkedtem velük, nem igazán alakult ki nagyobb barátság. Nem ismertek, ezért velem nem igazán tudtak kezdeni bármit is. Aztán jöttek a borúsabb napok... részben szó szerint:

• Az időjárás úgy döntött, hogy 11 körül ő bizony három napon keresztül esni fog. Tehát a délelőtti programmal épp hogy csak kijöttünk és én (egyedül általában ) majdnem harminc gyerekkel egy teraszon ragadtam a hangosítással, amit mindenképpen piszkálni szerettek volna. És nekem ezt kellett megakadályoznom.
• Illetve még azért jöttek a borúsabb napok, mert július 26-án este. Adam maga alá fordította a lábát és ezzel ő kiesett a négyfős kis csapatunkból. A tábor amúgy is hiányos alkalmazottjainak száma tovább csökkent: a szakács elment pihenni és Boss is felment Pestre tehát totálisan magamra maradtam. Három napon keresztül egész nap egyedül csináltam a programokat.

  Ami azért egészen fáraszt, főleg, hogy a megmaradt két fő nem feltétlen volt elfoglalt, hanem szimplán nem jöttek programot csinálni. Sőt, volt olyan alkalom is, hogy még ki is ültek a ház elé nézni, ahogy én levezetem a programot.( Azért, ez egészen aljas dolog) Igazából nem érdekelt a dolog, mivel az egyik tanárnő volt olyan jófej és ha kértem akkor segített. 

  Igazából az összes tanár jófej volt a maga módján. Igaz a két pasi rohadt perverz volt és mindenféle megjegyzést hallottam tőle. Úgy hogy családja van. "Jól áll a kiengedett haj, miért nem úgy hordod? Amúgy nem udvarolok, csak mondom. " "Milyen jó illatod van"

  És így tovább. És most őszintén, melyik a cikibb, amikor a 16 éves fiú próbál meg befűzni ("Csak egy csókot, Tori." "Amiről a barátod nem tud, az nem fáj neki" "Megverem a barátodat" ), vagy mikor egy családapa. 

  Kicsit visszatérve a magányos farkas dologhoz: örülök neki valamilyen szinten, ugyanis minimális önbizalmat ad nekem: végre valahára megbizonyosodtam a dologról, hogy egyedül is képes vagyok megcsinálni egy hangosítás összeszerelését, vagy lebonyolítani egy programot. Szóval örülök neki, egy minimálisan. 

  És a legizgalmasabb rész, amikor a gyerekek kiakadtak. 

• Legelső alkalommal az egyik gyerek kifutott a tábor területéről. A tanárok nagyon kiakadtak, ugyanis a két férfi tanár végignézte, ahogy kimegy a gyerek a táborból.
• Reggeli balhé: jó dolog kurvaanyádozásra kelni
• Délutáni alvás után azzal jönnek a gyerekek, hogy verekedés volt, meg bezártak valakit a szekrénybe
• Az egyik gyerek elkattant, mert ki akarták küldeni a zuhany alól. Az eredmény: szétverte a zuhany válaszfalat és elkapta a tanár nyakát
• Még egy szökés a táborból
• Ordítozás vacsi közben, mert bunkók voltak a gyerekek és a kicsiktől vették el a kaját
• Kisgyerek rugdosás, mert miért ne... 
• Foci meccs közbeni hisztik...
• Vita a sorban állásnál
• Vita bármin

  Hirtelen most ennyi jutott eszembe... de volt még, csak én akkor nem voltam jelent. Előző héten, még a mentő is járt a táborban. 

Zárásul pedig, az utolsó éjszaka a tanárok elhívtak, hogy igyak velük házi bort. Nos, a végeredmény két csontrészeg tanár... hajnali kettőig. 

Tori