Most már hivatalos papírom van róla, hogy egy érett személy vagyok. 2016. június 18-án hivatalosan is leérettségiztem: kettő körül volt a kiosztás, ahol megkaptam a majdnem kitűnő bizonyítványomat.
A matek híján, ami csak azért nem ötös, mert piszkozat papírnak írtam be a lapot, ezért az ott lévő pontokat nem kaphatom meg. Szomorú, de nem izgat, a lényeg, hogy vége van és gyönyörű bizonyítványom lett (szerintem).A rettegett magyar tanáromnak nagyon tetszett az előadásom, véleménye szerint öröm volt hallgatni. Ami tőle elég nagy dolog, ugyanis a négy év alatt nem mondott nekem ilyet... SOHA. Boldog vagyok, hogy vége van.
Boldog vagyok, mert nem kell többet belépnem abba a nyomasztó osztályterembe, tele gonosz, ártószándékú, pletykás, hazug társaságba, amit csak osztálynak csúfoltak a tanárok és mi is.
A nevetséges az egészben persze az, hogy az a hatalmas gyűlölet, amit a társaság irányába érzek, az csak minimális számú ember miatt alakult ki. Nagyjából tíz ember. De ez a tíz ember, annyira jól tevékenykedik, hogy egy harminc fős bandát simán hazavágott.
Nagyon tönkre vágta. Mielőtt gimnazista lettem békés, nyugodt teremtés voltam és ezt nem a hatalmas egóm miatt mondom. Most meg bátran kijelentem, hogy van, akit egyenesen utálok és közel olyan rosszindulatú ember lett belőlem, mint az osztálytársaim.
Igaz, hogy a gimnázium felforgatja az ember életét. A szomorú az, hogy az enyémet nagyon, nagyon negatív értelemben forgatta fel
Ezt nagyon sajnálom, de igyekszem kontrollálni magam.
De most, hogy vége van: hatalmas szikláktól szabadultam meg. Bankett után a buszmegállóban ácsorogtunk Mattel és, ahogy benéztem az étterembe, egyszerűen nem éreztem azt a tipikus ürességet. Ennél kellemesebben nem is tudtam volna lezárni a dolgokat. Olyan volt, mint vártam: száraz, unalmas, de nem vártam mást. Csendes volt, minimálisan hangulatos. A legjobb mégis az volt, hogy Matt ott volt mellettem, mindvégig.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése