Lazulgatás

Hi guys!

  Jelenleg épp 3 fiúval karöltve ücsörgök egy hatalmas nappaliban, amíg ők játszanak. Életem legérdekesebb eseménye lesz. Ha jól sejtem LoL, WoW megy éppenséggel. Nagyon vicces. De amúgy kis aranyosak.

Tori

Papíron

Hi guys!

  Most már hivatalos papírom van róla, hogy egy érett személy vagyok. 2016. június 18-án hivatalosan is leérettségiztem: kettő körül volt a kiosztás, ahol megkaptam a majdnem kitűnő bizonyítványomat.
  A matek híján, ami csak azért nem ötös, mert piszkozat papírnak írtam be a lapot, ezért az ott lévő pontokat nem kaphatom meg. Szomorú, de nem izgat, a lényeg, hogy vége van és gyönyörű bizonyítványom lett (szerintem).
  A rettegett magyar tanáromnak nagyon tetszett az előadásom, véleménye szerint öröm volt hallgatni. Ami tőle elég nagy dolog, ugyanis a négy év alatt nem mondott nekem ilyet... SOHA. Boldog vagyok, hogy vége van.
  Boldog vagyok, mert nem kell többet belépnem abba a nyomasztó osztályterembe, tele gonosz, ártószándékú, pletykás, hazug társaságba, amit csak osztálynak csúfoltak a tanárok és mi is.
  A nevetséges az egészben persze az, hogy az a hatalmas gyűlölet, amit a társaság irányába érzek, az csak minimális számú ember miatt alakult ki. Nagyjából tíz ember. De ez a tíz ember, annyira jól tevékenykedik, hogy egy harminc fős bandát simán hazavágott.
  Nagyon tönkre vágta. Mielőtt gimnazista lettem békés, nyugodt teremtés voltam és ezt nem a hatalmas egóm miatt mondom. Most meg bátran kijelentem, hogy van, akit egyenesen utálok és közel olyan rosszindulatú ember lett belőlem, mint az osztálytársaim.
Igaz, hogy a gimnázium felforgatja az ember életét. A szomorú az, hogy az enyémet nagyon, nagyon negatív értelemben forgatta fel
  Ezt nagyon sajnálom, de igyekszem kontrollálni magam.
  De most, hogy vége van: hatalmas szikláktól szabadultam meg. Bankett után a buszmegállóban ácsorogtunk Mattel és, ahogy benéztem az étterembe, egyszerűen nem éreztem azt a tipikus ürességet. Ennél kellemesebben nem is tudtam volna lezárni a dolgokat. Olyan volt, mint vártam: száraz, unalmas, de nem vártam mást. Csendes volt, minimálisan hangulatos. A legjobb mégis az volt, hogy Matt ott volt mellettem, mindvégig.

  És igazából most is velem van. Sud-ön (ejtsd: Szüd) vagyunk, "nyaralunk ", ami annyit jelent, hogy én takarítgatok, meg főzőcskézek; ő meg a kertet szedi össze. Szerintem életem egyik legboldogabb időszakát élem. Egy aktív hat hónapja.

Tori

Tanárnő kérem, én készültem

Hi guys!

  Itt ül az érettségi (az idő) a nyakamon... konkrétan két napom van arra, hogy megtanuljak mindent. Ami nem lenne gond, ha mondjuk nem állnék olyan szarul a francia tételeimmel, mint ahogy épp én állok. Tehát konkrétan eláshatom magamat a francia tételeimmel.
  Azt kívánom minden porcikámmal, hogy holnap le tudjam a tanulás nagy részét. Elegem van már nagyon ebből az érettségi dologból. Túl akarok végre lenni rajta. Csak az idegeimet teszi tönkre. Gyűűűűlölööööööm ezt az érzést, hogy jaj de mennék valahova, ja nem lehet: TANULNOD KELL.

Tori

Barátok

Hi guys!

  Tudjátok miért rossz az érettségi? Mert azt az érzetet kelti az emberben, hogy nincsenek barátai. Nyomorúságos érzet. Pedig elvileg vannak, csak épp te nem érsz rá és muszáj azt mondanod, hogy bocs, de nem érek rá, mert tanulnom kell.
  Ezt csinálni laza két hónapig. Utána meg megkeresed őket és valahogy semmi sem lesz ugyanaz. Mert kimaradt két hónap az életetekből. Rosszul érzem magam emiatt: kimaradsz dolgokból, nem érted már a megjegyzéseket és a belső vicceket.
  Teljesen ugyan nem vagyok egyedül, de rosszul esik. Bizonyos helyekre már nem is mehetek, mert meghoztam pár döntést, aminek megvan a maga áldozata.
  Jaj, nem is értem miért panaszkodok így össze-vissza. Értelmetlen. Mindegy.

Tori

Békés, mégis szürke hétköznapok

Hi guys!

  A helyzet a következő: sokat tanulok, minden nap töri, magyar. Most, hogy végeztem az emelt angollal ( szombaton voltam szóbelin... majd... elmesélem XD), így be kell iktatnom a francia szóbelire való készülést, különben nem tudok majd megszólalni, ugyanis úgy érzem, hogy jelen állapotomban annyit tudnék kinyögni, hogy: Bonjour, je m'appelle Tori. J'ai dix-huit ans et j'habite á Bloggerland. Ez pedig konkrétan azt jelenti, hogy Jó napot, Torinak hívnak. 18 éves vagyok és Bloggerlanden lakok.
  Szóval, ez édes kevés. A tanulás, illetve a tetemes mennyiségű idő, amit alvással töltök - talán most hozom be az elmúlt négy évet, vagy nem tudom - és még az amikor a barátommal vagyok, meg amikor minimálisan szakítok időt egy kávézásra Adele-lal, vagy épp este rám ír, hogy ő ezt nem bírja tovább és úristencsináljunkmárvalamimástaminemtanulás (na ezt olvasd ki, ha tudod) és ilyenkor rendszerint igyekszem valamivel előrukkolni.
  Szóval... megszürkültek a napjaim. Főleg, hogy mostanában csak Matthez járok el, mert tényleg alig van már csak az érettségiig. Ez a mondat nekem valahogy nem tetszik... valami baki biztos van benne. Tehát... ahj. Ma kidolgoztam az utolsó töri témámat. Dualizmus brrr...

  Már csak meg kell őket tanulnom.... annyi kedvem van hozzá, mint... na mindegy. Magyarból három van hátra, amiből kettővel semmit nem tudok kezdeni... mire nem jó az internet. Francia.... majd még valamikor elkezdem.
  Számomra furcsa, hogy nem izgulok. Egyszer-egyszer elfog a pánik, de most, hogy rájöttem, hogy a kellő mennyiségű ponton már így is megvan... ezért talán nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy teljes mértékben érdektelen lettem. Ez nem jó, érzem én is; de most küzdd le ezt a dolgot...
  Ennek ellenére "szorgalmasan" falom a tételeket, de egyáltalán nem vágok hozzá jó képet. Főleg nem Nagy Lajoshoz, vagy kihez... egyszerűen nem jön át a költészete.... blah.
  Pozitívum, hogy egyik nap felhívott Hella. Jól esett, illetve, tegnap este Isaac írt, hogy nincs-e kedvem benézni, mert, hogy rég beszéltünk és azért az ilyen apróságok jól esnek és tudom, hogy azzal, hogy állandóan nemet mondok, csak elhalványítom a barátságaimat, de tanulnom kell.
  Ezért írtam magamnak egy kisebb listát, hogy kikkel akarok majd érettségi után találkozni: Hella, Adele, Cam, Bash, Isaac, Jules, Sunny, Rosemary - ő felajánlott egy jó kis kikapcsolódási lehetőséget, amit ki fogok használni -Tekla, Jasmine, Brooke, Lia... Nos, ők voltak azok, akiknek emlékezetem szerint megígértem, hogy érettségi után jelentkezem; meg úgy néha rám írnak/felhívnak hogy hahó élsz még, menjünk már valahova.
  Eddig három helyre vagyok hívva: Hella-féle buli, Rosemaryhez le "vidékre", illetve Brooke hívott a Velencei-tóhoz. Szóval jeeeej.
  Ha belegondolok, akkor ez most ennyi...? Annak ellenére, hogy szinte semmi érdekes nem történik velem, nem is írtam olyan keveset. Jeeej, büszke vagyok magamra.

Tori&Shadow

Képkeresés közben akadtam rá erre. Belegondoltam, hogy a felsoroltak közül mi különbözik: nos, Red bullt nem iszom, én a Hellt szeretem, illetve a NAGYON erős kávét és mellé a fekete teát. A Google úgy általánosságban a barátom, szóval nem csoda, hogy mostanából még szorosabb a kapcsolatunk. A vodka részhez sajnos még nem értem el, de nem is szeretnék és a wikipediában én nem bízom, ezért más információs oldalakat használok. De úgy in general a kép egészen igaz.

Eredmények

(Miközben a címet olvassátok, ilyen, furcsa ijesztő hangon olvassátok)

Hi guys!

  Túl vagyok az érettségi egyik legrosszabb pontján, azon a bizonyos Megtekintésen (ezt is azon a bizonyos ijesztő, fura hangon kell olvasni). Esküszöm ijesztő volt már csak ott sorban állni... és állni és állni... mert az osztálytársaink órákig nézegették azt a *****! Olyan, mintha sorban állnék a saját akasztásomra.
  Aztán bementem. Megkaptam a borítékjaimat... úgy remegtem az emelt angolos borítékomnál, mint a nyárfalevél. Amikor megláttam azokat a nagy számokat elkerekedett a szemem. Az angolom 68%-os lett. Ami bőven az ötös határon belül van. Tehát, ez csodálatos! Ezzel meg is van a nyelvvizsgám! HAPPINESS. De persze ezt is elrontottam, mert legalább három különböző eredményt mondtam, mert elrontottam a számításokat... szal ... mindegy. A lényeg, hogy ötös.
  Na mindegy. A többi eredményem mind négyes... viszonylag közel az ötös határához. Szóval, hell yeah. Egy nappal a megtekintés után voltam csak képes a pontkalkulátor nevű ördögi, életet megkeserítő szerkezetre. Nem vidított fel az eredmény, de a jelenlegi szám alapján, muszáj lesz bekerülnöm az Aporra. Bőven megugrom a tavalyi ponthatárt, sőt így még a Pázmányra is bekerülnénk ugyanarra a szakra, csak annak magasabb a pontszáma.... mindegy. Nem akarok odamenni... inkább mennék az Aporra.
  Tehát most megnyugodtam.

Tori