Vége van...

Hi guys!

Jön a suli gyerekek, de nagyon és pedig még annyi mindent csinálnék. Még szét akarom bulizni magam és be akarok rúgni. El se hiszem, hogy a napjaim zömét azzal töltöm, hogy sulis cuccokat hajkurászok. Borzalmas!

Mellesleg meglepő, de minden rendben. A mai napom nagy részét Bash-sel töltöttem és ma még megyek Helláékhoz iszogatni. Azt sem tudom, hogy mi lesz, kik lesznek. De abban biztos vagyok, hogy az első pár órát azzal fogom tölteni, hogy hallgatom, hogy megint nem ért ide senki és... mindegy. Aztán a holnap estét, ha minden jól megy Brooke és TALÁN Isaac társaságában töltöm és utána meg talán még Adele-lal is leszek... én aztán igazi nyárzárást tartok! ;)

Én azt mondom: Egészségünkre!

Tori

Iszogatás

Hi guys!

Nos, tegnap voltam osztálytársammal és Isaac-kel hathintán iszogatni. Jó volt. Igaz, hogy a bor nagyon a fejembe szállt, mivel alig ettem valamit aznap, de jó volt. Isaac hozta a formáját és meglepett. És osztálytársam is hozta a formáját és ő is meglepett... jobb ha egyiket sem írom le... maradjon a mi titkunk.
De vicces volt. Szétröhögtem a fejem.És ha minden igaz lesz ismétlés.
A poénos része az, hogy még aznap rámírt Isaac anyukája, hogy most mi van... jól esett...

Tehát volt pár érdekes perc. Például nem nyúlhattunk Isaac bicajához. Erre rácsaptunk az ülésre, mire felsikoltott, hogy az a segge a csajának...meg ilyen apróságok...

Tori

Hát ejnye

Hi guys!

Igen mostanában nem írtam, mivel nagyon nem történt semmi érdemleges. Mattel nagyjából napi szinten beszélek. Van hogy telefonálunk, van hogy csak beszélgetünk messengeren. Jó érzés :)
Voltam három napot nyaralni osztálytársammal. Én az idióta a 24 fokos medencébe ugráltunk fejeseket meg ilyenek. Holott a levegő 19-20 fokos lehetett. Minden este hosszú sétákat tettünk és volt, hogy mekiztünk. Minden jó volt, csodás! Azon az apró tényen kívül, hogy a matrac olyan kemény volt, mint a beton. 
Aztán hazajöttem és eljöttem a csendes, unalmas napok. Volt, hogy átmentem Hellához, volt, hogy csak otthon voltam és Narutót néztem. Mostanában újonnan megint nézem. (most jön a poén) Volt, hogy Isaac lelkét ápolgattam. Annyira nem értem még mindig, hogyan jutott el ebbe az állapotba, hogy Isaac-nek adogat tanácsot, hogy tartsa meg a tanácsát. Furcsa. Mindegy, mostanában vele is napi szinten beszélek. Szorítok neki, hogy sikerüljön együtt maradnia a barátnőjével.
Annak ellenére, hogy beszélgetek vele semmi nem változott. Minden rendben és ugyanolyan boldog és kiegyensúlyozott vagyok, mint voltam.
Egyetlen egy dolog vájkálja a jó kedvem. Az pedig, egy nagyon életbevágó dolog... nem akarom leírni, mert mióta egyszer leírtam rossz kedvem van. Még van hagy legyen egy kis időm. Úgyis meg fogjátok tudni, mert vagy személyesen adom át az infót, vagy itt...
Mellesleg Matt nagyon kis cuki volt... snapen kiraktam, hogy kikészít a suli (a súlyos rosszkedvet a suli idézte elő), erre ő írt, hogy na akkor mondjam mi van. Erre válaszoltam, hogy nem akarok róla beszélni. Erre küldött egy képet, hogy melyik formában folytassuk a beszélgetést és rajzolt egy telefont és egy szövegbuborékot - utalva a messengerre. Hát milyen kis aranyos mááár... ^^ jobb is lett a kedvem.

Tori&Shadow

Hm

Hi guys!

Olyan békés mostanában minden. Örülök neki, hiszen a fenének hiányzik, valami balhé legyen Isaackel - megint - vagy esetleg Mattel. Ne adja isten Opheliával... jaj nem, nem hiányzik  az.

Tegnap... oh a tegnapi napon anyu nagyon ügyesen rájött, hogy esetleg van egy darázsfészkünk. Nem... nem örültem neki. És nem azért, mert félek tőlünk, hanem, mert nem akartam, hogy esetleg Isaac az apukájával együtt  megjelenjen itt...
Annyira nem hiányzik az életéből. Sikerült túltennem rajta magam, sikerült totálisan megfeledkeznem róla.  Egyszerűen nem akarok ismét találkozni vele.
Lehet ezt gyávaságnak nevezni, vagy bármi másnak. Nem kell ez nekem. Elégedett vagyok a jelenlegi békeidővel.

Tori

S3

Még mindig emlékszem, ahogy ujjai erősen, mélyen a bőrömbe mélyed, hogy megtartson. Még emlékszem arra a fájdalomra. Mindenre emlékszem.

Fájdalmas grimasszal bámultam az asztallapra, pedig a sonkás melegszendvicsemet kellene eszegetnem. Ujjaimmal köröket rajzolgattam a kávésbögrém oldalára, mikor kopogtak. Megdermedtem és az ajtóra emeltem a tekintetem.

Hirtelen anya jelent meg:
- Anya! Nem vagyok otthon, oké? - szóltam hozzá. Anyám rám pillantott, majd bólintott. Mosolyt varázsolt ajkaira, s ajtót nyitott.

Ismét a poharamra összpontosítottam. 

Bár nem tudtam ki az, nem kockáztathattam azzal, hogy esetleg valami csapattársam felkeres azzal az idióta, azonban valós indokkal, hogy az két hete miért vagyok teljességgel elérhetetlen. Anya úgy tudja, komoly problémáim vannak, amiből szerencsére egy sem igaz.

Az iskolát egyszerű megúszni pár hétre, azonban a Glee-t... szinte lehetetlen. Főleg Rachellt. Már a gondolat is megborzongatott, ahogy faggat. Szememet forgatva pillantottam anya felé, aki még mindig az ajtóban csevegett. Valószínűleg a szomszéd lehetett, így összepakoltam magam után és egy kabátot vettem.

Elslisszoltam anyu és a szembe szomszéd mellett, majd a fejemre rántottam a kapucnit és nekivágtam a nagyvilágnak. 

Eddig a tornaterem volt a kedvenc helyem, ahol imádtam lenni. Mostanában új helyet találtam magamnak, ahol egymagam lehetek. Eddig is tisztában voltam a hely létezésével, csak évekkel korábban hallottam róla: akkoriban a tizennégy évesek lazulási helye volt, ahol anyuci és apuci nem látták, hogy cigizik a kölke. Most az én menedékem volt Sebastian elöl.

Az iskolás incidens óta nem voltam benn. Mindenkit elüldöztem magam mellől. Anya tud a dolgokról: egyedül ő tud mindenről, ezért olyan egyszerű kimaradnom az iskolából. 

- Kislány, már nyár van! - szólt be valami pasas, aki nagyon nagy arcnak tartotta magát ezzel a megszólalásával.

Megforgattam a szemem. Hiába volt +30 fok. Én reszkettem a hidegtől.

Leültem a megszokott padomra és fejemet a pad támlájára hajtottam. Elmémben újra meg újra végigment a Smooth Criminal. Állandóan csak ez. Lassan meg fogok őrülni, ezzel már tisztában voltam. 
Segítségre volt szükségem, ezt is tudtam. Ahogy azt is, hogy senkit sem engedtem közel magamhoz. Mindenkit elüldöztem. 
Hirtelen kéz csusszant végig hátamon és vállamon állapodott meg. Addigra már felkaptam a fejem és remegve pillantottam a taperolóra. Hozzám ért és ez komoly gondokat okozott nálam. 
Lélegzetem elakadt, pupillám kitágult, kezem remegni kezdett, torkomra csomó forrt, hangszálaim összegubancolódtak. Meg sem bírtam moccanni, csak bámultam a magas alakot.
Nagy nehezen nyeltem egyet, s lassan felálltam.
- Beszélnünk kell - szólalt meg óvatosan. Hátrébb léptem, hogy ujjai ne érhessenek el hozzám, hogy még esélye se legyen hozzám érnie. 
Csak ráztam a fejem, hiszen egy szót sem bírtam kipréselni magamból. Sebastian azonban nem adta fel olyan könnyen.
- Hetek óta hajkurászlak. Elmentem az iskoládba, konkrétan házhoz mentem, mint valami futár, kilestem, hogy HA esetleg elhagyod a házat hová mész. Az eltelt hónap alatt többet legyeskedtem az ellenségem körül, minthogy a saját csapatommal gyakorolnék. Így nyerni fogtok.
- Nem érdekel az a hülye hangverseny... - Hirtelen megtaláltam a hangom. - Azt akarom, hogy szívódj fel az életemből. Eddig egy fikarcnyit sem érdekeltelek, ne most jöjjön meg az eszed. Kicsit elkéstél vele... - sziszegtem ellenségesen. Hangon néhol megremegett, de ennek ellenére is sikerült megtörnöm a fiú magabiztosságát.
- Egyetlen egyszer sem szóltál! Kismillió alkalmad lett volna közölnöd, hogy "hé Sebastian, mi lenne ha nem....- mordult fel indulatosan.
- ELÉG! - kiáltottam rá remegve. - Hallgass! Nem vagyok kíváncsi arra, hogy hibáztatsz engem. Nem vagyok kíváncsi rád sem! - folytattam, miközben hátrálni kezdtem. 
Utánam jött és könyökömnél fogva késztetett a maradásra.
- Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom. Érted? Végtelenül sajnálom, hogy kegyetlen voltam és, hogy fájdalmat okoztam neked. Ha tudom...
- Akkor mi lett volna? - szóltam bele felháborodva. - Örök életemre bezártok oda? - kérdeztem dühösen. A fiú habozott. Persze, hogy nem tudta a választ.
- Nem tudom. De biztos, hogy nem... nem történt volna semmi. Santana, tudom...
- Tudod? Ugyan, mit tudsz te? Tönkretettél! Már attól is viszolygok, hogy ha hozzámérnek, ha úgy rám néznek. Nincs nap... - A belőlem feltörő zokogás miatt nem tudtam folytatni. Sebastian habozva magához húzott. Lassan, óvatosan végigsimított hajamon.
- Nyugodj meg - suttogta. El akartam lökni, azonban agyam nem ezt akarta. Jobban éreztem magam: a szívem sajgott, de biztonságban éreztem magam. Ez kellett nekem, ahhoz, hogy jobban legyek.
Zokogva a mellkasára borultam és útnak engedtem minden fájdalmam, dühöm, szomorúságom.
- Jobb lesz - suttogta. - Minden rendben lesz - mondogatta folyamatosan. Valamiért hittem neki.
Talán mert annak ellenére, hogy mit tett velem: ott, akkor, amikor magához ölelt, a szívem, nem azért kalapált, mert utáltam. Hanem, azért, mert rohadtul vártam már a pillanatot, amikor megint a karjaiban tart. Elárult a saját szívem és ezért utáltam magam.

Mia fene, avagy végleg otthon?

Hi guys!

Előre is elmézést kérek a nyelvi hibákért, mivel jelenleg hulla fáradt vagyok, így valószínűleg nem fogom észrevenni a hibákat, amiket ejtek.
Tegnap hazaértem Tassról. Nagyon jól éreztem magam lenn, csak hulla fáradt vagyok, mivel egészen keveset aludtam odalenn.
Lenn minden jó volt:

• napoztam
• lovagoltam
• kártyáztam - nyert 1000 forintot pokeren, mint egy igazi mester, de első nap elsőként esett ki
• boroskólát ittam pohárszámra
• azt csináltam, akkor, amikor akartam

Szóval juppi!

Illetve észrevettem, hogy nagyon sok a megtekintés a bejegyzéseken. Örülök neki! :)

Tori

TUDOM MÁR!

Hi guys!

Megszületett a név. Igaz a nővérem találta ki, de igaza van.
Kedvenc színészről kapja a nevét, hiszen na. Az én drága Thomasom lesz mostantól. Tudom eddig női nevek voltak: Katyerina, Shopia és hasonlók.. hát de na.. kell egy pasi is...
Igaz.. furcsa de kell a változás.

Tori

Hogy tegyél meg egy két ótás utat négy óra alatt

Hi guys!

  Nos terveim szerint augusztus 2-án a 7:45ös busszal mentem volna fel a hegyekbe. Nos, az alapprobléma az volt, hogy 7:10kor keltem fel és úgy, ahogy vagyok lekéstem a buszt, tehát esélyem sem volt odaérni.
  Így hát kinéztem egy átszállásos járatot és úgy indultam el. Egészen 10-ig aludtam, majd elindultam.   Pont jókor értem oda és minden klappolt egészen addig míg fel nem néztem Katyerinából (ebook) és meg nem pillantottam, hogy az M3as totál be van dugulva. Így egy laza fél óra késéssel értem be az autóbusz pályaudvarra vagy hova. Ezzel sikeresen lekésve az átszállást és várhattam egy laza másfél, két órát arra, hogy megjöjjön a buszom.
  Nem értem el se Bosst, se Opheliát. Ráadásul a telefonom vacakolt, így kénytelen voltam ki-be kapcsolni. Azonban mikor beírtam a PIN kódom nem működött és megijedtem, hogy mi lesz ha elrontom.

  Így hát telefon nélkül, Wifi nélkül ültem és vártam a buszt. Közben próbáltam valamelyik volán buszról netet lopni, hogy elérjem a nővéremet, aki elküldhette volna a kódot. De semmi lehetőség nem volt, így ki kellett várnom a buszt. Ültem olvasgattam, illetve azt figyeltem, hogy egy srác velem együtt vár. Csak ő már régebb óta ott volt, mint én. Sajnáltam szegényt, hogy ennyit kell várnia, de viszont ő később jóval hamarabb szállt le, mint én.
  Slussz poén. Megérkezett a busz én leültem és vacogtam, mert szabályosan hideg volt. Aztán felszállt két ember és elkérték a jegyem.. mondom mi ez.. jön a kaller a távolsági buszon? És igen.   Felmutattam a jegyem, majd elkérte a kedvezményre feljogosító iratomat. Nagyon kevés választott el attól, hogy ne szóljak vissza neki, hogy diák igazolványnak hívják, lehet ám magyarul is beszélni. De végül csak csúnya pillantások után odanyújtottam neki.
  Végül mogorván befordultam és egyszer csak leült mellém. Csodás. Arrébb húzódtam és figyeltem a tájat. Aztán leszállt és egyedül maradva megint olvasni kezdtem. Végül sikeresen megérkeztem.           Besétáltam, majd leültem és ettem, majd Boss elküldött aludni, mert rá volt írva a fejemre, hogy mindjárt meghalok.
  Négy óra alatt értem fel oda. NÉGY óra alatt...

Tori

Igyekszem, igyekszem!

Hi guys!

  Nos, akkor beszéljünk a születésnapomról.
  Kezdjük a július 30 éjszakájával. Este tíz környékén a hegyekbe begördült egy Pözsó, ami tele van aggatva különböző matricákkal, oroszlánnal. Nos, ez az autó alaposan elrontotta a kedvem... hiszen ahj: csak kavarja a szart és idegesít! Jó, mindegy!
  Aztán megjelent Boss, hogy ugye én nem akarok lefeküdni, mert éjfélkor koccantanunk kell!               Mondtam neki, hogy nem és bevonultam a szobámba, mert kivételesen hideg volt aznap. Ophelia is jött velem: egészen jól meg mentek a dolgok kettőnk között és nem vesztünk össze.
  Szóval üvöltettük a zenét és megfürödtünk. Én a hajamat szárítgattam, mikor megint jelezték, hogy jó lenne, ha nem aludnék el, mert mégis csak 18 éves leszek. Bólogattam.
  Benn ücsörögtem a szobámban, mikor Ophelia és Sebi bejött. Nem akartam, hogy benn legyen. Idegesített. De hamar átgördültem a dolgon. Kimentem velük és átmentünk Micuhoz. Aztán hirtelen kihívtak és megpillantottam anyut és aput lenn tortával a kezükben. Majd elsírtam magam, miközben Boss és a többiek is megjelentek.
  Mosolyogtam, mint a vadalma. Leültünk és ettünk a tortából, majd némi beszélgetés után éjfél után pár perccel hazaindultunk. Én a kocsiban zötykölődve aludtam. Hazaérve annyi erőm volt, hogy felvánszorogtam az emeletre, majd beborulva ágyamba tovább húztam a lóbőrt.
  Aztán valamikor felkeltem. Egész nap kóvályogtam, majd délután anyuval elmentünk ruhákat lerakni a TESCOnál lévő ruhás konténerekbe. Aztán bementünk kicsit vásárolni. Találkoztunk Mattel és a szüleivel... nos, hogy mondjam: vicces volt és kissé kínos. De amúgy aranyos jelenet volt.
  Este aztán Adele-lal kimentünk a Deákra pár másik barátommal, majd onnan hazasétáltunk.
  Aztán szombaton jött Hella bulija.  HÚHA! Szerintem ez a buli sikerült eddig majdnem a legjobban. Rosemary megint késett és senki sem tud időben érkezni, de amúgy jó volt. Beértem Hellához és megkaptam tőle az ajándékomat: egy gyűrű, egy ezüst gyűrű! Imádom!
  Lassan megérkezett mindenki és minden tök jó volt, kibuliztam magam és NEM volt balhé. Legalább is addig, amíg el nem jöttem minden simán ment. Hazamentem és beestem az ágyba. Jó volt! Szerintem életem eddigi legjobb és legszebb születésnapja volt.

Tori

Új szintre léptem

Nos,  hát akkor..

Hi Guys!

Eléggé régen írtam. Ez azért van, mert itt a hegyekben elég kevés időm van a gép előtt ülni és pötyögni... de amúgy sem lenne lehetőségem, hiszen nincs laptopom. SHOPIA sajnos kicsit elromlott és szervizbe kellett mennie. Azonban pár napja kaptam üzenetet, hogy épen és egészségesen hazaért.
Tehát minden rendben vele.
Itt fenn is minden rendben. Opheliával is nagyon jól kijövünk. Holnap reggel megyünk haza.
Hogy a cím miért van? Nos azért, mert most épp ezt blogot az új telefonomról írom nektek. Neve még  nincs... de ha lesz ígérem megírom... Viszont  most én megyek késő van...
Pusziii

Tori