" Halványan fény hatolt a csukott szemhéjam alá, ami felébresztett. Agyam azon nyomban magához tért, és elkezdtem érezni: fájt a fejem, a gyomrom kavargott és torkom olyan száraz volt, mint a Góbi-sivatag. Szemem szúrt és végtagjaim fájtak. Aha, szóval ilyen, amikor az ember erősen másnapos. Juhuuj. Fejemet oldalra fordítottam és csak most tűnt fel, hogy valaki igazán lelkesen szuszog a fülembe.
- Kelj fel, a hasadra süt a nap. Arról nem is beszélve, hogy a testem jobb felét már nem is érzem, szóval szállj le rólam! - mondtam fennhangon, mire a lány szeme kinyílt és legördült rólam.
- Csőő - csicseregte lelkesen, mire bágyadtan elmosolyodtam, s a mozdultba belefájdult a fejem. - Másnapos vagy, mi? - kezdett bele a gúnyolódásba. - Na végre, eddig mindig nekem fájt a fejem, meg voltam rosszul... - morgolódott, s erre felültem és nehézkes léptekkel az ablakhoz mentem. Felhúztam a redőnyt, hogy még több fény jusson be rajta.
- Aúcs! - morogtam a orrom alatt és Nathalia is felszisszent.
- Idióta...
- Nem érdekel. Kérhetek egy szálat? - kérdeztem, miközben a doboz cigire pillantottam.
- Vidd csak... - vonta meg a vállát. Elmosolyodtam, majd az erkély ajtajához léptem, s laza mozdulattal kiléptem a tavaszi napsütésbe. Felnyitottam a dobozt, s kivettem belőle a gyújtót és még egy szálat. A szembe fekvő házat néztem. Halk kuncogások közepette rágyújtottam.
Milyen ironikus, hogy pont az a fiú lakik velem szembe, akibe már vagy három éve vagyok szerelmes.Áh, szánalmas vagyok, hogy nem tudok tovább lépni.
- Nem jössz? - kérdeztem hangosan, mire Nat felnyögött, jelezve, hogy ő bizony meg nem mozdul. Jót nevettem magamban. Tovább fürkésztem a szemben lévő házat és az erkélyt. - Thalia, az kinek az erkélye, itt szembe? - kérdeztem, s megfordultam, hogy a barátnőmre nézzek. Meg támaszkodtam a korláton, s derekamat nekidöntöttem annak.
- Öm, nem tudom. Talán a szülőké. Nem igazán szoktam azt az erkélyt lesni.
- Értem... - ismét megfordultam, de ekkor lenéztem az alattam elterülő udvarra.
- Csak nem cigizel? - furakodott a gondolataim közé egy érdeklődő hang. Keserűen felnevettem.
- Nem Thalia.... nem ci... - mondta, de mikor felemeltem a fejem megakadtam. Ott állt velem szemben, totál frissen és meztelen felsőtesttel. Én meg pizsamában, holt másnaposan, én idiótán... remek. El sem mosolyodtam, megfordultam és úgy cigiztem tovább.
Egyszerűbb volt így. Nem figyelni rá. Mikor kifújtam a füstöt direkt hátravettem a fejem, s úgy fújtam ki a füstöt. Jó feltűnően. Egyen a fene.
- Na, mizu szívem? - jelent meg az ajtóban Thalia. Szememet megforgattam, mikor észrevettem azt a gonosz mosolyt az arcán.
- Anyád! - mondtam, mire még gonoszabban elmosolyodott.
- Héj, Adam, nem jössz kicsit át? - kérdezte fennhangon, hogy az érintett alany is hallja. Nem mertem megfordulni.
- Elszívom, ok? - kiáltott vissza, mire köhögő rohamot kaptam. A cigit a hamutartóba nyomtam és besedertem a szobába. Leültem az ágyra, ahol Adam nem látott és elkezdtem fuldokolni. Közben hallgattalm, ahogy Thalia szétszívat.
- Örültem, hogy tegnap végül benéztél.
- Kár, hogy hulla részeg volt Shopie... - nevetett fel cinikusan Adam.
- Volt oka rá, higgy nekem.
- Na megyek, nyitod a kaput?
- Ja ja. - Ezzel Thalia bejött, mire azonnal megállítottam.
- Itt volt? - kérdeztem tág pupillákkal. Nat bólintott, mire erőből hátravetettem magam kínomban. Hát ezt nem hiszem el."
Torian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése