Tudjátok, a filmekben mindig van az a "szívszaggató" jelent, amikor a lány az ajtóhoz lép és próbál bejutni, de az zárva van. Az eső esik, sőt zuhog, de rajta csak egy pulcsi van, mert úgy is beengedik. Mikor rádöbben, hogy nem fog bejutni, hátát az ajtónak veti, s kissé előrehajol, hogy az arcát ne érje eső. S néhány perc múlva elindul, szeme könnyáztatta, s így is ér haza.
Na pontosan ez történt ma velem. Remeeek, ja hogy mégse?! Szomorú voltam, mert az előtt pár perccel vágták a fejemhez, hogy lehet mégse szeretnek, annyira, és ez az incidens, sajnos csak erősített a tényen. Aztán közölték velem, hogy úgy tűnik, mégsem olyan jó az én kis közösségem. Fájt, sőt még jelen pillanatban is fáj!
Pedig már tényleg úgy éreztem kezd minden jobb irányt venni és most durr bele bumm! Köszönöm élet, pont kérni akartam... Mindegy.
Más infók rólam.. (kimásról?) FÁRADT VAGYOK!
Halljátok, szerdánként kilenc órám lesz s ráadásként nulladikba kezdek. Csütörtökön csak nyolc. Tehát jó az élet! Juppi!
Kis novella következik:
"Tudod, volt idő, amikor kifejezetten reménykedtem, hogy ne találkozzunk. Azonban mostanra, ez a reménykedés már megszűnt. Most azt akarom, ha már találkozunk, akkor legyél kedves, figyelj rám, s ne csak keresztül nézz rajtam, hanem, hogy magadban szidd magad, hogy a francba, nekem ő kell! Nem akarok tovább szórakozni, kell. Szeretem, akarom a társaságát, akarom, hogy velem foglalkozzon. Azt AKAROM, hogy ezt gondold.
Nagyjából ez zajlott le bennem, miközben ajkaimhoz emeltem a vodkás üveget, az Ő biztatására. Hátrahajtottam a fejem, s hagytam, hogy az ital végigmarja a nyelőcsövemet. Hagytam, hogy elvesszek az időben, s ne emlékezzek semmire se.
Mikor magamhoz tértem fájt a fejem, s azt vettem észre, hogy valaki átvetette a lábát rajtam, s magához ölelve alszik. Oldalra fordítottam a fejem, s meglepődve tapasztaltam, hogy legjobb barátnőm alszik rajtam. Felnevetettem, de abban a nevetésben még én is kihallottam a csalódást.
- Jó reggelt! - köszöntött, s leemelte a lábát.
- Volt jobb is... Tudod, én eddig sosem hittem abban, hogy ha valami fáj tudsz mosolyogni - mondtam, miközben folyton csak mosolyogtam, s felhúztam a redőnyt és kinyitottam az ablakot és kimásztam rajta, majd visszahajoltam egy doboz cigiért. A barátnőm is így tett. S csak eztán folytattam: - De most már tudom, mi ez a sok facebook posztolás. Még egyikük sem élte át, de azért osztják meg, mert válnak erre az örömre. Azonban mondok valamit: ha eljutsz, arra a pontra, hogy tényleg a legszebben mosolyogj, akkor már tényleg nincs reményed - mondtam, majd egy tökéletes mosollyal társítva szívtam bele a cigibe.
Saját magamat romboltam, de nem érdekelt, hisz nincs ki leállítson!
- Torian... - szólt halkan a barátnőm, mire ránéztem:
- Nem kell sajnálnod. Attól még egy embernek sem lett jobb, hogy megsajnálták - mondtam, majd jó nagyot szívtam a cigibe.
- De Torian... honnan?
- Nincs itt. Nincs, egyszerűen elment, s fogadni mernék, hogy egy darab üzenetet nem hagyott maga után! - csattantam fel, mire a lány összerezzent. - Vagy máshogy volt?
- Nem... - suttogta a lehető leghalkabban, mire elmosolyodtam, s csak ennyit szóltam:
- Na látod!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése