Bár ez egy régebbi bejegyzésem, de nagyon nagyon tetszik... :)
"A fal kikopott, a vérem nyoma ott maradt, rászáradt. Az ágyam közepén
ültem, a hajam az arcomba hullott, így eltakarva a könnyeimet. A kezem
görcsösen kapaszkodott az utolsó kézzel fogható elmékbe, ami azt
bizonyítja, hogy mi barátok vagyunk. A könnyeim a képre hullanak, majd
lecsorognak arról. Alig látom, azt. Majd a telefonom csörgésére
összerezzenek. Gyorsan felkapom.
- Igen - suttogom bele, a másik oldalon a lány hangja szintúgy megviselt.
- Sajnálom! Tudom, hogy fáj! Tudom, azt hiszed, hogy elárultalak, de
tényleg, nagyon sajnálom, erre még nem készültem fel. Még nem mondhatom
el! - mondja.
- Oké - lehelem, majd lerakom. A szemet megtörlöm, a képet lerakom. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése