Furcsa érintés

" Bár én nem tudom, hogy lehet valaki ennyire erős azok után, hogy az egyik legjobb barátja ezt tette vele, de nagyon tisztelem érte. Hogy, mégis hogy tud így mosolyogni, ezek után? Hiszen az egyik legjobb barátja tönkretette, a sárba tiporta, megalázta őt és ő csak mosolyog. Mégis, hogy csinálja? Kíváncsi vagyok, lehetek valaha én is ilyen erős.
- Héj, agyalós. Gyere! - mondta, mire felálltam és rögvest követtem. Sejtettem, hogy mi fog következni. Tudtam, hogy az erős álca alatt. Ott legbelül, ő zokog a leghangosabban, sír, sikoltozik. De ő csak mosolyog. - Gyere már! - mondta, mire el is indultam, közben a körülöttünk ülők mind engem néztek.
- Megyek! - mondtam, majd berohantam a házba. Szinte alig tudtam tartani a tempóját olyan gyorsan lépdelt. Felrohant az emeltre, s a szobájába sietett. Mihelyst a szobába értem bezártam az ajtót.
- Kulcsra! - utasított, itt már hallottam a hangján, hogy sír. Gyorsan elfordítottam a kulcsot a zárban és odaléptem hozzá. Az ágyán ült a két fal találkozásánál. Sír, keservesen sírt. Átöleltem, s közben csitítottam:
- Nem lesz semmi baj, majd jobb lesz! Figyelj rám, el fogod felejteni. Nem fog minden egyes nap eszedbe jutni. Higgy nekem. Az idő mindent begyógyít! - mondtam, mire ő bólintott, de ugyanúgy sírt tovább. Tudtam, hogy egy ideig nem fogja abbahagyni. De nem érdekelt, hogy lenn a többiek buliznának. Nem kell minket megvárni! Tessék szépen bulizni nélkülünk!
Az én barátnőm egy bő háromnegyed órán át itatta az egereket. Tudtam, hogy nagyon rosszul van, tudtam, hogy minden egyes simításomra, mikor megsimogatom a hátát összerezzen és attól fél, hogy megtörténik ugyanaz. De mindig biztosítottam, hogy nem így fog történni. Remegő kézzel egyenesedett ki, majd magához szorított. Most merít belőlem energiát, hogy újra folytathassa a kedves mosolygást. Hogy lehetsz ilyen erős?
- Jobb? - kérdeztem, mire elmosolyodott és bólintott. Felállt, megmosta a fürdőben az arcát és mosolyogva lépett elém:
- Jössz már? Mindjárt vége a bulinak! - kacsintott rám, mire értetlenül felálltam. Hogy a francba vagy ennyire erős? HOGY? 
- Megyek... " 

Kívnácsi vagyok ti ebből mit szűrtök le. Én írtam, most találtam ki. Tippeljetek, melyikük vagyok én. Azonban sajnos el kell áruljak valamit. Egyikük én vagyok, viszont a másik személy jelen esetben nem létezik. Várom a kommenteket!

Puszi
Torian

Régen...

Emlékszem régen mennyi kis novella szerű vackot pakoltam fel ide, mert így sikerült kifejeznem magam...

" Érezni, hogy semmi sincs rendben érezni, ahogy elhomályosulnak a dolgok, s végül teljesen elvesznek benned! Ott legbelül, ahol hét lakat alá zárhatsz mindent és még te magad sem tudod felnyitni a lakatot, hisz te se tudsz róla. S mikor ismét felnyitod a szemed már nem is emlékszel az előző percre."

"Remegve magadba roskadsz, hisz sosem érezted még ezt a rendkívüli érzést. Ez lenne az amikor végleg elveszted az eszed. Amikor magadba fordulsz és ahelyett, hogy a józan eszedre támaszkodnál, hagyod, hogy valami más irányítson. Valami, ami úgy nehezedik rád, mint valami furcsa nehéz fekete massza, amihez, ha egyszer hozzáérsz már nem tudod lekaparni magadról és a massza szépen lassan felemészt. Ilyen, mikor az ember teljesen megőrül."

TS