13. fejezet
Amikor Sakura felébredt nem nyitotta ki a szemét. Azt hitte, hogy egy pár hideg tekintettel találkozna. Nem akart belenézni, nem akart egy embert se látni.
Ekkor érezte meg fa kérgét. Hirtelen ült fel, mintha csak rosszat álmodott volna. Félve nézett körbe a csarnokban. Teljesen üres volt. Lassan áll fel. Óvatosan leugrik a faágról és támolyogva indul a kijárat felé.
A konyhába indul, lassú léptekkel éri el a konyhát. Csinál magának néhány szendvicset, és a szobája felé veszi az irányt. Feltűnés nélkül jut be a szobájába. Gyorsan lerakja a szendvicseket. Bemegy a fürdőszobabába és a zuhanyzó helyett a kádat választja. Enged magának meleg vizet és leveszi, a ruháit szerez egy nagy tálcát és belefekszik a vízben, közben elveszi egy szendvicset a tálcáról. Órákig ázott mire teljesen ellazult. Akkor kimászott a kádból. Letörölte a tükörről a párát és leszedte az arcáról a maradék sminket. Kifésülte az arcára ragadt rózsaszín tincseket. Majd a fejére csavart egy törülközőt, majd egy másikat magára. Keresett egy kényelmes melegítőt. Természetesen feketét.
Leült a laptopja elé és bekapcsolja. Fellépett MSN-re, hátha tud beszélni Tsunade-val, nem sikerült. Viszont egy csomóan felvették a partnerlistájára. Kuba, Hinata, Naruto, Sasuke, TenTen, Temari… szépen egyesével elfogadta a felkéréseket. De csak Hinata volt fenn.
Hinata üzenete: Hali, vagy?
Sakura üzenete: Szia, itt vagyok
Hinata üzenete: Hova tűntél, hiába hívtalak nem vetted fel. Nem találtalak sehol sem. Ugye nem történt semmi közted és S. között??? Vagy megint történt valami? – írja Hinata, Sakura döbbenten, hosszan elgondolkodik az este történteken. Elmondhatja-e tegnap este történteket. (Egyáltalán mi is történt, semmi „beszélgettek” csak ez történt. Semmi más!!) Hinata rezgő üzenetet küldött neked.
Hinata üzenete: Sakuraaa!!! Itt vagy?
Sakura üzenete: Itt, itt csak elgondolkodtam. De m1, nem történt semmi rossz. – Hirtelen üzenet. Sai bejelentkezett. Írja a gép.
Sai volt az egyik beépített ember. Egy ANBU ninja, három éve már itt tanul, természetesen kitűnő, hisz ezt már egyszer megtanulta, így jobban tud összepontosítani a beépülő ellenségre. De ebben az évben egyedül nem tudja megoldani, mert másik osztályba jár, mint ez. Így kellett egy másik beépített. (Vagyis én) harcban gyakorlatilag verhetetlen.(Talán még engem is legyőzne. A tinta technikát alkalmazza leginkább. Nehéz ellenfél, egyszer majd talán küzdünk egyszer, kíváncsi vagyok, hogy ki nyerne…)
Hinata üzenete: Ennyivel nem úszod meg. Bővebben!
Sakura üzenete: Sejtettem XD. Najó, nem volt kedvem táncolni az este ezért eljöttem, átöltöztem és kimentem az edzőcsarnokba. Ennyi.
Hinata üzenete: Ahha, értem és nem találkoztál Sasuke-vel? Mert ő is eltűnt...
Sakura üzenete: Nem, nem találkoztam senkivel. Bocsi, nem jött be a terved nem Sasuke-val voltam.
Hinata üzenete: A francba! XD...
Sakura üzenete: Bocsi, majd legközelebb…
Hinata üzenete: Vigyázz, még leverem rajtad...
Sakura üzenete: Persze, persze
Ráír Saira.
Sakura üzenete: Sai, vagy? Ha igen akkor, ha tudsz, szólj Tsunade-nak, hogy a húzás napján láttam egy embert: szürke hajú, szemüveges, asszem metálkék szemű. De csak én láttam. Ja, és óvatosan, nehogy meglássanak Tsunade-sannal.
Sai üzenete: Szia, értem, nem lesz baj. ^^ - ír vissza Sai, majd kikapcsolja mindkettő ablakot, majd megkapcsolja a hangszórót és zenét hallgatva gondolkodik.
Halkan koppan az első kavics az ablaküvegen. Sakura ijedten néz az ablak felé. Rosszaló pillantást vet az ablakra. Még egy kavics. Lassan áll fel közben végig az ablakon tartva a tekintetét. Óvatosan közelíti meg az ablakot. Kiles a függöny csücskénél.(Tiszta…) Kinyitja az erkély ajtót és kilép a hideg, téli időbe. Körbenéz, semmi, néma csendben vár. Fejébe húzza a kapucnit. Ismét körbenéz. Meglát egy embert, beugrik a szobájába. Felveszi az edzőcipőjét. Magához vesz néhány kunait, surikent, és a laptopjához lép, ráír Saira:
Sakura üzenete: valaki van az udvaron, az én oldalamon. Készülődj, alaposan meg kell nézned az embereket, mert le kell, rajzolnod Ha harcba keveredek, akkor NE védj meg. Neked most az infógyűjtés a feladatod.
Sai üzenete: Rendben, 5 perc és kész vagyok. Várj meg.
Sakura üzenete: Ne gyere ide, túl feltűnő lenne. A szobádból indulj és az erdőben menj, úgy hogy ne vegyenek észre.
Sai üzenete. Ok, vigyázz magadra. – írja, majd Sakura kikapcsolja a gépet. Ha meghal, akkor már ne tudjanak semmien adatot megszerezni. Csak Tsunade.
Az adrenalintól túlfűtve lépett ki az erkélyre s ült le egy székre. Közben az embereket, nézi. Eddig csak 3 embert látott.(Az első a korábbi betolakodó, a másik Sasuke pont háttal neked, Sai nem fogja megismerni, a harmadik, na, azt nem láttam még eddig…) Elmosolyodik, végre nem kell finomkodnia.(Nee, ne menj el…francba, elment a szürkehajú.) Idegesen pillant körbe. Halk zörej…Sai megjött.
Ideje kezdeni. Sakura idegesen mozgolódik.
- Mi legyen? – suttogja Sai úgy, hogy csak ő hallja. Sakura óvatosan megrázza a fejét.
- Megfigyelted már őket?
- Nem. – suttog ismét Sai.
- Menj. – utasítja Sakura. Majd Sai eltűnik, és Sakura is feláll. Felugrik a tetőre, és elindul az ellenség felé. Majd leül és töprengeni kezd. (Na, mi legyen…Miért ne lenne egyszerűbb az életem.) A holdat nézve, kérdezgeti őt. Töprengve simítja végig a felkarját. (Kezdek fázni, nagyon hideg van… Biztos kiszúrtak már…)
- Héj, te ott, kis csitri! Mit keresel itt? – hallja a nő haragos hangját. Lassan fordul felé. – Süket vagy tán? Várj, mindjárt odamegyek, hogy jobban halljad. – mondja gúnnytól csöpögően. Ugrásnak lendül és eltűnik, majd Sakura mögött tűnik fel ismét. Sakura közben feláll és megfordul. – Na, szóval, válaszolj szépen. Mit keresel, itt, ha jól tudom, neked már fellőtték a pizsamát.
- Miért is érdekel? Ha jól tudom akkor kettőnk közül te vagy a betolakodó. Vagy netán én tévednék, várj, nem nem hiszem, igen én itt lakok, te viszont NEM itt laksz, szóval tűnj innen. – mondja néd édesen, hangja mégis vészjóslóan hangzik.
- Milyen nagy a szád, csak vigyázz nehogy befogjam. – mondja dühödten. Majd mintha átfordítottak volna benne egy kapcsolót. – Hallottál bármit is? – kérdezi hűvösen. – Kiket láttál?
- Te is ott voltál, láttál te mindent. Sőt hallottál.
- Szóval végig itt voltál és láttál mindent és mindenkit. – hosszasan felsóhajt - Nem akartam, de meg kell, öljelek. Pedig nem szeretek ünnepkor ölni. De a munka az munka. – mondja, majd megigazítja a kezén lévő kesztyűt. Sakura ijedten pillant le. De Sasuke eltűnt.
- Ne félj ő nem fog megtámadni. Már elment. – felnevet.
- Hát kezdődjön a harc. Sakura végig mérte a nőt.
Mint a villámcsapás hasított bele a felismerés: Ő ölte meg az…
2011. október 31., hétfő
2011. október 16., vasárnap
12. fejezet
Kezdődik a buli
15:02
- Hinata, készülődj!! – dörömböl Sakura a lány ajtaján.
- Igen, csak még egy ragasztás, am nyitva van, gyere be! – kiált vissza. Sakura benyit és leül Hinata mellé és kicsit túlragasztott csomagot figyeli.
- Kezdj el készülődni, mert nem leszel kész.
- Jaj, tudom, tudom csak még egy ragasztást had. – mondja majd egy szép nagy ragasztócsíkot ragaszt a dobozra. – Na, kész is. Sakuraa... ugye segítesz nekem választani?
- Jó, jó, na, mutasd azt a ruhásszekrényt. – mosolyog Sakura majd kitárja a szekrény ajtaját és pakolni kezd. Majd válogatni kezd. – Ezeket mindjárt visszarakom.. viszont.. ezt próbáld fel. – tolja be a fürdőszobába Hinata-t. Majd visszapakolja a ruhákat, közben Hinata gyorsan felöltözik és kilép az ajtón. Sakura végig méri, majd hosszasan gondolkodik.
- Szerinted.. milyen?
- Hmm…. szerintem jó, de még azért próbáld fel. – mondja majd a kezébe nyom egy mell alatt kötős felsőt és egy rövidnadrágot. Gyorsan átöltözik a fürdőben és végig méri magát tükörben.
- Jó lesz. – lép ki az ajtón Hinata.
- Szerintem is. Már csak cipő kell.
- Az könnyű ehhez van egy tökéletes cipőm. – mosolyog Hinata majd leguggol egy kisebb szekrényhez. Széttárja a két ajtót, majd kutatni kezd. Hosszas keresések árán meg is talált.
- Jó, most, hogy én megvagyok, most te jössz.
- Oké… - bólint, majd átsietnek Sakura-hoz. Hinata kinyitotta a két ajtót és szinte szó szerint eltűnt benne.
- A buli után el kell mennünk, vásárolni már bocsi, hol vannak a bulizós ruháid… Ahh, megvan! – kiáltja boldogan és még inkább eltűnt a szekrényben. Végül kitett Sakura ágyára egy rózsaszín felsőt és egy tüllös szoknyát. Sakura gyorsan elővett egy hozzá illő cipőt. Majd bevonult a fürdőszobába. Felvette a pánt nélküli felsőt és a szoknyát és belebújt a magas sarkúba. Végig mérte magát a tükörben és elégedetten lépett ki a fürdőből. Hinata sokáig gondolkozott a megfelelő válaszon.
- Hát ez… gyönyörűen áll. Tök jó, valakinek biztos nagyon fog tetszeni. – motyogja Hinata.
- Mi nem hallottam a végét tisztán?- kérdezi és közelebb lép Hinata-hoz.
- Áh, semmi, semmi. Mindegy. Na, van sminked, vagy hozzam ide az enyémet.
- Nyugi van. – mosolyog és elővesz egy dobozt. Mindketten bemennek a fürdőbe és Sakura leteszi a dobozt a márványra. Majd kinyitja, és szépen mindent kipakol belőle. – Na, akkor kezdjük. – motyogja, majd felnyitja a szemhéj festéket. Mindketten nekiállnak a munkálkodásnak. Némi szempillaspirál, szemhéjfesték, egy kis ajakfény. Miután végeznek, végigmérik magukat a tükörben. Majd elindulnak. Gyorsan lépkednek végig a folyosón. Tétován belépnek a közös helységbe, Hinata rögtön elindul Naruto és Sasuke irányában. Mindkettő iszik valamit. Sakura megtorpan, hosszan nézi a két félig lévő poharat. Majd megfordul és kimegy. Sasuke lehúzza a maradékot és utána megy. Sakura gyorsan lépked a folyosón, hallja maga mögött a lépteket. Majd megtorpan.
- Ne kövess.
- Hmm, már a szobámba sem mehetek?
- Nem, főleg akkor, ha én, mert valahogy kell neked is menned… ugye? – sziszegi. Majd ismét elindul, szinte már fut.
Amint odaér, az ajtajához beront és bezárja az ajtót.(17:30ig még van bőven időm.) Beállít egy ébresztő órát 17:20ra és átöltözik és melegítőbe és a haját összefogja. Majd az ablakon távozik. Felugrik a tetőre, onnan pedig a kéményre. Kellemes meleg árad belőle. Így nem fázik. Motoszkálást hall a szobája erkélye felől. Áthajol az esőcsatornán, így a felső teste lóg. Megpillantja Sasuke-t. A fiú némi szöszölés után bejut. Sakura hangtalanul leugrik az erkélyre, úgy hogy a fal takarja. Gyorsan berántja az ablakot így Sasuke benn ragad. Majd vissza a tetőre.
Kis idő elteltével még egy személy megjelenik a tetőn. Sakura felhúzza a kapucniját, hogy elrejtse a haját. Majd feláll és futni kezd, leugrik a tetőről, közben erősen megkapaszkodik az esőcsatornában. Berúgja az ablakát, de nem az üveget célozva így az nem törik be. Halkan landol a földön. Becsukja az ablakot és elhúzza a függönyt. Felkapcsolja a lámpát, bemegy a fürdőbe és lemossa a sminkje maradékát. Majd ismét felveszi a bulis ruháját. Óvatosan kiles az ablakon, nem lát senkit. Megkönnyebbülten felsóhajt és az ajtaja felé veszi az irányt. Kilép a szobájából és bezárja az ajtót. A közös helyiség felé igyekszik.
- Szia, hol voltál? Csak úgy eltűntél.
- Bocsi, nagyon sajnálom.
- Miért tűntél el?
- Áh, mindegy, de léci ejtsük a témát.
- Jó rendben, de ugye nincs semmi baj? – kérdezi aggódó tekintettel.
- Nem. – hazudja, szemrebbenés nélkül. Lassan elindulnak.
- Mindenki üljön le valahova. Mindegy, hogy hova. – mondja fenn hangon az ofő.
- Sasukee- kuun mellééééé. – visítja Ino és mindenkin át haladva indul, Sasuke felé. De megtorpan. – Te kis dög. Hogy merted? – sziszegi dühösen.
- Elég legyen. Ülj le és ne hisztizz. – mennydörgi Tsunade.
- De. De…igen Tsunade-sama. – suttogja, még egy gyűlölködő pillantást vet Sakura-ra, majd leül Shikameru mellé.
- Most, hogy a kedélyek lenyugodtak. Üdvözlöm az iskola tanulóit a karácsonyi ünnepélyen. Mindenkinek boldog ünnepeket és téli szünetet kívánok. – mondja szívélyes mosollyal az arcán, majd kivonul a teremből. Kakashi az osztálya felé fordul. Szerintem kezdjük is el. Nyissuk ki az ajándékokat. Utána pedig kezdődhet a lakoma. – mondja. Mindenki magához vette az ajándékát, majd leültek. Mindenki síri csendben ült és egymást nézték. A tanár törte meg a csöndet.
- Ki szeretne kezdeni?
- Juuuj, had én. – nyávogja Ino. És a csomagolásnak esik. Manikűrözött körmével gyorsan feltépi a csomagoltást. Majd ismét síri csend, szemében egy cseppnyi boldogság sincs. Inkább düh tükröződik.
- Mit kaptál Ino? - töri meg a csendet Lee. Ino felmutatja a könyvet: „Hogyan viselkedjünk normálisan?”. Az osztály halk kuncogásba kezd.
- Elég legyen, ostobák! – förmed rájuk a szőkeség. Majd ledobja a könyvet a földre. Durcás arccal néz körbe, majd a legjobban röhögőn megakad a tekintete. – Te voltál, te szemétláda.
- Na, de Ino, hogy kéépzelheted, hogy én tettem? Amúgy se nekem köszönd Sasuke- kuun ajánlotta. – röhög fel Naruto. Ino morog, egy bunkót aztán csendben marad. Naruto kezdi nyitogatni a csomagját. Felnyitja a doboz tetejét és egy üveget emel ki belőle. Alaposan megnézi, majd magára fújja az üveg tartalmának egy kicsi részét. – A kedvencem. – jegyzi meg Naruto. Majd Hinata-ra néz. – Köszönöm. – mosolyodik el, majd feláll. Megpuszilják egymást, majd mindketten leülnek.
Hinata gyorsan felkapja az ajándékát és óvatosan lehámozza a csomagolást. Csillogó szemekkel nyitja ki a doboz fedelét. Kiemelte a ruhát a dobozból. Az a ruha volt, amit felpróbált a ruhaboltban.
- Úúristen ! Sakura, annyira, annyira széép.. Te vagy a világ legjobb barátja. Egyszerűen imádlak. – ugrik a nyakába a lánynak, aki a neve hallatán felállt. Boldogan ölelete át barátnőjét.
- Tudtam, hogy beleszerettél, gondoltam, hogy megfelelő ajándék lesz.
- Jól tudtad – mondja Hinata. Majd még egyszer gyorsan megöleli Sakura-t majd leülnek. Most ő kezdi bontani a csomagolást. Már akkor ledöbbent, amikor meglátta a cég logóját. Aztán felnyitotta a doboz tetejét és megpillantotta a ruhát. Félig kiemelte, és csillogó szemmel nézte a ruhát.
- Nem tudom, kitől van. – jelenti ki, majd ismét körbe néz.
- Ki ajándékozta Sakura-t? – kérdezi fenn hangon Kakashi. Egy szék csikordul. Sakura ösztönösen feláll, de még nem nézett fel. Félúton volt, amikor felnézett. Rögtön ledermedt, de nem állt meg. Túl feltűnő lett volna. Mereven megpuszilták egymást majd leültek a helyükre. Ezek után mindenki kibontotta az ajándékát, de Sakura teljesen magába dőlt.(Hogy lehet ilyen mázlim?!!)
Az ajándékosztás után kezdődött a bankett, Sakura és Hinata gyorsan átöltözött. És helyet foglaltak a 7 fős asztaloknál. Így csupán 2 asztalt foglaltak el. Lassú falatozásba kezdtek, az étel isteni volt. Mindenki megette, voltak, akik repetáztak. Utána pedig kezdődött a tánc. A kilencedikesek közül sokan indultak el, köztük Naruto-val és Hinata-val. Míg ők keringőztek (Wow, Naruto tud keringőzni.) Sakura elhagyta a közös helységet. A szobájába igyekezett.
Gyorsan bezárta az ajtót, mintha valaki üldözné. Agya lázasan kattog: ha kimegy, akkor tuti, hogy találkozik valakivel. Ha itt marad, akkor talán nem lesz látogatója.
- Ki kell szellőztetnem a fejem. – suttogja magának, majd feláll és átöltözik a melegítőjébe. És az edző terem felé indul el. – Ott biztos nincs senki se, főleg ilyenkor. Igen itt biztos, hogy jó lesz. – győzi meg magát a lány, majd kinyitja az edzőcsarnok ajtaját és becsukja maga után.
- Ez eddig életem legrosszabb karácsonya. – összegzi, közben a fák között bolyong. – Megszegtem életem legfontosabb törvényét Csókolóztam is vele. Mi jöhet még? – kérdezi az egyik fáktól. Majd felugrik rá.
- Rosszabb is lehetne.
- Például? – kérdezi élesen.
- Meg is ölhetett volna.
- De nem tetted meg. És most, hogy nem öltél meg itt vagyok tele problémákkal. És mind ki miatt, miattad, mert nem tudod eldönteni, hogy kinek az oldalán állsz. – mondja dühösen. – Talán így egyszerűbb lenne. – motyogja, és elővesz egy kunait.
- Tudod, hányan sírnának utánad? – a lány megvonja a vállát, majd belenéz a hold által megvilágított fekete íriszekbe. Sokáig nézik egymást, majd Sakura gondol egyett ledobja a kunait ami bele áll a földbe. Tovább ugrál, a fákon majd egy jó sötét helyen telepedik le, lefekszik a faágára és bámul a semmibe. – Ne menekülj a válasz elől. Amúgy is… látlak. – hallatszik a fiú hangja. Sakura oldalra fordul és sóhajt egy nagyot.(Menny el, tűnj el messzire, nem akarom, hogy itt légy. Mért olyan nagy kérés, hogy hagy legyek egyedül?) Hirtelen megszólal a telefonja. Előveszi, Hinata az.
- Bocsi, de most egyedül szeretnék lenni. – suttogja, majd kinyomja. Most Sasuke felé fordul. - Sasuke, menj el. – mondja magabiztosan. Nem kap választ, hiába vár rá. Érzi a fiú jelenlétét, hogy ott van a fa tövében. Szomorúan sóhajt egyet, halkan feláll, és arrébb ugrik néhány faággal. Ott már nem lát el az orráig sem. Ismét elterül egy faágon, és álmosan fordul oldalra. Hallotta a felé közeledő fiú lépéseinek zörejét, de nem törődött vele.
Hirtelen mintha elvesztette volna az erejét. Kimerültnek és végtelenül fáradtnak érezte magát. Ásított egyett és elaludt.
15:02
- Hinata, készülődj!! – dörömböl Sakura a lány ajtaján.
- Igen, csak még egy ragasztás, am nyitva van, gyere be! – kiált vissza. Sakura benyit és leül Hinata mellé és kicsit túlragasztott csomagot figyeli.
- Kezdj el készülődni, mert nem leszel kész.
- Jaj, tudom, tudom csak még egy ragasztást had. – mondja majd egy szép nagy ragasztócsíkot ragaszt a dobozra. – Na, kész is. Sakuraa... ugye segítesz nekem választani?
- Jó, jó, na, mutasd azt a ruhásszekrényt. – mosolyog Sakura majd kitárja a szekrény ajtaját és pakolni kezd. Majd válogatni kezd. – Ezeket mindjárt visszarakom.. viszont.. ezt próbáld fel. – tolja be a fürdőszobába Hinata-t. Majd visszapakolja a ruhákat, közben Hinata gyorsan felöltözik és kilép az ajtón. Sakura végig méri, majd hosszasan gondolkodik.
- Szerinted.. milyen?
- Hmm…. szerintem jó, de még azért próbáld fel. – mondja majd a kezébe nyom egy mell alatt kötős felsőt és egy rövidnadrágot. Gyorsan átöltözik a fürdőben és végig méri magát tükörben.
- Jó lesz. – lép ki az ajtón Hinata.
- Szerintem is. Már csak cipő kell.
- Az könnyű ehhez van egy tökéletes cipőm. – mosolyog Hinata majd leguggol egy kisebb szekrényhez. Széttárja a két ajtót, majd kutatni kezd. Hosszas keresések árán meg is talált.
- Jó, most, hogy én megvagyok, most te jössz.
- Oké… - bólint, majd átsietnek Sakura-hoz. Hinata kinyitotta a két ajtót és szinte szó szerint eltűnt benne.
- A buli után el kell mennünk, vásárolni már bocsi, hol vannak a bulizós ruháid… Ahh, megvan! – kiáltja boldogan és még inkább eltűnt a szekrényben. Végül kitett Sakura ágyára egy rózsaszín felsőt és egy tüllös szoknyát. Sakura gyorsan elővett egy hozzá illő cipőt. Majd bevonult a fürdőszobába. Felvette a pánt nélküli felsőt és a szoknyát és belebújt a magas sarkúba. Végig mérte magát a tükörben és elégedetten lépett ki a fürdőből. Hinata sokáig gondolkozott a megfelelő válaszon.
- Hát ez… gyönyörűen áll. Tök jó, valakinek biztos nagyon fog tetszeni. – motyogja Hinata.
- Mi nem hallottam a végét tisztán?- kérdezi és közelebb lép Hinata-hoz.
- Áh, semmi, semmi. Mindegy. Na, van sminked, vagy hozzam ide az enyémet.
- Nyugi van. – mosolyog és elővesz egy dobozt. Mindketten bemennek a fürdőbe és Sakura leteszi a dobozt a márványra. Majd kinyitja, és szépen mindent kipakol belőle. – Na, akkor kezdjük. – motyogja, majd felnyitja a szemhéj festéket. Mindketten nekiállnak a munkálkodásnak. Némi szempillaspirál, szemhéjfesték, egy kis ajakfény. Miután végeznek, végigmérik magukat a tükörben. Majd elindulnak. Gyorsan lépkednek végig a folyosón. Tétován belépnek a közös helységbe, Hinata rögtön elindul Naruto és Sasuke irányában. Mindkettő iszik valamit. Sakura megtorpan, hosszan nézi a két félig lévő poharat. Majd megfordul és kimegy. Sasuke lehúzza a maradékot és utána megy. Sakura gyorsan lépked a folyosón, hallja maga mögött a lépteket. Majd megtorpan.
- Ne kövess.
- Hmm, már a szobámba sem mehetek?
- Nem, főleg akkor, ha én, mert valahogy kell neked is menned… ugye? – sziszegi. Majd ismét elindul, szinte már fut.
Amint odaér, az ajtajához beront és bezárja az ajtót.(17:30ig még van bőven időm.) Beállít egy ébresztő órát 17:20ra és átöltözik és melegítőbe és a haját összefogja. Majd az ablakon távozik. Felugrik a tetőre, onnan pedig a kéményre. Kellemes meleg árad belőle. Így nem fázik. Motoszkálást hall a szobája erkélye felől. Áthajol az esőcsatornán, így a felső teste lóg. Megpillantja Sasuke-t. A fiú némi szöszölés után bejut. Sakura hangtalanul leugrik az erkélyre, úgy hogy a fal takarja. Gyorsan berántja az ablakot így Sasuke benn ragad. Majd vissza a tetőre.
Kis idő elteltével még egy személy megjelenik a tetőn. Sakura felhúzza a kapucniját, hogy elrejtse a haját. Majd feláll és futni kezd, leugrik a tetőről, közben erősen megkapaszkodik az esőcsatornában. Berúgja az ablakát, de nem az üveget célozva így az nem törik be. Halkan landol a földön. Becsukja az ablakot és elhúzza a függönyt. Felkapcsolja a lámpát, bemegy a fürdőbe és lemossa a sminkje maradékát. Majd ismét felveszi a bulis ruháját. Óvatosan kiles az ablakon, nem lát senkit. Megkönnyebbülten felsóhajt és az ajtaja felé veszi az irányt. Kilép a szobájából és bezárja az ajtót. A közös helyiség felé igyekszik.
- Szia, hol voltál? Csak úgy eltűntél.
- Bocsi, nagyon sajnálom.
- Miért tűntél el?
- Áh, mindegy, de léci ejtsük a témát.
- Jó rendben, de ugye nincs semmi baj? – kérdezi aggódó tekintettel.
- Nem. – hazudja, szemrebbenés nélkül. Lassan elindulnak.
- Mindenki üljön le valahova. Mindegy, hogy hova. – mondja fenn hangon az ofő.
- Sasukee- kuun mellééééé. – visítja Ino és mindenkin át haladva indul, Sasuke felé. De megtorpan. – Te kis dög. Hogy merted? – sziszegi dühösen.
- Elég legyen. Ülj le és ne hisztizz. – mennydörgi Tsunade.
- De. De…igen Tsunade-sama. – suttogja, még egy gyűlölködő pillantást vet Sakura-ra, majd leül Shikameru mellé.
- Most, hogy a kedélyek lenyugodtak. Üdvözlöm az iskola tanulóit a karácsonyi ünnepélyen. Mindenkinek boldog ünnepeket és téli szünetet kívánok. – mondja szívélyes mosollyal az arcán, majd kivonul a teremből. Kakashi az osztálya felé fordul. Szerintem kezdjük is el. Nyissuk ki az ajándékokat. Utána pedig kezdődhet a lakoma. – mondja. Mindenki magához vette az ajándékát, majd leültek. Mindenki síri csendben ült és egymást nézték. A tanár törte meg a csöndet.
- Ki szeretne kezdeni?
- Juuuj, had én. – nyávogja Ino. És a csomagolásnak esik. Manikűrözött körmével gyorsan feltépi a csomagoltást. Majd ismét síri csend, szemében egy cseppnyi boldogság sincs. Inkább düh tükröződik.
- Mit kaptál Ino? - töri meg a csendet Lee. Ino felmutatja a könyvet: „Hogyan viselkedjünk normálisan?”. Az osztály halk kuncogásba kezd.
- Elég legyen, ostobák! – förmed rájuk a szőkeség. Majd ledobja a könyvet a földre. Durcás arccal néz körbe, majd a legjobban röhögőn megakad a tekintete. – Te voltál, te szemétláda.
- Na, de Ino, hogy kéépzelheted, hogy én tettem? Amúgy se nekem köszönd Sasuke- kuun ajánlotta. – röhög fel Naruto. Ino morog, egy bunkót aztán csendben marad. Naruto kezdi nyitogatni a csomagját. Felnyitja a doboz tetejét és egy üveget emel ki belőle. Alaposan megnézi, majd magára fújja az üveg tartalmának egy kicsi részét. – A kedvencem. – jegyzi meg Naruto. Majd Hinata-ra néz. – Köszönöm. – mosolyodik el, majd feláll. Megpuszilják egymást, majd mindketten leülnek.
Hinata gyorsan felkapja az ajándékát és óvatosan lehámozza a csomagolást. Csillogó szemekkel nyitja ki a doboz fedelét. Kiemelte a ruhát a dobozból. Az a ruha volt, amit felpróbált a ruhaboltban.
- Úúristen ! Sakura, annyira, annyira széép.. Te vagy a világ legjobb barátja. Egyszerűen imádlak. – ugrik a nyakába a lánynak, aki a neve hallatán felállt. Boldogan ölelete át barátnőjét.
- Tudtam, hogy beleszerettél, gondoltam, hogy megfelelő ajándék lesz.
- Jól tudtad – mondja Hinata. Majd még egyszer gyorsan megöleli Sakura-t majd leülnek. Most ő kezdi bontani a csomagolást. Már akkor ledöbbent, amikor meglátta a cég logóját. Aztán felnyitotta a doboz tetejét és megpillantotta a ruhát. Félig kiemelte, és csillogó szemmel nézte a ruhát.
- Nem tudom, kitől van. – jelenti ki, majd ismét körbe néz.
- Ki ajándékozta Sakura-t? – kérdezi fenn hangon Kakashi. Egy szék csikordul. Sakura ösztönösen feláll, de még nem nézett fel. Félúton volt, amikor felnézett. Rögtön ledermedt, de nem állt meg. Túl feltűnő lett volna. Mereven megpuszilták egymást majd leültek a helyükre. Ezek után mindenki kibontotta az ajándékát, de Sakura teljesen magába dőlt.(Hogy lehet ilyen mázlim?!!)
Az ajándékosztás után kezdődött a bankett, Sakura és Hinata gyorsan átöltözött. És helyet foglaltak a 7 fős asztaloknál. Így csupán 2 asztalt foglaltak el. Lassú falatozásba kezdtek, az étel isteni volt. Mindenki megette, voltak, akik repetáztak. Utána pedig kezdődött a tánc. A kilencedikesek közül sokan indultak el, köztük Naruto-val és Hinata-val. Míg ők keringőztek (Wow, Naruto tud keringőzni.) Sakura elhagyta a közös helységet. A szobájába igyekezett.
Gyorsan bezárta az ajtót, mintha valaki üldözné. Agya lázasan kattog: ha kimegy, akkor tuti, hogy találkozik valakivel. Ha itt marad, akkor talán nem lesz látogatója.
- Ki kell szellőztetnem a fejem. – suttogja magának, majd feláll és átöltözik a melegítőjébe. És az edző terem felé indul el. – Ott biztos nincs senki se, főleg ilyenkor. Igen itt biztos, hogy jó lesz. – győzi meg magát a lány, majd kinyitja az edzőcsarnok ajtaját és becsukja maga után.
- Ez eddig életem legrosszabb karácsonya. – összegzi, közben a fák között bolyong. – Megszegtem életem legfontosabb törvényét Csókolóztam is vele. Mi jöhet még? – kérdezi az egyik fáktól. Majd felugrik rá.
- Rosszabb is lehetne.
- Például? – kérdezi élesen.
- Meg is ölhetett volna.
- De nem tetted meg. És most, hogy nem öltél meg itt vagyok tele problémákkal. És mind ki miatt, miattad, mert nem tudod eldönteni, hogy kinek az oldalán állsz. – mondja dühösen. – Talán így egyszerűbb lenne. – motyogja, és elővesz egy kunait.
- Tudod, hányan sírnának utánad? – a lány megvonja a vállát, majd belenéz a hold által megvilágított fekete íriszekbe. Sokáig nézik egymást, majd Sakura gondol egyett ledobja a kunait ami bele áll a földbe. Tovább ugrál, a fákon majd egy jó sötét helyen telepedik le, lefekszik a faágára és bámul a semmibe. – Ne menekülj a válasz elől. Amúgy is… látlak. – hallatszik a fiú hangja. Sakura oldalra fordul és sóhajt egy nagyot.(Menny el, tűnj el messzire, nem akarom, hogy itt légy. Mért olyan nagy kérés, hogy hagy legyek egyedül?) Hirtelen megszólal a telefonja. Előveszi, Hinata az.
- Bocsi, de most egyedül szeretnék lenni. – suttogja, majd kinyomja. Most Sasuke felé fordul. - Sasuke, menj el. – mondja magabiztosan. Nem kap választ, hiába vár rá. Érzi a fiú jelenlétét, hogy ott van a fa tövében. Szomorúan sóhajt egyet, halkan feláll, és arrébb ugrik néhány faággal. Ott már nem lát el az orráig sem. Ismét elterül egy faágon, és álmosan fordul oldalra. Hallotta a felé közeledő fiú lépéseinek zörejét, de nem törődött vele.
Hirtelen mintha elvesztette volna az erejét. Kimerültnek és végtelenül fáradtnak érezte magát. Ásított egyett és elaludt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)