Tudom sokat vártatok rá...

8. fejezet


Ismét egy halál közeli élmény

ELŐRE SZÓLÓK: nem vagyok jó az orvos tudományban és a szereplőim NEM ebben a világban élnek!!!

….A távolság egyre kisebb volt a gyerekek és Sakura között.
Sakura is észrevette a felé száguldó gyerekeket. Már nem volt ideje semmire. Azt hitte itt a vég. A jégre fog zuhanni és ott meghalni. Vagy átmennek a kezén vagy valami máson, ami az övé.
De az utolsó pillanatban valaki egy ugrással a falnak csapódva megmentette az életét. Még nem érzett semmit, felnézett. Megmentője fekete szemeibe, aki aggodalmasan figyelte a lányt. Itt ért véget ez a másodperc. És Sakura tarkóját zsibbasztó fájdalom járta át. Fejéhez kapott, majd megnézte vörösre festett ujjait. Remegve figyelte a véres kezét. A saját vérét. Megérezte, ahogy folyik le a vörös folyadék. A hófehér jeget így vérvörösre színezve. Fejéből csorgott a vér. Gyógyítani próbálta magát, de ereje is fogyott, csakugyan, mint a vére.
Megmentője gyorsan felkapta az ölébe és elindult kifelé, már nem volt rajta korcsolya.
- Valaki hívjon mentőt!
- Már hívtam. – szólal meg egy nő remegő kézzel. Néhány perc múlva megérkezett a mentő, azonnal felrakták a félig ájult lányt az ágyra és elindultak.
Hinata sírva rogyott össze Naruto mellett. A fiú óvatosan felállította és kifelé terelgetve vígasztalta. Leültek egy padra hosszú perceken keresztül vigasztalta a síró lányt. De addig ügyeskedett míg Hinata csöndesen szipogva öleli a fiút. Átkarolva mondogat neki mindenféle jót.
Sakura éppen beért, egy csomó ember várta őket a bejárati ajtónál. A megmetőt rengeteg kérdéssel halmozzák el, amire igyekszik válaszolni, de mégis az ájultan fekvő lányt fürkészi. De egyszer csak egy arccal találja szembe magát.
- Sajnálom, de ide nem jöhet be. – mondja a nő és belép a műtőbe. Üveges szemmel bámulja a lengőajtót, majd gondol eggyet és leül.
- Mond.
- Hali! Nyugtasd meg Hinata-t kérlek. – mondja Naruto a telefonba. Az említett kikapja Naruto kezéből a telefont.
- Hogy van? Mi történt vele? Magánál van?
- Rosszul, most vitték be a műtőbe, majdnem elcsapta egy csapat taknyos, de én „megmentettem”. Nem nincs magánál. Gyertek, ide itt majd mindent részletesen elmondok. – mondja a fiú. Megszakad a vonal.
Hinata megtörli az arcát, kifújja az orrát és kibújik a korcsolyályából. Naruto is így tesz. Fognak egy taxit és elindulnak a kórház felé. 10 perc alatt ott is értek.
Hinata kiszáll a járműből és beszalad az épületbe. A fiú pedig kifizeti a taxit és csatlakozik Hinata-hoz, aki éppen a portánál lévő nővel osztja meg akartatát: látni akarja Sakura Harunot.
A nő türelmesen végig hallgatja a lánykát. Miután befejezte elmagyarázta, hogy most nem láthatja mivel az elmített személyt műtik, de megvárhatják a műtő elött. Hinata biccent eggyet majd elkezdi keresni a műtőt. Naruto néhány méterre mögötte halad.
- Hali.
- Szia, mióta van benn?
- Nem tudom, nem néztem az órát… szevasz Naruto. – néz a levendula szemekbe. Naruto int neki és kisvártatva leül.
- Mi- mi történt Sakura-val?
- Hááát… éppen menekültem kifelé Ino elől, amikor megláttam azokat a gyerekeket fogocskázni. Háttal haladt a legelső ezért nem látta Sakura-t. De Sakura se látta őket, de a fiúk nem figyeltek senkire… mindenki ilyedten ugrott el előlük. Elindultam Sakura felé, gondoltam még elérem. Hát el is értem csak aza baj, hogy nem gondoltam volna, hogy nekicsapódik a falnak. Nemtudom… lehet nem lett volna akkora baj belőle hanem „mentem meg” .
- Ne is mondj ilyen ostobaságot. – csattan fel Hinata, döbbenten néznek a lányra. – Igenis jó, hoyg mementetted! – folytatja.
- Jó, oké nyugi… akkor meg se szólaltam. – mondja komoran a fiú, mire Hinata komoran bólint.
- Ha nem mented meg akkor ráesnek, vagy hárman akkor szintúgy bevei a fejét, akkor még durvábban is. Vagy netán átmennek a kezén, amikor elesik. Sasuke, jól tetted! – érvel a szőke.
Hirtelen kinyilik a lengőajtó, egy nő lép ki rajta. Épp veszi el a maszkját.
- Mi van Sakura-val? – kapja fel a fejét a levendula szemű Hyuuga.
- A műtét sikeres volt, nem maradt maradandó agyi probélmája. De egy ideig még pihennie kell. Nagyon gyenge, vigyázni kell rá.
- Mennyi ideig kell itt lennie?
- Sajnos nem tudom megmondani. De láttam a korlapját, miszerint kitűnő medika ugye?
És ha ez így van, akkor nagyon gyorsan fog felépülni. Nem kell aggódni miatta, hogy visszaesik. Vagy, hogy nem tud majd irni minden rendben lesz vele. – mondja bíztatóan a nő.

7. fejezet

7 . fejezet


A váratlan látogató


Másnap reggel ismét korán kelt a főhősnőnk. Valami mozgásra lett figyelmes, óvatosan kinyitotta smaragd szemeit. Egy fekete ruhás embert pillantott meg, aki a laptopja előtt ült. Még nem törte fel a jelszavát.
Egy hirtelen, de határozott mozdulattal felé hajította a párnája alatt lévő kunait. A férfi a vállához kap a fájdalomtól.
- Hülye vagy? – szisszen fel az Uchiha, és kihúzza a vállába fúródott fegyvert. – Csak én vagyok! – villan a lányra dühös tekintete.
- Csak te vagy? Mi a francot keresel itt?! – kérdezi dühösen, közben felül. – És mit szeretnél a laptopomtól?
- Aki húzott megkért, hogy derítsem ki, hogy miket szeretsz. – sóhajt ingerülten Sasuke. – De többet nem teszem meg, főleg ha minden egyes alkalommal kapok egyet. - mondja, és felemeli a kezében lévő kunai-t.
- Aha, persze. Én is ezt mondanám, na, gyere, meggyógyítalak. – mondja a lány morcosan. A fiú elindul felé. De valahogy megcsúszik. Néhány másodperc leforgása alatt Sasuke az ágyon támaszkodik Sakura mögött. Arcuk szinte összeér. Csak néhány cennti választja el őket egymástól. Egymást fürkészik. (Túl... közel… túlságosan ….közel van) Sasuke lassan még közelebb hajol. Míg nem ajkuk összeér. Sakura meglepettem csókol vissza. A csók egyre vadabb és vadabb lett. Végül levegőhiány miatt elváltak egymástól. Majd újabb csók és újabb.
Hirtelen kopogás zavarja meg a két ifjút.
- Ki…ki az?
- Én vagyok, Hinata!
- Mindjárt megyek! – kiált vissza, majd Sasuke felé fordul. – Kérlek, menj el. – súgja a fiúnak. Sasuke egy gyors búcsúcsókot lehelt a lány ajkaira, majd távozott az ablakon. Sakura a csóktól bódultan nyitott ajtót. Beengedte Hinata-t és leültek.
- Őőő… Sakura… van neked korcsolyád?
- Basszus… nincs. A roha…- kezd bele Sakura, de Hinata beléfolytja a szót. A kezébe nyom egy fehér dobozt. Sakura kérdő pillantást vet barátnőjére.
- Nyisd csak ki. – mondja Hinata. Sakura engedelmesen kicsomagolja a dobozt. Egy pár korcsolyát rejt. Fehér alapon kék hópelyhek díszítik. A lány kiemeli a bodozból az egyiket és forgatni kezd.
- E-ez ez gyönyörű.
- Gondoltam, hogy nincs ezért vettem neked egyet, mint karácsonyi ajándék. – mondja mosolyogva.
- Nagyon szépen köszönöm! – borul a nyakába Sakura.
- Na, de én megyek is még gyorsan összepakolok. – mondja és távozik. Sakura még egy ideig bámulta a csodás ajándékot. Majd ráeszmélt, hogy be kell pakolnia. Gyorsan felöltözött betette egy viszonylag nagy táskába a korcsolyát. Egy rongyot és a konyhában készített meleg teát.
Pár perc múlva készen állt a folyosón. Meg még néhányan. 10 perc múlva már mindenki ott állt. Készen ácsorogtak és várták, hogy induljanak. Kisvártatva megjelent Hinata.
- Indulunk! – kiabálja hangosan. Majd lassan baktatva mentek Hinata után. Sakura a földet egrecírozva lépdelt. A reggel történteken járt az agya. A külvilágot teljesen kizárta. Nem figyelt semmire és senkire. Egészen addig, míg egy hógolyó fejbe nem találta.
- Juuuj, ez meg ki volt? – kiált fel. – Ez nagyon hideg. Ki volt? – kérdezi dühösen és a mögötte álló csapathoz fordul. Egyik jómadár sem teszi fel a kezét. Mind bambán vigyorog. Sakura vett egy mély levegőt, hogy csillapítsa dühét. – Ki volt az? – kérdezi tagoltan.
- Én, én voltam az Sakura- chan. – mondja halkan Lee. Pár másodperc múlva: zöld ruháját teljesen beborította a hó. Ami immár fehér volt. Sakura szótlanul sétált tovább, egyszer csak megtorpant. Egy hegyoldalhoz értek. Az út elkanyarodott a hegyoldallal. Gyönyörű kilátást nyújtott. Lassan indult el az enyhe lejtőn. A lába magától mozgott. Hamar leértek, mindenki vett magának jegyet és átvették a korcsolyáikat. Amit ezzel megvoltak a jégre mentek.
Sakura minimális sebességgel, de haladt. Néhányszor megingott, de nem esett el. Hinata mellette siklott és mosolyogva nézte Sakura-t és Naruto-t, aki még életében nem korcsolyázott, sőt még jégen sem volt. De egy idő után, már kapaszkodás nélkül csúszott.
Sakura kipirult arccal kereste táskáját, hogy igyon egy kis meleg teát. Ino éppen jött ki a boltból, egy adag forró teával a kezében. A szőke lány gyilkos pillantásokat vetett ellenségére. A rózsaszín hajú lány ügyet sem vetve rá, ivott néhány kortyot, és a jég felé vette az irányt.
- Gyűlöllek, remélem, tudod. – mondja ezzel megállítva a másikat. Sakura mély levegőt vett, majd szembe nézett ellenségével. Smaragd szemeit az övébe fúrta.
- Tudom és nem értem, hogy miért!
- Sasuek miatt. – mondja közömbösen Ino. Sakura agyán bevillan a reggel történtek. – Hmm… látom, igazam van. – mosolyodik el gúnyosan. Tovább fürkészi Sakurat. Mire ő is felnevet.
- Ugye, ezt nem gondolod komolyan? – kérdezi gúnytól csöpögően. – Nem hittem, hogy ennyire hülye vagy. – gúnyolódik, majd faképnél hagyja a szőkét.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezi Hinata.
- Áh, csak Ino provokált. – mondja, és körbe néz. Sasuke közvetlen mögöttük, zenét hallgatva figyeli a körülötte lévő embereket.
-… volt? – faggatja tovább Hinata.
- Tessék, nem figyeltem?
- És mi volt?
- Semmi érdekes tisztáztam, hogy ugye nem hiszi azt, hogy el akarom venni tőle Őt. – mondja, és óvatosan hátra biccenti a fejét. Az ifjú Hyuuga bólint. – Figyu, Hinata nyugodtan menj oda Naruto-hoz.
- Nem akarlak itt hagyni. – Sakura ellentmondást nem tűrően rápillant. Majd kicsit meglöki a fiú felé. Hinata kedvesen rámosolyog majd Naruto mellé siklik. Sasuke rögtön megjelenik mellette. A fekete hajú épp megszólalna, de egy zavaró tényező közbe lép.
- Szió, Sasuke! – nyávogja Ino.
- Tűnj el. – morogja a fiú. És lerázza magáról a kezét. – Nem látod, hogy beszélgetek valakivel?
- Kivel, én nem látok senkit. – értetlenkedik a lány.
- Sakura-val! – morogja a fiú. A név tulajdonosa lassít, majd lemarad. (Nem akarok belekeveredni!) A többit már nem is hallja. Egy ideig egyedül siklik. Majd valaki mellé siklik és egy kis idő múlva meg is szólal.
- Szia, rózsaszín! – köszön rá kedvesen.
- Szia… Temari.
- Drágám már egy ideje már figyellek, nagyon lógatod az orrod. Látom rajtad, hogy nagy a baj. Nem azt szeretném, hogy elmond, hanem azt, hogy ne törődj vele. Főleg ha egy fiú miatt van. A pasik miatt sose szomorkodj, nem érdemlik meg. – mondja együtt érzően. Sakura alig láthatóan bólint eggyet. – Figyelj, arra gondoltam, hogy el kéne terelni a gondolataidat, szóval, ha szeretnéd… taníthatok neked valamit.
- Ömm, miért is ne? Rendben. Akkor mondjuk, taníts meg forogni. – mondja a smaragd szemű és felemeli a fejét.
- Na az még könnyű is viszonylag. – mondja, és hosszú magyarázásba kezd. Először Temari elmagyarázta, hogyan is kell csinálni. Majd megmutatta többször is. Majd Sakura következett. Így teltek a percek. Másfél óra kemény munka után Sakura elsajátította a forgást és a biztos haladást. Miután végeztek Sakura megköszönte a lánynak a tanítást, majd elindult kifelé. Csak az ajtóra koncentrált, mert nagyon fáradt volt.
De nem vette észre, hogy a pályán volt egy csoport, akik fogócskáztak, de nem figyeltek a többiekre így Sakura-ra sem. A távolság egyre kisebb volt a gyerekek és Sakura között.